A téma a konyhában hever

Horváth Zsuzsanna

2019. július 27., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A cím megtévesztő, mert a szokásomtól eltérően ezúttal nem receptről vagy ételkülönlegességről szándékozok regélni, mégis köze van a konyhához. Csak nem úgy.

Amikor pénteken felhívott a szerkesztő, hogy tudom-e már, milyen hosszú lesz az írásom, fogalmam sem volt, sőt még arról sem volt halvány lila gőzöm, miről fogok írni. Aztán másnap, szombaton, szó szerint a konyhában kaptam ihletet. De ehhez kellett némi előzmény is.

Pénteken sárgabarackos gombócot főztem – mindenki nyugodjon meg, nudli is volt –, és mint minden alkalommal, most sem maradhatott el mellőle a vaníliás puding, egyszerűen azért, mert mi így szeretjük. Az ember (fia vagy lánya) kiszed a tányérjára néhány gombócot, attól függően, mennyi a gombóckapacitása, szépen feldarabolja, megöntözi a ritkábbra főzött vaníliás pudinggal, megszórja fahéjas porcukorral, és az első falat után azonnal a mennyországban érzi magát. Mivel dupla mennyiségű gombóc készült – mentségemre szóljon: vendégünk volt –, maradt másnapra is, de a puding elfogyott.

(Illusztráció - Pixabay.com)

Szombaton ebédidőben kimentem a konyhába, azzal a szándékkal, hogy főzök egy újabb adagot. Megjegyzem, a konyhában szép rend volt, hiszen maradt előző napról ebéd (nem csak gombóc, zöldbableves is), ilyenkor a ház úrnője – már miért ne lenne az? – megpihenhet, és azzal foglalkozhat, amire az elfoglalt mindennapokon nem jut ideje, és éppen csak kilibben a konyhába, hogy félkézzel összedobjon egy pudingot.

És pontosan ezzel volt a baj. A félkézzel. A bal kezemmel lazán derékon ragadtam a mérőedényt. Mivel a számozását olyan ügyetlenül oldották meg, hogy szabad szemmel nem látni, először fényforrásnál kitapogattam, majd a fél literes jelzéshez tettem a hüvelykujjamat, a többivel pedig átnyaláboltam az edényt. Már éppen benne volt a fél liter tej, amikor elegánsan kicsúszott a kezemből, és a padlócsempén landolt. Ott álltam a tejtócsa közepén, és úgy éreztem magam, mint a népmesében a három selypítő lány legkisebbikje, aki, midőn a kifutó tej láttán az egyik nővére elkiáltja magát, hogy: Put a té, put a té!, a másik meg: Te, nem tabad tóni!, azt mondja: Lám én egy tót se tóttam! Én valóban egy szót se szóltam, és hirtelenjében azt sem tudtam, mihez kezdjek először.

Az egész konyha úszott a tejben. De még ha csak a padló úszott volna – az még hagyján, hogy deréktől lefelé én is –, hanem összespriccelte a mosogatót, a falicsempét, a konyhabútort, a mosógépet, a frizsidert, és ha ez még mind nem lett volna elég, zuhanás közben lelocsolta a villanytűzhely főzőlapját, arról pedig lecsorgott egyenesen a lerniajtó két üvege közé, amelyet csak úgy lehet kitisztítani, ha fakanálra tekerem a mosogatórongyot, és azt dugdosom alulról a résnyi nyílásokba.

Háromszor feltöröltem a konyhát, letöröltem a konyhaajtókat, levettem a lábakról a díszlécet, mert oda is aláfolyt... Egészen szépen elszórakoztam, és közben megfőtt a maradék tejből a puding is.

Mint minden rosszban, ebben is volt valami jó: megtudtam, hogy ennyi minden beborításához elég a fél liter tej, sőt azt is, milyen az, amikor az ember lányának annyira jól megy a sora, hogy tejben megfürösztik.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége