2024. április 25., csütörtök
Európai Filmek 26. palicsi Fesztiválja

„A múltunkról mindig beszélni kell”

Igaz történetek inspirálta filmalkotások is helyet kaptak a palicsi filmfesztivál fő versenyprogramjában

A palicsi filmfesztivál fő versenyprogramjában, szerdán a Bergendy Péter rendezésében készült Trezor című magyar filmet láthattuk. A filmalkotás az 1956-os eseményekre tekint vissza, sajátos módon. A rendező a nyári színpadon köszöntötte a közönséget, tegnap pedig a sajtótájékoztatón beszélgetett az újságírókkal.

– 1956-ban a magyarok fellázadtak az elnyomó szovjet hatalom ellen. Forradalom tört ki, a magyar nép a szabadságot akarta, de ezt mégsem sikerült elérni. Ez már a második filmem, amelyik ezzel a korszakkal foglalkozik. Az első A vizsga volt, de az pontosabban a rákövetkező évre fókuszál. A meggyőződésem az, hogy foglalkoznunk kell a történelmünkkel. Ugyanakkor azt gondolom, hogy szórakoztató keretek közt könnyebben tudunk elmondani valamit egy elmúlt korszakról a mai közönségnek. Akárhogyan is, a múltunkról mindig beszélni kell, az elengedhetetlen. A hatalom iránti ellenszegülés kortól függetlenül jellemző az emberiségre, és ebben a filmben is akadnak áthallások a mai magyar viszonylatokra. Megfordult a fejemben, hogy változtassak a forgatókönyvön, néhány szót aktualizáljak, de végül a nézőkre bíztam azt, hogy úgymond mit hallanak át a jelenünkkel kapcsolatban. A filmben ugyanarról beszélünk, ami ötven, de akár ezer éve is mozgatta az embereket. Számomra az volt a legfontosabb, hogy szóljunk az érzelmekről és ez a film eléggé érzelmesre sikeredett. A Trezor kiindulópontja megtörtént eset. Amikor a magyar forradalom megbukott és az oroszok tankokkal bevonultak az országba, a belügyminisztérium trezorjának a kulcsai valóban elvesztek és egy elítélt lakatost hoztak ki a börtönből, hogy megpróbálja kinyitni. A film alapvetően televíziós pénzeszközökből készült, széleskörű moziforgalmazásba nem került, csupán néhány moziban vetítették. A Magyar Filmalap azonban látott benne fantáziát és szorgalmazta a fesztiválokon való szereplését – hallottuk Bergendy Pétertől.

Szintén a fő versenyprogramban láthattuk az Isten létezik, a neve Petrunija című macedón, belga, horvát, szlovén, francia koprodukcióban készült filmet. A nemi egyenjogúság témáját firtató alkotás főhősnője egy hagyományos, de kizárólag férfiak bevonásával zajló vallási ceremónián vesz részt, és ezzel nagy felháborodást kelt. A filmfesztivál sajtótájékoztatóján Teona Strugar Mitevska rendező szólt a alkotás létrejöttének körülményeiről:

– Igaz történetet vettünk alapul, egy nő valóban megszegte a szabályokat, részt vett a ceremónián és ezzel a feminizmus egyfajta példaképévé vált. Erről készítettünk filmet, de ezt az esetet csak kiindulópontnak használtuk, mert tiszteletben tartottuk a valós személy magánéletét. Amikor megjelentünk a ceremónia helyszínén, többen le akartak beszélni bennünket a forgatásról, azt kérdezték, miért csinálunk filmet arról a nőről, hiszen bolond. A testvérem, Labina Mitevska, a film producere és egyik szereplője, a helyi templomhoz fordult egy kéréssel, amelyben naivan megadta a film címét is. Erre az jött válaszul, hogy nem segíthetnek, mert Isten valóban létezik, de ő férfi. Ennek ellenére nem tettünk le arról, hogy leforgassuk a filmünket. Úgy vélem, hogy nincs is igazán értelme filmet készíteni, ha az nem provokál, vagy nem dönget tabukat. Idén egyébként ismét részt vett egy nő a ceremónián, úgyhogy az idők változnak. Fontosnak tartom azt is, hogy a főhősnők mindenfélék legyenek, mint a valós életben, és ne nézzenek ki feltétlenül úgy, mint a modellek. Talán a meglátásomat igazolja az, hogy filmekben egyre több hétköznapi külsejű nőt láthatunk – hallottuk a rendezőtől.

@kc = Tabuk és dilemmák

A Párhuzamok és ütközések programrészben az Irina című bolgár filmet tekinthettük meg, amely a nők helyzetét taglalja, szintén egy tabunak számító témán keresztül. A film Irináról szól, aki a szegénység elől menekülve elhatározza, hogy béranya lesz, felvállalva az ezzel járó morális dilemmákat is. A filmfesztiválon a címszerepet játszó Martina Apostolovát köszönthettünk:

– Irina a legbátrabb karakter, amellyel valaha is találkoztam. Ez egy megrázó alkotás, amikor először elolvastam a forgatókönyvet, a fejemet fogtam, mert úgy éreztem, képtelen vagyok megoldani a szerepemmel járó kihívásokat. Többszöri olvasás után viszont egyre jobban lenyűgözött, és most már nagyon boldog vagyok, hogy eljátszhattam – hallottuk a színésznőtől, aki bizakodóan vélekedik a bolgár filmgyártásról.

– A korábbi stagnálás után fejlődésnek indult. Az elmúlt tíz évben egyre több fiatal filmes jött elő friss öltetekkel, és alacsony költségvetésből is lenyűgöző alkotásokat hoznak létre. Úgy vélem, hogy a bolgár filmek ideje még csak ezután jön el – mondta a színésznő.

@kc = Rövidfilmek a csillagos ég alatt

A palicsi filmfesztiválon nagy figyelem irányul a rövidfilmekre is. A Fiatal európai szellemiség programrészt az Abbázia nyári mozijában, azaz szabadtéren vetítik. Szerdán a közönség egyebek közt Steve Hawley Beszéd című alkotását tekinthette meg, amely lényegében történelmi jelentőségű politikusok angol nyelvű beszédrészleteiből állt össze. A rövidfilmben mások mellett Trockijt, Putyint, Kadhafit, Ho Si Minh-t, valamint Titót és Miloševićet is hallhattuk.

Ugyanitt vetítették Julian Wolf Meli Melo című alkotását, amely fiatalok mindennapjai mutatja be a nagyvárosi multikulturalizmus világában.

Ebben programészben láthattuk Saša Petrović Zulja horrorisztikus elemeket tartalmazó Intermezzo című alkotását is, amelynek egyik különlegessége az, hogy akár egy légy perspektívájából is nézhetjük, a zümmögését végig lehet hallani.