1896-ban Szabadka vezetősége azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy engedélyezze egy kórház felépítését. Egy új és modern egészségügyi intézmény felépítése, a betegek igényeinek kielégítése mellett, azért is volt sürgető ügy, mert a XIX. század második felében már szinte minden nagyobb város rendelkezett kórházzal. A kórház a következő évben öt pavilonnal és egy kápolnával el is készült, amely Mária Valéria hercegnő nevét kapta, a kápolnát pedig Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. Azonban alig telt el két év és a kórházban uralkodó botrányos állapotok miatt került a közintézmény a városi lapok címlapjára.
A Bácskai Hírlapban 1899. július 16-án A beteg kórház címen jelent meg egy éles hangú vezércikk a Mária Valéria közkórházról, amely szerint „kórházunk nem csak arról nevezetes, hogy betegjei vannak, de arról is, hogy maga a kórház beteg”.
„Van-e példa rá, hogy egy közintézetet folyton és folyton pellengérre állítanak. Itt panaszkodnak egyik-másik orvos eljárása miatt, sőt botrányokról is regél a krónika, de még ennél is többet beszélnek, olyan históriákat fűznek már a kórház beléletéhez különösen a közelmúltban, hogy igazán szomorúan kell konstatálni, hogy bizony ezért nem volt érdemes százezreseket, egy negyedmilliót vagy tudja Isten mennyit, kidobálni az utczára. S míg egyrészt a kezelők ellen szólnak a rekriminácziók, az orvos urak egymás között se élnek valami joviális és kolegialis életet, csupa gyűlölet, csupa harag, amitől bizonyára nem gyógyulnak meg jobban a betegek. Az alantasabb a fölöttesnek opponál, senki sincs megelégedve a munkaerővel, a gyógyítási díjakat így szedik, úgy szedik – a publikummal így bánnak, úgy bánnak, az egyik beteget nem eresztik ki, a másikat nem eresztik be, nos hát nem tudnák megmondani a jó urak, hogy ez a kórházi intézmény czélja, ezért építették és ezért parádézunk vele, amikor arról van szó, hogy Szabadkán miféle közintézetek vannak” – olvashatjuk a százhúsz évvel ezelőtti vezércikkben.
Néhány nappal később, július 19-én, hogy a lap bizonyítsa a vezércikkben megfogalmazott állításait, konkrét esetek egész sorát ismertette olvasóival.
„Egy csinos bába is fordult meg a kórházban. Hosszabb ideig alkalmazva és ennek a legközelebbi következménye az volt, hogy az ott alkalmazott egyik fiatal orvos túlságos mértékben kurizált neki. Lett ebből aztán fegyelmi följelentés aminek a vége az lett – hogy a bábát elcsapták, de a doktort meghagyták.
A kórházi főorvos előtt térdre hullva imádkozta le a fiatal doktor a bűneit és a főorvos megkegyelmezett neki – pedig hát nem kellett volna elnézni az ilyen botrányos dolgokat” – írta a neves városi hírlap.
Ugyanez a fiatal orvos később „két laikus jóbarátot bevitt magával a kórházba és az ő jelenlétükben tartott magyarázatokkal dús előadást 2 prostituált hölgy felett”. Ez a botrány is következmények nélkül maradt. A lap továbbá arról is beszámolt, hogy hibák voltak a kórház számadásában, az orvosok becsapták a betegeket, valamint egy halotti ravatal meggyalázásának esetét is megemlítették.
Az üggyel kapcsolatban végül Mamuzsits Lázár, Szabadka polgármestere vizsgálatot rendelt el, amelyet Hegedűs János rendőrfőkapitány vezetett. Kihallgatták többek között dr. Wilheim Adolfot, a kórház főorvosát, aki a „vádakat igaznak mondotta”, Csillag Károlyt, a Bácskai Hírlap főszerkesztőjét és dr. Klein Adolfot, a kórház osztályorvosát. A botrányról a város vezetői a kormánynak is jelentést tettek. Ennek következtében pedig Széll Kálmán miniszterelnök Schmausz Endrét, Szabadka főispánját Budapestre rendelte sürgős kihallgatásra.
