2024. április 25., csütörtök

„Varázsnak ott marad a magyar konyha”

Kiváló hangulatban zajlott le vasárnap a nyolcadik Lecsófesztivál Oromon

„Varázsnak ott marad a magyar konyha” – ezzel a Mikszáth Kálmántól származó a gondolattal indította útjára vasárnap a nyolcadik Lecsófesztivált Oromon a Fehér Asztal Lovagrend kancellárja, Ments András, aki társával, a lecsókirályként számon tartott Vér Jánossal idén is kiválaszthatta a legjobb lecsókat.

Bontovity Kitti, a második, Purger Tímea, az első és Molnár Beáta, a harmadik helyezett csapat képviselője (Puskás Károly felvétele)

Bontovity Kitti, a második, Purger Tímea, az első és Molnár Beáta, a harmadik helyezett csapat képviselője (Puskás Károly felvétele)

Volt ott tojásos, cukkinis, kolbászos, ugyanakkor akadt az ételek között olyan is, ami csak a hagyományos hagyma, paradicsom, paprika kombinációt tartalmazta. A lényeg az volt, hogy a tizenegy benevező csapat jól érezze magát, amiben nem is volt hiba vasárnap Oromon, a szélmalomnál. A kiváló hangulatú rendezvényre még Balmazújvárosból is érkeztek résztvevők, akik a megmérettetésből végül harmadikként kerültek ki, míg a legfinomabbnak ítélt ebédet az oromiak főzték, illetve a második helyezést is helybeliek nyerték el. A családias hangulatú esemény ideje alatt minden évben a szélmalom tövében lévő területet töltik meg a főzők, akik a Varázsfalatok Egyesület felhívására már idejekorán beneveznek, és őszinte lelkesedéssel várják a rendezvényt. Az egyesület elnöke, Dobó Mária elmondta, hogy Magyarkanizsa önkormányzatának és a tartományi kormány támogatásának köszönhetően jöhet létre az évről évre egyre jobban bejáródott fesztivál, amelynek lényege az együtt töltött idő és a régi, gyakran elfeledett étel újbóli visszahozása a köztudatba.

– A lecsó régen igen közkedvelt étel volt, ugyanis a munkából hazatérve gyorsan el lehetett készíteni, manapság azonban kissé feledésbe merült – mesélte Dobó Mária, aki szerint az oromiaknak nem kell keresniük a jó lecsó titkát, ők már tudják, ezt bizonyítják a kiváló helyezéseik is. Sokan, sok bográcsban vagy éppen tárcsalapon rotyogtatták a hozzávalókat, ki hússal, ki anélkül, ám mindenkinél kiváló étel készült, erre mutatott rá a zsűrielnök is, aki köszöntőjében ecsetelte, hogy a teremtő a mindennapi étkezés gondjával, nyűgével büntette az embert, ugyanakkor megáldotta az étel ízének, zamatának élvezetével is. Az étkek és ízek harmóniájának megteremtése örök kihívást és feladatot jelent. Nincs nagyobb vagy tisztább öröm az életben, mint hogy embertársaink életét szebbé, derűsebbé tegyük a fehér asztal mellett.

– A lecsóval kapcsolatban is vannak tények, amelyeket jobb az elején tisztázni. Tudjuk jól, hogy konyhánkban hiába is akad zsír, hagyma és só, ha a paradicsom és a zöldpaprika hiányzik, lecsó sem készülhet. Az előzőekből levezethetően belátható, hogy a lecsó megszületéséhez a paradicsom és a zöldpaprika legkorábbi együttes és kereskedelmi mennyiségű rendelkezésre állására volt szükség. Az alapanyagoknak ettől a gasztronómiatörténeti együttállásától kezdődően számíthatunk csak az étel megjelenésére, majd olyan mértékű elterjedésére, amely már a névadást is szükségessé tette, és az ételt a köznyelvben, a receptekben, a nyelvészeti és a néprajzi irodalomban, valamint a gazdasági élet dokumentumaiban is jól láthatóvá teszi – mondta Ments András, aki kollégájával, Vér Jánossal és Dobó Máriával az ebéd után kiosztotta a legjobb főzőknek járó serlegeket.

Az oromi Lecsófesztivál kiváló szórakozást és finom falatokat biztosított a jelenlevőknek, akik közül többen máris jelezték, hogy terveik szerint a kilencediket sem fogják kihagyni.