Jelentősen megújított kormánnyal vezetné Nagy-Britanniát a frissiben kinevezett Boris Johnson. Amint szerdán átvette miniszterelnöki megbízatását, azonnal hozzálátott a hivatali elődjétől, Theresa Maytől megörökölt kabinet átalakításához. Meghirdetett politikája azonban akár a kormány bukásához is vezethet, aminek előrehozott választás lehet a vége.
Az eddigi brit kormány több minisztere meg sem várta, hogy új főnököt kapjon, s távozott posztjáról. Nem akartak együtt dolgozni a szerdán miniszterelnökké kinevezett Boris Johnsonnal. A maradni kívánók egy része sem maradhatott a helyén. Az 55 éves új vezető ugyanis jócskán átalakította a kormányt. A Theresa May által vezetett eddigi kabinet 29 tagjának több mint felét (17 legmagasabb rangú tisztségviselőjét) menesztette.
Az új csapatban 31 miniszter foglal helyet, akiknek többsége újonc vagy korábbi tárcavezető. A legfontosabb posztokat vaskalapos Brexit-pártiak kapták.
Boris Johnson (balról) első kabinetülésén. Mellette Sajid Javid és Amber Rudd (Fotó: AP via Beta)
Johnson a tegnap tartott első kormányülésen „az ország történelmében kulcsfontosságú” célkitűzés (a Brexit) megvalósítására helyezte a fő hangsúlyt. Közölte: ebben az ügyben nem fogad el semmilyen kifogást, magyarázkodást, halogatást, amit tömören úgy fogalmazott meg, hogy nincs „se ha, se de”. A minisztereinek tartott „eligazítás” után beszédet mondott a parlament álsóházában.
Eddigi intézkedései arra utalnak, hogy kormányzati tervét főként új emberekkel akarja megvalósítani. Egyebek mellett arra készül, hogy megszigorítja a környezetvédelmet és (az inflációt legalább fél százalékkal meghaladó mértékben) felemeli a kétmillió közalkalmazott fizetését, emellett több pénzt ad az iskoláknak, a rendőröknek, miközben jelentősen mérsékli az adókat.
Nem tudni, hogy programja több ellentmondásos részét miként szeretné megvalósítani. Például azt az ötletét, hogy növeli az állami kiadásokat, ám csökkenti a bevételeket (az adókat). Az sem teljesen világos, néhány hónap alatt milyen konkrét változtatást akar kieszközölni az EU-val tavaly novemberben – hivatali előde által – kötött brit kilépési megállapodáson. Márpedig tántoríthatatlan euroszkeptikusként változtatna a Brexit-alkun, amelyet előnytelennek és elfogadhatatlannak tart.
A megállapodás tervezett módosításáról annyit már elárult, hogy a kölcsönös támogatáson és a szabadkereskedelmen nyugvó viszonyrendszer elérése a célja. A távozás után szoros biztonsági és védelmi együttműködést is fenn akar tartani az EU-val. Ám az új megállapodásból mindenképp kihagyná a legvitatottabb részt, az úgynevezett tartalékmegoldást (backstop), azaz az ír-északír határellenőrzés visszaállításának elkerülését.
Az eddiginél mindenesetre jobb feltételeket szeretne kialkudni a szigetország számára, amely eredetileg március 29-én hagyta volna ott az EU-t, ám a kiélezett brit belpolitikai vita miatt az időpontot október 31-ére halasztották.
A kilépési határidőn viszont nem változtatna: október 31-én mindenképp és „köntörfalazás nélkül” kivezetné hazáját az EU-ból, vagy akár már előbb is. Újabb halasztást nem akar.
Tegnap a parlamentben elmondta: ha Brüsszel nem hajlandó újratárgyalni és módosítani a May-kabinettel kötött kilépési megállapodást, a szigetország október végén egyezség nélkül hagyja ott az EU-t.
Ha „papírok” nélkül válnának el, Nagy-Britannia nem utalná át az uniós közös kasszába azt a 39 milliárd fontot, melyet tagként még köteles lenne megtenni. Johnson legalábbis ezzel fenyegetőzik.
Michel Barnier, az Unió Brexit-ügyi főtárgyalója már üzent neki, megismételve a közösség eddig álláspontját, amely szerint a Brexit feltételeit rögzítő szerződéshez nem lehet hozzányúlni. Ergo: nincs miről egyezkedni. Udvariasan ehhez még hozzáfűzte: Brüsszel természetesen meghallgatja, mit is szeretne London elérni.
A jelenlegi kormányfő a 2016-os brit EU-népszavazási kampányában a keményvonalas Brexit-tábor egyik meghatározó alakjaként került a figyelem középpontjába. Az elitiskolákban (ókori irodalomból és filozófiából) diplomákat szerzett Johnson újságíróként is dolgozott korábban. Szókimondó, s az olvasókat gyakran félrevezető, olykor álhírekre épített EU-ellenes cikkeivel botrányok sokaságát okozta az 1990-es évektől kezdve.
London főpolgármestereként (2008 és 2016 között), majd később a May-kabinetben külügyminiszterként is rendszeresen szerepelt a neve a hírekben. Tavaly júliusban (két évi szolgálat után) azonban lemondott a külügyi tárca vezetéséről, mert elfogadhatatlannak tartotta a May-kabinet Brexit-stratégiáját és a brit kilépési megállapodás tervezetét.
Bár gazdasági és bizonyos társadalmi kérdésekben liberális nézeteket vall, valójában egy vérbeli konzervatív politikus. Vitatott és ellentmondásos egyénisége miatt sok honfitársa alkalmatlannak tartja a miniszterelnöki tisztség viselésére.
Ígéreteiből ítélve új hivatalában arra törekszik majd, hogy bebizonyítsa: jó döntés volt a Brexitre voksolni. Legújabb nyilatkozataiból pedig az szűrhető le, mindenképpen sort is akar keríteni a válásra. Ha netán mégsem sikerülne, a kormányzó toryk alaposan megtépázott népszerűsége tovább zsugorodna, s szinte biztosan elveszítenék a következő parlamenti választást, amelyet lehet, hogy idő előtt kell megtartani.
Abban az esetben Johnson biztosan belebukna a Brexitbe. Pártjának ugyanis sok parlamenti képviselője ellenzi a megállapodás nélküli lelépést az EU-ból. Ők akár meg is buktathatják (a kormányával együtt), ha alku nélkül akarja faképnél hagyni azt a közösséget, amely eddig is kivételezettként kezelte az Egyesült Királyságot.
