Régi könyvek között keresgéltem azzal a céllal, hogy ajánljak valami izgalmas nyári olvasnivalót alsós gyerekeimnek. Rábukkantam néhány nekik való regényre, amelyekben a történetek régmúlt idők nyarait idézik a Balaton-parton, vidéki házban, erdőszélen táborozva. Manapság szívesen emlegetjük nosztalgikus emlékként a múltat, amikor még élmény volt gyereknek lenni, és megelégedtünk a frissen főzött baracklekvárral megkent kenyérrel uzsonnára. És bár reálisan nézve nem volt akkor sem minden tökéletes, egy dologban mégis jobban kedvezett az akkori életforma a felnövekvő gyereknek: az egyszerűségben. Nem volt zajártalom, nem volt ennyi elektronikai eszköz körülöttük, reggel nem a közösségi média impulzusaira, hanem madárcsicsergésre ébredtek a gyerekek. Nagy részük számára azonban, főleg a falusi és tanyavilágban, a nyár nem az önfeledt szórakozásról, hanem a munkáról szólt. A városi gyerekeket előbb elérhette az unatkozás, de ők meg fölszabadultan bandázhattak az utca porában, vagy megtörtént, hogy a nyarat ők is vidéki nagyszülőknél, rokonoknál töltötték, sokszor munkával. Szóval, amit mi romantikusan idilli időszaknak gondolunk, egyáltalán nem volt mindenki számára egyformán izgalmas. Az azonban bizonyos, hogy maguk a mindennapok – legyen szó városról vagy faluról – mindenféleképpen ideálisabbak voltak a gyerekek számára, egyszerűségükből adódóan. A hagyományok tisztelete kapaszkodót nyújtott az életvezetéshez, a feladatok sokasága nem hagyta unatkozni az embereket. Munka volt, feladat, amiből a gyerekeknek is ki kellett venniük a részüket. Ha sikerült egy kis szabadidőt szerezni, akkor rongylabdát rúgtak és bogarakat kerestek.
Ma túlingereljük a gyerekeket, nemcsak elektronikai eszközökkel, hanem játékszerekkel, ruhákkal, bútorokkal, információkkal, és túl is tápláljuk. Nem titok, hogy egyre több túlsúlyos gyerek van, ami a táplálkozási szokások és az életmód következménye. Ezért aztán nem véletlen, hogy egyre nagyobb teret hódít az egyszerűség a gyereknevelésben, hiszen szakemberek és szülők egyaránt felismerték a túlingerlés negatív hatásait. Könyvek születtek a témában, előadások, mozgalmak támogatják azt, hogy a felnövekvő gyerekek számára olyan életteret teremtsünk, amely biztosítja a nyugodt fejlődésüket.
Bizonyára nem kell mondanom, hogy a mai világban mindezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Folyamatos egyensúlyozást jelent, hogy optimális mennyiségben biztosítsuk a gyerekek számára a modern kor által elérhetővé vált technikai vívmányokat, vibrálást és adrenalint úgy, hogy közben visszatérjünk a gyökerekhez, az egyszerűséghez, a letisztult életvezetéshez.
Nagyon fontos, hogy a nyarat a gyerekek feltöltődésként éljék meg, mert az iskolai időszak stresszes és rohanó időszaka kimeríti őket, valamint az őszi-téli hónapok borongós, sötét napjai igénylik, hogy legyen miből táplálkoznia a gyermeki léleknek. Mindegy, hogy tábor, tengerpart, vidéki időtöltés vagy egyéb program, az a fontos, hogy a gyerekek kikapcsolódásnak éljék meg, ne kényszernek és unalomnak. Nyilván nem elvárható, hogy a nyári hetek minden pillanatában olyan élményben legyen részük a gyerekeknek, amilyenre vágynak, de a programok között szükséges a megélt élmények leülepedésére is időt hagyni. Ezért nem megfelelő megoldás, ha a gyerek – felügyelet híján – táborról táborra jár.
Napjainkban a felnőttek általában túlterheltek és gondterheltek, nem várható el, hogy mindig a gyerekek szempontjait helyezzék előtérbe. Csakhogy könnyen abba a hibába lehet esni, hogy erőn felül minden anyagi vonzatú kívánságot biztosítunk a számukra, de a lelki támogatás, a velük való szeretetteljes időtöltés hiányzik. Tehát, ha ezen a nyáron nem is sikerül közös nyaralásra menni, vagy játéktáborba befizetni a gyereket, munka után azért próbáljunk meg számára olyan időtöltést szervezni, amely által hasznosnak, sikeresnek és a közösség (család) szerves részének érezheti magát. Ezzel sokkal többet tehetünk érte, mint bármi mással.
