Közelebb kerülni egymáshoz és Istenhez

Az idén Bogaras adott otthont a Jézus Barát Gyalogtúra tábornak, amelynek csütörtökön ért véget a második turnusa.

A szervezők a tábor, illetve a gyalogtúra céljaként az idén is az igényes kikapcsolódás és a lelki fejlődés lehetőségének biztosítását tűzték ki, főleg azon vajdasági gyermekek számára, akiknek társadalmi helyzetük miatt nincs lehetőségük arra, hogy eljussanak más táborokba vagy esetleg nyaralásra a nyári szünidő ideje alatt. Sáfrány Dávid atyának segítőként több éven át rálátása van a tábor életére, az idén pedig felkérték arra, hogy fő szervezőként álljon a tábor élére. Sáfrány Dávid atyával a tábor célkitűzéseiről és az ott folyó tevékenységről beszélgettünk.

– Balcsák Szilárd atya az alapítója ennek a tábornak, néhány barátjával együtt részt vett Erdélyben a Márton Áron-imatúrán, és már akkor felmerült benne annak az ötlete, hogy idehaza is kellene szervezni egy hasonló túrát. 2003-ban a vezetésével ki is tárta kapuit az első ilyen tábor, amelyben a csoportvezetőkkel együtt mindössze huszon-egynéhányan vettek részt.

A tábort azóta is elsősorban olyan szegény sorsú gyermekek számára szervezzük meg, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy eljussanak más táborokba, és ezért évek óta csupán egy jelképes összeget kérünk tőlük jelentkezési díjként. Úgy vélem, ez a 400 dinár olyan összeg, amelyet talán mindenki ki tud fizetni, ám amennyiben a szülőknek mégis gondot okozna ennek a kifizetése, a gyermekük akkor is eljöhet, ugyanis senkit sem zárunk ki azok közül, akik részt szeretnének venni ebben a táborban. A szegényebb sorsú gyermekek mellett vannak a résztvevők között jobb módú gyermekek is, ugyanis azt tapasztaljuk, hogy akadnak olyan gyermekek is, akiknek annak ellenére, hogy jobb anyagi körülmények között élnek, a családi gondok miatt mégis egyfajta lelki szegénységben telnek a mindennapjaik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a mi a táborunkban egyik gyermeket sem különböztetjük meg a másiktól, itt mindenki teljesen egyforma.

Hogyan fogalmazható meg, mi a tábor elsődleges célja?

– Ez egy keresztény tábor, így az elsődleges célja az, hogy a gyermekek valamilyen módon megtapasztalják Isten jelenlétét, és találkozni tudjanak Vele, ugyanakkor a napi gyaloglás egyben nagyon komoly fizikai próbatételt is jelent. Amikor elérjük vagy esetleg túl is lépjük a fizikai teljesítőképességünk határait, akkor sokkal nyitottabbá tudunk válni az Istenre, és sokkal könnyebben meg tudjuk hallani, ha szólít minket. Kiemelt célunk, hogy a gyerekeknek segítsünk ebben a találkozásban, másrészt azt is szeretnénk elősegíteni, hogy a gyermekek egymással is megismerkedhessenek. Sok különböző helyről érkeztek a táborlakóink, akiknek a tábor kiváló lehetőséget kínál arra, hogy új barátokat szerezzenek. Vannak, akik hosszú évek óta visszajárnak ide, és talán életre szóló barátságokkal is gazdagodnak az itteni találkozásoknak köszönhetően.

Már a tábor nevéből is tudni lehet, hogy gyaloglás vár a résztvevőkre. Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?

– Mindennap van egy kb. 15 km-es túra. Ennek a tábornak a jellegzetessége egyebek mellett az is, hogy minden évben más településen tartjuk meg, és onnan elindulva naponta ellátogatunk egy-egy új helyszínre. Az idén Bácska egyik legkisebb településén, Bogarason volt a táborhelyünk. Az első napon Felsőhegyre, a másodikon Tóthfaluba túráztunk, a harmadikon pedig meglátogattuk a Boros család tanyáit Bogaras határában, akik készségesen meséltek a gyermekeknek az életükről. A sétákon keresztül a gyerekek betekintést nyertek ennek a kis településnek azokba a sajátosságaiba is, amelyek a régi időkből maradtak fenn, és ez igen különleges élményt jelentett számukra.

Egy ideje már évente két alkalommal is megszervezik a tábort. Miért volt szükség erre a változtatásra?

– 2014-ben olyannyira megnőtt a résztvevők száma, hogy már a kétszázat is meghaladta. Ekkor láttuk, hogy kétszáz feletti gyermekkel már túl nehezen kezelhető a tábor. Ilyen létszám mellett már nagyon sok nehézséget okozott volna nemcsak a tábor megszervezése, hanem a résztvevők ellátása és mozgatása is. Ezért arra a döntésre jutottunk, hogy két időpontot kínálunk fel az érdeklődőknek. Nagyon hamar újra kétszázas létszámúvá vált mindkét tábor. Az elsőben 187, a másodikban pedig 150 gyermek volt, akikre körülbelül 50 segítő felügyelt.

Mennyire jellemző az, hogy a vajdasági táborozók mellett külföldről érkezzenek résztvevők?

– Néhány éve már Magyarországról is fogadtunk résztvevőket, ugyanis az egyik régi táborozónk Zákányszékre házasodott, ahol hitoktatóként dolgozik. A település plébánosának támogatásával ide is elhozzák a gyerekeket táborozni, aminek természetesen nagyon örülünk. Rajtuk kívül persze vannak olyan táborlakók is, akik a szüleikkel külföldre költöztek, ám évről évre hazajárnak táborozni, ugyanis semmiképpen sem szeretnék kihagyni azokat az élményeket, amelyeket a táborban megélhetnek.

Említette, hogy a fiataloknak csupán egy jelképes díjat kell kifizetniük a részvételért. Emellett milyen egyéb támogatásoknak köszönhetően tudják megszervezni a tábort?

– Az elmúlt három évben sikeresen pályáztunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. ifjúsági és cserkészközösségek tevékenységének támogatására kiírt pályázatán, ennek köszönhetően a kiadások egy részét fedezni tudtuk. A táborok költségeinek legnagyobb részét azonban jó szándékú emberek adományaiból fedezzük. Olyan személyekéből, akik fontosnak tartják, hogy ezek a gyerekek táborozni tudjanak. Vannak, akik pénzzel segítenek, vannak, akik valamilyen élelmiszerrel járulnak hozzá a tábor megszervezéséhez. Az elmúlt években különféle fórumokon megjelentettünk egy listát arról, hogy az összeállított menü alapján miből és mennyire lenne szükségünk, és nagyon sokan siettek a segítségükre. Az adományokból megmaradt élelmiszert mindig szétosztjuk a szegény sorsú családok között, így semmi sem vész kárba abból, amit az emberek szívből ajándékoztak nekünk. Szeretném külön kiemelni a bogarasi emberek példaértékű összefogását is, amelynek révén mindent megtettek a táborért, értünk és a gyerekekért.