Jerash

Ha Jordánia, akkor Petra. De a nabateusok romvárosáról majd egy másik alkalommal. Van a sivatagi országban egy sokkal kevésbé ismert, de – szerintem – annál csodálatosabb feltárt város még a rómaiak idejéből. A birodalom virágkorában a mai Kelet-Jordániáig terjedt. Legkeletebbi provinciái alkották Dekapolist, azaz a Tízvárost, amely az ókor leghosszabb, 160 km hosszú, sivatagi vízvezetékrendszeréről volt híres. A Biblia szerint ezen a vidéken akkortájt Jézus is megfordult, és megtisztított egy ördögtől megszállott embert, a kikergetett ördögök pedig megszálltak egy disznócsordát, amely aztán a folyóba veszett. Dekapolis egyik máig fennmaradt városa Gerasza (e: Dzseras) volt, amely ma szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján.

Gerasza egy folyóvölgyben épült a sivatagban, három kilométer hosszan a folyó két partján. Kétezer év építkezései rengeteg megmunkált követ felemésztettek, ráadásul az új Jerash a völgytől keletre épül, örökre maga alá temetve a romváros felét. A hajdanán 120 őrtoronyból ma már egy sincs, megmaradt viszont számos korabeli fontos épület: Hadrianus diadalíve, amely a császár i. sz. 129-es látogatásának állít emléket, az Északi kapu, az Északi színház, Zeusz és Artemisz templomai, a Hippodrom, a gyönyörűre faragott Nymphaneum-kút, a város egyik útkereszteződése – azaz a Tetrapülon, a Propülaia díszkapu, a Katedrális, a hatalmas Déli színház, a Déli kapu és természetesen a város központi elemei az Ovális fórum és a Cardo maximus főutca.

A római város leglátványosabb része a hatalmas, 112 oszloppal szegélyezett fórum és a csaknem egy kilométer hosszú, 12 méter széles cardo. A tér közepén hajdanán emlékmű állhatott, később pedig kút. A főutat, amely alatt természetesen csatornarendszer húzódik, valamikor árkádokat tartó félezer kőoszlop szegélyez. Minden oszlop között iparos műhely vagy kereskedés működött. A mértani pontossággal kifaragott majd elhelyezett korinthoszi stílusú oszlopok és a nagyméretű útburkolati mészkőlapok ma is teljes pompájukban őrzik Róma szellemiségét. Elhaladva a Cardo Maximuson az embernek az az érzése támad, mintha a város még ma is élne, csak épp a forróság elől mindenki elvonult, de estére mind a húsz ezer geraszai a fórumon és a cardon lesz. A Déli színházat sikerült még teljes egészében visszaállítani eredeti formájába. 32 sorban 3500 néző követhette az előadásokat. A pódium alatt kialakított fülkék biztosították a nézőtér kitűnő akusztikáját, de a színpad hermetikus lezárásával és elárasztásával tengeri csatákat is színre vittek kétezer évvel ezelőtt a sivatag közepén. A ma még csak részben helyreállított Hippodrom a korabeli város legnagyobb építménye volt. 250 méter hosszú és 15 000 ülőhelyes, tehát szinte minden geraszai egy időben izgulhatott a ló- és kocsiversenyeken vagy a gladiátorok viadalain. Amikor nem voltak versenyek, a városon áthaladó karavánokat itt szállásolták el, és természetesen a vámot is itt rótták ki rájuk. A Nymphanenum i. sz. 190 körül épült. Az ilyen fontanák voltak a rómaiak kedvenc találkozóhelyei. A húsz méter átmérőjű medencét mozaikokkal és márvánnyal díszítették. Falában hét-hét istenség és nimfa szobra állt.

Barangolásaim alatt több mint 300 várost, természeti csodát, zarándokhelyet, csatateret, történelmi és világörökségi helyszínt kerestem fel. Eddig Pompeii volt az egyetlen hely, amelyről azt érzem, hogy vissza kell mennem. Napjaink embere el sem tudja képzelni milyen és mekkora építményeket építettek a valamikori korok mérnökei és mesterei. És mindezt puszta kézzel, emberi erővel és leleményességgel. Most két hely van, ahová egyszer még mindenképp vissza kell jutnom.