2024. március 28., csütörtök

Széke is beleremegett?

A nyár első hónapjában sorra dőltek meg a melegrekordok Németországban. Aki csak tehette, igyekezett védekezni a hőség ellen. Mindenki azért mégsem húzódhatott huzamos ideig hűvös helyiségbe, árnyékba, vagy a hűsítő vizekbe. Angela Merkel sem. A kancellár rosszul is lett egy nyilvános eseményen.

Miközben berlini hivatala előtt, szabadtéren fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, váratlanul remegni kezdett. A kánikuláról szóló hírek hatására talán sokan nem is vették komolyan a június 18-ai esetet. Különösen azok után, hogy maga Merkel igyekezett megnyugtatni mindenkit, nincs semmi baj. A (kiszáradás okozta) problémát ugyanis három pohár víz felhajtásával megoldotta.  

Kétszeri remegés után a protokoll jobbnak vélte, hogy a vendégségbe érkezett Mette Frederiksen dán miniszterelnök-asszonnyal együtt ülve hallgassák végig a himnuszt

Kétszeri remegés után a protokoll jobbnak vélte, hogy a vendégségbe érkezett Mette Frederiksen dán miniszterelnök-asszonnyal együtt ülve hallgassák végig a himnuszt

Csakhogy azóta kétszer is remegett egész testében a nyilvánosság előtt. (Emiatt egyre többen érdeklődnek egészségi állapota iránt.). Egyszer június végén, legutóbb pedig a múlt szerdán, miközben Antti Ritte finn miniszterelnök mellett állva a himnuszt hallgatta Berlinben. A történtek után is azt mondta, amit korábban, vagyis, hogy jól van és az „embereknek nem kell miatta aggódniuk”.

Mindazonáltal másnap már jobbnak tartotta, ha ülve hallgatja végig a himnuszt, amelyet a szintén látogatóba érkezett dán miniszterelnök-asszony, Mette Frederiksen tiszteletére intonáltak. A vendég is egy széken foglalt helyet, a kancellár mellett.

A diplomáciában teljesen szokatlan megoldás azonnal feltűnt a kívülállóknak, és újabb találgatásokat indított el. A rejtélyes betegségre vonatkozó korábbi szóbeszéd terjedését ekkor már nem lehetett megállítani. Pedig Merkel szóvivője igyekezett. Igaz, a szokásos módon: elismételte a sokak számára hihetetlennek tűnő állítást, amely szerint főnöke jól van.

Bár honfitársai között bőven lehetnek olyanok, akik szeretnék tudni, miféle nyavalya kínozza az ország legfontosabb vezetőjét, a legutóbbi fölmérés szerint a többség mégis úgy véli: Merkel egészségi állapota magánügy.

A média közben már azt találgatja, hogy mi okozhatja a panaszokat, illetve a remegést, rángást. Persze az sem lenne meglepő, ha az egészet kimerültség okozná. Merkel, aki a héten ünnepelte 65. születésnapját, ugyanis 2000 óta a legfelsőbb szinten, 2005 novemberétől pedig a legmagasabb fordulatszámon politizál. Az ezredfordulón előbb a legerősebb német párt, a konzervatív (kereszténydemokrata) CDU vezetését vette át, majd öt évvel később az országét is. Tavaly decemberben távozott pártja éléről, ám kancellárként immár 14. éve irányítja az EU főhatalmának számító Németországot.

Ez óriási feladat, felelősség és kihívás egy olyan korban, amikor átalakul a II. világháború utáni világrend (legfontosabb intézményeivel együtt), az EU a legsúlyosabb válságával küszködik, fellazult a transzatlanti szövetség (Donald Trump amerikai elnök politikája miatt), és a felelőtlen emberi viselkedés, illetve az eszeveszett fogyasztásra váltott civilizáció miatt klímakatasztrófa fenyegeti a Földi életet. Egy ilyen környezetben nem könnyű helyt állni. Főleg nem annyi ideig, amennyit ő folyamatosan a legfelelősebb pozíciókban eltöltött.    

A dán kormányfővel – a protokollt fölrúgva – ülve hallgatták ugyan a nemzeti himnuszt, ám a találkozót nem mondta le. Munkatempóján tehát még mindig nem lassított. Pedig alighanem jobban járna, ha megtenné, mert pihenésre ritkán szakít időt.

Szóvivője igyekszik meggyőzni az okvetetlenkedőket és az aggodalmaskodókat, hogy a kancellár továbbra is jól bírja a strapát. Merkel is többször nyugtatott már mindenkit, hogy teljes mértékben képes ellátni feladatait.

Továbbra is ragaszkodik tavaly ismertetett tervéhez, amely azzal számol, hogy mandátuma 2021-es befejeződése után már sehol nem vállal politikai tisztséget. Hogy a döntését befolyásolta-e egészségi állapota, arról a külvilág semmit se tud. A többi magas rangú német politikus egészsége is szinte tabutéma, ellentétben az Egyesült Államokkal. Ott még az elnök is évenkénti orvosi nagyvizsgálaton esik át, amelynek eredményét ismertetik a lakossággal.

Az országok többségében elképzelhetetlen az ilyesmi. Különösen a diktatórikus és autoriter rendszerekben, ahol a vezetők, vezérek állítólag mindig jól érzik magukat; majd kicsattannak az erőtől, s bármikor tettre készek. Abból indulnak ki, hogy – főként a nép körében mutatkozva – nem tesz jót nekik, ha betegnek, gyengének látják őket.

Berlin titkolózását sokan értetlenül fogadják, hiszen az ottani kormányapparátus még véletlenül sem tévesztendő össze az önkényuralmi rendszerekkel. A megértőbbek azt mondják, csupán diszkrécióról van szó. Talán már nem is olyan szigorúról, mint korábban, hiszen az elmúlt néhány évben több német politikus is nyilvánosan beszélt a betegségéről. Egyikük azt is elárulta, hogy azért vonul vissza, mert nem bírja a napi idegeskedést.

A sajtó és a közélet szereplőinek egy része nem hiszi el, hogy Merkel makkegészséges. Megfogalmazódtak már olyan vélemények is, amelyek szerint egészségi állapota alkotmányos kérdés. Sőt, közérdekű adat, hiszen jó tudni, vajon az országot kormányzó személy képes-e teljes erejével ellátni a munkáját, vagy nem.

Mások meg arra figyelmeztetnek, hogy ha a kancellár továbbra is elhallgatja az egészségével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, még inkább felerősíti a gyanakvást, a spekulációkat, és meginog iránta a közbizalom. A pártjában állítólag máris azt latolgatják, nem kellene-e a tervezett 2021-es visszavonulását előbbre hozni, a kormányzást pedig átadni valaki másnak.