Kiriakosz Velopulosz régebben Jézus „saját kézzel írt leveleit” árulta, de kínált minden testi baj, betegség elleni „gyógyírt” is, amely még a hajhullást is megakadályozza. Nem gazdagodott meg belőle, de évtizedek alatt rájött, hogy ezzel a mentalitással, életfelfogással, beállítottsággal és televíziózási tapasztalattal inkább a politikában kell keresnie a boldogulását. Neki is vágott, 2016-ban pártot alapított.
Alighanem azóta is dicséri az eszét, mert a radikális jobboldalon működő, populista Görög Megoldás (EL) májusban bejutott az Európai Parlamentbe, most meg a görög törvényhozásba. Az előbbiben egy, az utóbbiban tíz képviselője hirdeti az oroszbarát párt EU-ellenes tanait. Így azt is, hogy Görögországot ki kell léptetni az Unióból.
Néhány éve külföldön is sokan szerették volna elérni ezt, ám az utóbbi időben onnan alig hallani ilyen hangokat. Brüsszelben már úgy veszik, hogy a krízis kezelésében Athénnal folytatott hosszú küzdelmek és megpróbáltatások után Görögország végre elindult a számára kijelölt úton. Ezen azért kell végigmennie, hogy felszámolja a válság következményeit, és visszafizesse a hitelezők pénzét. Az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) érkezett 275 milliárd eurót, amivel életben tartották, illetve megmentették a teljes összeomlástól.
A pénzért cserébe Athénnak sok költségvetési megszorítást, népszerűtlen intézkedést kellett bevezetnie, amelyek megvalósítása csak nehezen sikerült, és súlyos gazdasági, társadalmi, politikai megrázkódtatásokat okozott. A válság majdnem tíz esztendejében hat parlamenti választást tartottak, és többször felmerült annak lehetősége, hogy Görögországot kiközösítik az euróövezetből, esetleg az Unióból.
A múlt vasárnap ismét arról dönthettek a görögök, hogy kik képviseljék őket a nemzeti parlamentben, illetve milyen összetételű kormány lásson hozzá az új feladatok megoldásához, a krízis utáni számtalan teendő elvégzéshez. Az előrehozott választáson a többség megvonta a bizalmat Alekszisz Ciprasz miniszterelnök kormányától és pártjától, a radikális baloldali Szirizától.
Pedig 2015-ben sokan támogatták, s akkor így kerülhetett a kormányfői székbe. A fiatal és ambiciózus politikus ugyanis harcot hirdetett Brüsszel, a hitelezők és – mint mondta – Görögország kiszipolyozói, leigázói ellen. Azt is megígérte, hogy véget vet az EU és az IMF hiteleiért cserében elvárt – addigi kőkemény kormányzati – megszorításoknak (amelyek egyebek mellett állami alkalmazottak tömeges elbocsátásával, bér- és nyugdíjcsökkentésekkel jártak). Kilátásba helyezte a korrupt és hozzá nem értő politikai elit hatalmának felszámolását, a lakosság elszegényedésének megállítását, és a példátlan takarékossági intézkedések többi fájdalmas társadalmi hatásának jelentős enyhítését.
A jól csengő és hangzatos ígéreteiből alig valósult meg valami. A lazítás helyett a Sziriza-kormány idején is sorjáztak a – külső hitelezők elvárásaival összhangban elfogadott – megszorítások, amelyek tovább súlyosbították a (szociális) helyzetet, s ezért sokan elfordultak Cipraszéktól. Kabinetjének azt sem bocsátották meg, hogy a névvitában rossz egyezséget kötött a szomszéddal, s az így immár Észak-Macedónia Köztársaságként működhet tovább.
Bár a (hitelezők póráza miatt) Ciprasz mozgástere nagyon korlátozott volt, figyelemre méltó sikereket is elért. Javára írható, hogy stabilizálta a gazdaságot. A 30 százalékhoz közelítő munkanélküliséget pedig a mandátuma végére hajszállal 20 százalék alá csökkentette. A már 2018-ban észlelt kedvező fejlemények hatására elkezdett visszaköltözni annak a majdnem félmillió fiatalnak egy része, akik a válság miatti kilátástalanság és a magas munkanélküliség miatt vándoroltak külföldre. A változásoknak köszönhetően egyre több turista érkezik az országba, amely tavaly nyáron búcsút intett az utolsó (harmadik) nagy hitelprogramjának, s enyhe növekedési pályára állította a gazdaságot, amelynek a teljesítménye (2009 óta) legalább a negyedével esett vissza a válság előtti szinthez képest.
Kíméletlen intézkedései ellenére a Sziriza meglepően jól szerepelt a július 7-ei választáson. A voksok 31,5 százalékával a legerősebb ellenzéki pártként lesz jelen a 300 tagú parlamentben.
A jó irányba mutató változások ellenére Görögország marad a hitelezők szigorú felügyelete alatt. Az új kormánynak ezért meg lesz kötve a keze. Ettől függetlenül a miniszterelnököt, az 51 éves Kiriákosz Micotákiszt már a hét elején beiktatták hivatalába. Mindössze egy nappal azután, hogy pártja, a konzervatív (jobbközép), EU-barát Új Demokrácia (ND) fölényes és abszolút többséget jelentő győzelmet aratott, így koalíciós partnerre semmi szüksége.
Az ND-vel a régi politikai elit került ismét hatalomra. Az a párt, amely a (mára szétforgácsolódott) baloldali PASZOK-kal évekig meghamísította a gazdasági és költségvetési adatokat, majd rettenetes válságot okozó hatalmas adósságot halmozott föl.
Teljesen bizonytalan azonban, hogy az ország egyik legismertebb politikus dinasztiájából származó Micotákisz meg tudja-e valósítani azokat az ígéreteit, amelyeket a kampányban pártja terítékén kínált a választóknak. Ezek: a közbiztonság javítása, bér- és nyugdíjemelés, új munkahelyek létesítése, privatizáció, adócsökkentések, a külföldi befektetések serkentése, gyors gazdasági reformok, s a bürokrácia megnyirbálása.
A kormányfő mindenesetre derűlátó, bár nem rejti véka alá, hogy „keményen dolgozik” majd. Szüksége is lesz rá honfitársaival együtt, hiszen Görögország még csak a legnehezebb időszakon jutott túl. Ezért nem elegendő csupán csábító ajánlatokat kínálni, verítékes munkát is muszáj javasolni hozzájuk.
