2024. március 28., csütörtök

Bizonyítvány

Rengeteget beszéltünk már a gyerekek iskolai eredményének jelentőségéről, de ez egy olyan téma, amely folyton foglalkoztatja a társadalmat. Így a nyári szünidő elején kifejezetten aktuális, mivel éppen hogy túl vagyunk a bizonyítványosztásokon. Még a közösségi médiában is helyet kap a diákok értesítőjének megosztása. Újabban látom, arra is hangsúlyt fektetnek a szülők, nagyszülők, hogy a nem tiszta ötössel végző gyerekeket is megdicsérjék, ami csodálatos tendencia.

Mégis azt gondolom, érdemes minél kisebb hangsúlyt fektetni a bizonyítványban írtakra. Hiszen attól függetlenül, hogy milyen jegyek sorjáznak benne, a gyerekek belefektetnek időt, energiát abba, hogy befejezzék az adott évfolyamot. Lehet, hogy úgy érezzük, tanulhattak volna többet, lehetett volna a széket hosszabban és rendszeresebben melegíteni, de tudnunk kell, hogy a gyerekek nagyon változatos képességprofillal, adottsággal jönnek a világra. Van, akinek könnyebb elsajátítani a tananyagot, mint másoknak, és köztük is vannak olyanok, akik hiába tudják, nem tudnak jól teljesíteni az ellenőrzők és a felelések alkalmával. Az iskolai munka során a tanítók és tanárok igyekeznek mindezt figyelembe venni, több-kevesebb sikerrel. Hétköznapi szavakkal élve úgy mondhatjuk, hogy vannak gyerekek, akik egyszerűen másban ügyesek, vagy más érdekli őket, mint amit az iskola előtérbe helyez. Kiemelkedő lehet sportban, vagy művészetekben fejezi ki magát, nem verbálisan. Ez az iskolai eredményesség tekintetében lehet hátrány. Mivel az iskoláztatás kötelező jellegű mindenkire nézve, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez automatikusan biztosítja az esélyegyenlőséget és azt, hogy mindenki számára egyformán inspiráló. A törekvés természetesen megvan, de a gyakorlatban rengeteg a nehézség, ami miatt sok gyerek és szülő érezheti magát kívülállónak, megtűrt személynek és sikertelennek. Iskolapedagógusként azonban úgy látom, hogy a gyerekek beilleszkedése és osztályközösséggé válása a szülői hozzáálláson is múlik, és mindez erőteljesen kihat a gyerekek tanulmányi eredményére.

Egyértelmű, hogy az iskoláztatás során nem lesznek mindig ideálisak a körülmények gyermekünk számára. Az osztályába járni fognak ismétlő, más nemzetiségű, érthetetlen viselkedésű vagy egyszerűen csak nem szimpatikus gyerekek, vagy akiknek a szüleire rá se tudunk nézni. Lesz olyan tanár, akit nem fogunk kedvelni, vagy aki nem úgy tanít, ahogy szerintünk kellene. De ha igyekszünk az iskola és az iskolai évek pozitívumait szem előtt tartani, ha az iskolát és az iskolai dolgozókat nem ellenségnek, hanem partnernek tartjuk, akkor az esetek nagy részében komoly problémák nem szoktak előfordulni. Talán nem olyan fényes a bizonyítvány, mint elképzeltük, meg nyilván lehetne szakszerűbben foglalkozni a szemünk fényével, de higgyük el, hogy az iskolán kívül is van élet. Egyrészt egyáltalán nem muszáj mindenkinek a suliban kiteljesedni, lehet sportolni, alkotni, énekkarba járni, napjainkban főleg ezerféle aktivitás várja a kisebbeket-nagyobbakat, ahol sikert érhetnek el, ahol barátokra lelhetnek, iskolai eredményességtől függetlenül. Másrészt újra hangsúlyozom, számtalan kutatás támasztja alá azt, hogy az iskolai eredmény nincs összhangban a majdani életben való beválással, tehát hiába osztjuk meg büszkén a közösségi hálón gyerekünk színötös bizijének fényképét, ez csak pillanatnyi öröm, nem tudjuk, mi lesz később. Sokkal jobban előrevetíti a későbbi sikereket a gyerekekbe vetett hit, az iskolai eredményességtől független szeretet, megbecsülés és elfogadás, amit szülőként nyújthatunk a számukra.

Inkább arra fektessük a hangsúlyt, hogy a gyerek-szülő kapcsolatot erősítsük közös programokkal, beszélgetéssel, együttes idővel és olyan programok szervezésével, ahol a bizonyítványnak és a jegyeknek nincs jelentőségük. Az iskolai időszak elszáll, viszont a családi kapcsolatok örökre szólnak, és egyáltalán nem mindegy, hogy azok milyenek.