2024. március 28., csütörtök

A zene mint létszükséglet

Balázs-Piri Soma hamarosan Plácido Domingóval lép színpadra
A szabadkai Zsinagógában (fotó: VM4K)

A szabadkai Zsinagógában (fotó: VM4K)

Balázs-Piri Soma nevét akkor ismerhettük meg, amikor tavaly korcsoportjában első helyezést el a Magyar Televízió Virtuózok komolyzenei tehetségkutatóján. Nemrég a vajdasági közönség is találkozhatott vele, amikor Miklósa Erikával és a Szegedi Szimfonikus Zenekarral fellépett a szabadkai Zsinagógában. A fiatal zongoristával a jövendőbeli fellépésről, a Virtuózokról és a zene szeretetéről beszélgettünk.

Nemsokára fel fogsz lépni Plácido Domingóval, a világhírű operaénekessel Szegeden. Hogyan készülsz erre az eseményre?

– Már nagyon várom a közös fellépést. Óriási dolog, hogy meghívott a saját koncertjére, a stadion megnyitójára. Amikor csak tudok, készülök rá.

Milyen volt az első találkozás Plácido Domingóval?

– Plácidó Domingóval tavaly találkoztam először New York-ban. Akkor neki játszottam egy Chopint, és nagyon tetszett neki. Nemrég találkoztunk Budapesten, a Virtuózok stúdiójában. Ott beszéltük meg, hogy mit fogok játszani Szegeden.

Hogy érezted magad a szabadkai koncerten, a Zsinagógában?

– Nagyon szerettem volna Miklósa Erikával fellépni valahol, és jó, hogy ez végre megvalósult. Hálával tartozom neki, mert nagyon sokat segített a Virtuózok alatt, mindig megnyugtatott. Jó érzéssel töltött el, hogy felléphettem a szabadkai Zsinagógában. Olyan volt, mintha hazamentem volna. A közönség nagyon lelkes volt.

Hogyan emlékszel vissza a Virtuózokra? Milyen volt számodra ez a tehetségkutató verseny?

– Olyan volt, mint egy álomutazás. Előtte nem volt lehetőségem ennyi profi zenekarral együtt játszani. Sok tapasztalatot szereztem a verseny alatt. Barátokat is szereztem. A Virtuózok olyan, mint egy család.

Mennyire változott meg az életed, amióta megnyerted a versenyt?

– Szerintem gyökeresen megváltozott az életem. Előtte nem voltak fellépéseim. A Virtuózok nagyon sok mindenben segített.

Pályaválasztás előtt állsz. Hol szeretnéd tovább folytatni a tanulmányaidat?

– Egyelőre Szegeden szeretnék továbbtanulni. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Maradsz a zenénél?

– Igen, biztosan.

A zene az életed. Hogy kerültél kapcsolatba vele?

– Az óvodában jött hozzánk egy szolfézstanárnő, aki meghallgatta a ritmusérzékünket. Azt mondta édesanyámnak, hogy iratkozzak be a zeneiskolába. A családomban senki sem foglalkozott zenével. Otthon volt egy szintetizátorunk, és ezért választottam a zongorát.

Hogyan kerültél kapcsolatba a mentoroddal, Sóti Szobonya Emőke tanárnővel?

– Horgoson kezdtem járni zeneiskolába. Amikor átköltöztünk Szegedre, többen is ajánlották Emőke nénit. Akkor ismerkedtünk meg, amikor felvételiztem az iskolába. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot.

Melyik fellépésedre vagy a legbüszkébb?

– Az biztos, hogy sosem fogom elfelejteni a legutóbbi szabadkai koncertemet, hiszen elképesztő volt. Nehéz erre választ adom, mert mindegyik különleges volt.

Lámpalázas szoktál lenni a fellépések előtt?

– Mindig szoktam izgulni. Szerintem aki nem izgul, azzal valami baj van, mert lehet, hogy nem élvezi annyira, amit csinál.

Mit érzel akkor, amikor zongorázol?

– Nekem ez nagyon fontos. Olyan, mint egy létszükséglet.

Mennyit szoktál gyakorolni? Hallás után játszol vagy a kottából?

– Az elején mindig kottából játszom. Napi három-négy órát szoktam gyakorolni.

Ha nem a zongorát választottad volna, melyik hangszer lett volna a befutó?

– Nem tudom, hogy melyik hangszert választottam volna. Szeretném egyszer kipróbálni a karmesterséget. A zeneszerzés és a karmesterkedés is nagyon vonz.

Mivel biztatnád azokat a fiatalokat, akik szeretnének jelentkezni a Virtuózokba, vagy részt vennének különböző nemzetközi versenyeken?

– Bármi történik, mindig fel kell állni, és minél több tapasztalatot kell szerezni. Újra és újra meg kell próbálni, egészen addig, amíg nem sikerül. Szerintem ez a lényeg.