Őszi vadászatok a birodalom végvidékén

Várady Tibor: Mi történt Écskán?

Mák Ferenc

2019. július 11., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Jogi, jogszolgáltatási tartalmán túl óriási történelmi jelentősége van az évszázadnál is hosszabb időn át, három nemzedék jeles ügyvédegyéniségei által épített nagybecskereki Várady ügyvédi iroda iratanyagában rejlő, nem egy esetben társadalom- és politika-történeti események emlékezetét őrző dokumentum-együttesnek. Brajjer Lajos lapja, a Torontál 1893. november 15-én közölte: Dr. Várady Imre ügyvédi irodáját Nagy-Becskereken a Korona szállodával szemben fekvő Hubert-féle házban megnyitotta. Minden bizonnyal csak az iroda helyszíne változott, hiszen egy korábbi, 1889. január 22-i dátummal az emlékezet (és az ügyvédi irattár) őrzi egy kalaplopási ügy iratait, amikor még a Rankovits nevet is ts-sel írták. „Csak fél centi vastag az első ügyiratcsomó – írta ennek kapcsán a harmadik nemzedék tagja, Várady Tibor. – Inkább érezni lehet, mint látni benne egy világot.” Az ügyvédi iroda iratai alapján Történetek az irattárból témára Várady Tibor a Zoknik a csilláron, életek hajszálon (2013), és a Libatoll és történelem (2017) című kötetében elmondott történetek után most Mi történt Écskán? (2019) címmel állított össze, a korábbi történet-füzérek után, ezúttal „dokumentumregényt”. A Várady ügyvéd-nemzedék harmadik tagját, saját bevallása szerint, elsősorban az iratokból kiolvasható történetek, és a történetekben kiforrott emberi sorsok érdeklik, miközben maga is tisztában van a családi irattár fölbecsülhetetlen jelentőségével.

Forum, Újvidék, 2019, 190 oldal

Hogy Mi történt Écskán? – az a családi ügyvédi iroda őrizte száznál is több periratából olvasható ki. Az első ügy 1893. október 2-án indult, az utolsó pedig 1946-ban fejeződött be. „A legtöbb écskai vonatkozású irat – írta Várady Tibor –, mely kezembe került a családi ügyvédi irattárból, a Harnoncourt családhoz, és az 1910-es évekhez kötődik.” Ezek alapján kirajzolódik egy világ, amely alkalmanként ugyan esendőnek tűnik, mégis határozottan leírható polgári rend keretében működött. A Nagybecskerektől mindössze tíz kilométerre lévő Écska ma már csak a kastélyáról és a közelben lévő halastaváról ismert, nevét azonban egykor a császári udvarban is gyakran emlegették.

A kastélyt az örmény származású Lázár (Lazarian) Lukács építette, akinek elődei a XVIII. században költöztek Temesvárra, ahol felvették a katolikus vallást. Lázár Lukács jószágkereskedő volt, majd miután 1781-ben egy bécsi árverésen megvette az écskai birtokot, magyar nemességet kapott. Az écskai földek mellett a Lázár-birtokhoz idővel zsigmondfalvi, lázárföldi, kleki, lukácsfalvi és jankahídi ingatlanok is tartoztak, összesen huszonhatezer holdnyi termőföld. Várady Tibor az iratokból kiderítette: 1820 augusztusában, a kastély ünnepélyes fölavatásakor Lázárék hangversenyt szerveztek, melyen egy kilencéves csodagyerek, Liszt Ferenc zongorázott, s az ifjú tehetséget a meghívott vendégek, Esterházy hercegék hozták Écskára. A Lázár családot „hagyományos barátság fűzte” az eleméri Kiss családhoz, gyakran tartottak hol Écskán, hol Eleméren családi találkozókat. „Voltak, akik ezt közös örmény gyökerekkel magyarázták” – mutatott rá Várady Tibor. Lázár Zsigmond az 1848-as forradalom idején a császári udvar szolgálatában állt ugyan, kapcsolata Kiss Ernővel azonban – annak haláláig – megmaradt. Lázár Zsigmond Marianna lánya 1887. december 28-án egy luxemburgi származású grófhoz ment férjhez, ekkor lépett be a történetbe Harnoncourt Félix. 1888-tól Harnoncourt Félix és felesége, Marianna kezében volt az écskai birtok. Félix bácsi barátai – közöttük Ferenc Ferdinánd trónörökös – ettől kezdve rendszeres vendégei voltak az őszi rókavadászatnak.

Az écskai nagy per – melyről a maga idejében az európai sajtó is cikkezett – az 1910-es években Harnoncourt Felix gróf és idősebb lánya, Mária Lujza grófnő között zajlott. A grófnő hajadoni hevületének óvatlan pillanatában megszökött Carstenn Károllyal, a gróf kiskorú gyermekeinek francia nevelőjével, akivel később – velencei, firenzei és genfi kalandok után – házasságot kötöttek. A bonyodalmak nyomán robbant ki az örökösödési per: az apa, Félix gróf csak akkor volt hajlandó engedélyét adni a házassághoz, ha Mária Lujza az általa megszabott áron eladja apjának a maga vagyonrészét. Leánya előbb beleegyezett, s aláírta a szerződést, ám hamarosan rádöbbent, hogy rossz alkut kötött, ezért úgy döntött, hogy annak megsemmisítését kéri. Az ennek nyomán keletkezett per borzolta éveken át a birodalom területén a kedélyeket, miközben a társadalmak mélyén a Nagy Háborúhoz vezető indulatok forrtak. „Hogy pontosan mi minden történt a kastélyban és a kastély környékén, azt most már senki sem fogja tudni elmesélni – fogalmazott dokumentumregényében Várady Tibor. – De több részletnek nyoma maradt. Ezek a részletek gyakran össze is kapcsolódnak. És a periratokból most már az is látszik, hogy a grófok, a grófok vendégei, a tanyai munkások, az uradalmi ügyintézők, a komornák, a bérlők, a szakácsnők tulajdonképpen regényeket követtek el.” Az écskai periratok ügyeinek hosszú sorából azonban határozottan kirajzolódik az a régen letűnt világ, amelynek fényei néha fölvillannak az emlék horizontján. S hogy tényleg Harnoncourt gróf áll-e a kastély előtti szobor talapzatán a lábaihoz rogyott szarvassal, vagy maga Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje, végül is egyre megy. Voltak idők, amikor vidékünket a történelmi nagyságok is számon tartották.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége