2024. március 29., péntek

Hatetudnád

Lázár Zitával az évek óta működő táncműhely munkáiról, a lelkesedésről és a kitartásról, amely időről időre újabb lendületet ad

Határon innen és határon túl is egyre többen ismerik a Hatetudnád táncműhely nevét. Nem csoda, hiszen nagyon lelkes, ambiciózus fiatalok mozgatják a szálakat, a néptánc, a népdalok, a közösségi élet szeretete egyaránt meghatározó számukra. Ilyen értékek egyvelegét ismerhetjük meg Lázár Zitában is (lánykori nevén Kálmán Zita), akinek a személyében a Hatetudnád vezetőjét is tisztelhetjük. Zongoratanár és közgazdász alapképzésének köszönhetően mind a muzikalitás, mind a pályázati oldal közel áll hozzá, gyermekkora óta tartó néptáncos múltja pedig adott egy olyan erős táncos és egyben értékbeli hátteret, amely sokkal nagyobb hitellel adható tovább.

Szegeden már hosszú évek óta, Zentán tavaly óta szervezik meg népművészeti táborukat, amelyre mind a szülők, mind a gyerekek nyitottak, szívesen esik a választásuk egy ilyen tábori hétre. Természetesen, ahogy minden jól működő művészeti műhelynél, itt is meghatározó eleme sikerüknek a csapatmunka, az a fajta együttműködés, amelynek minden apróbb láncszeme előrébb viszi közösségi életüket, legyen szó az egyes programok reklámjáról, a táborokhoz szükséges kellékek beszerzéséről vagy egy tábori hét napi programjainak megszervezéséről. A munkálatokban aktív partner Zita testvére, Kálmán Luca, aki mind a néptáncoktatásban, mind a kézműves-foglalkozások vezetésében, plakátok szerkesztésében is partner, amelyeket szakmájából kifolyólag is nagy gonddal készít, hiszen tervezőgrafikusként szerzett diplomát. Táncos fronton évek óta kooperálnak Szegeden Nagy Zitával és Számfira Mátéval, akik színvonalas oktatásban részesítik a diákokat. A tavalyi évhez hasonlóan idén is ellátogatnak Zentára, hogy átadják táncos tudásuk egy szeletét a gyerekeknek.

A táncműhelyről, a népművészeti tábor zentai oldaláról, az idei táborról és természetesen a folytatásról beszélgettünk Zitával, aki már kétgyermekes édesanyaként nemcsak szervezői, oktatói, hanem anyai szemmel is tekint ezekre a táborokra.

• Tavaly már kaphattunk egy kis ízelítőt a táncos előéletetekből, illetve abból, hogy mit is takar a Hatetudnád. Első alkalommal szerveztétek meg Zentán ezt a népművészeti tábort. Egy év távlatából hogyan látjátok, milyen volt az itteni, vajdasági indulás?

– Mindenképpen sikeresnek mondanám. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk mind a szülőktől, mind a gyerekektől. Számomra nagyon sokat jelentett például az, hogy a kislányomra ráköszöntek a gyerekek az utcán vagy a strandon. Ő már nemigen ismer Zentán senkit a korosztályából, így viszont lehetőséget kap arra, hogy kötődjön ő is ide, hogy új barátokat szerezzen magának. Egy másik aranyos történet is jól példázza, hogy mekkora igény van az ilyenfajta táborokra. Az egyik szülő, amikor megtudta, hogy az idei tábor ismét ütközni fog a nyaralásukkal, beíratta két nagyobbik gyermekét a szegedi táborba – annak ellenére, hogy ez napi ingázással jár –, mert annyira rákészültek már, hogy nem akarták semmiképpen sem kihagyni. A Hatetudnád csapata számára ez rendkívül hízelgő.

• Teljesen a szegedi tábor mintájára formáltátok a zentait is? Esetleg volt különbség, ha igen, mi?

– Túlzás lenne azt mondani, hogy teljesen ugyanazt akartuk csinálni. Egyszerűen a lehetőségekből, a helyi adottságokból indultunk ki. A két tábor koncepciójában közös, hogy szeretnénk a néptáncot, a népzenét és a népi kézművestechnikákat közelebb hozni a gyerekekhez, anélkül hogy azt érezzék, rájuk erőltetjük. Mi nem egy néptáncos edzőtábort szervezünk, hanem egy olyan tábort, ahol nagy hangsúly kerül a szabad táncra, a szabad játékra.
Szegeden számos tábor kínál színesebbnél színesebb programokat a nyárra, egyértelműen túlkínálat van, így mi igyekeztünk valahogyan kitűnni a többi közül. Ezért családi tábornak hirdettük, gyerekektől a felnőtt korosztályig mindenkinek kínáltunk programot. A zentainál nem ez volt a cél. Itt kevesebb lehetőség kínálkozik azoknak, akik napközis tábort keresnek. Ezt a hiányt igyekeztünk betölteni, továbbá törekedtünk arra, hogy anyagilag is minél szélesebb réteg meg tudja magának engedni.

• A második zentai Hatetudnád népművészeti tábor időpontja július 15–19., helyszíne pedig az Emlékiskola. Mi várja a gyerekeket, illetve miben lesz más a tavalyihoz képest?

– Legnagyobb örömünkre idén megduplázódott a jelentkezők száma. Így már a két néptáncos csoport helyett hármat tudtunk indítani. A Picinke Cinkék csoportunkban 3 éves kortól várjuk a legkisebbeket. Közülük többen kísérővel érkeznek, de a bátrabbak már egyedül. Három csoportvezető közül ketten zentaiak, Tarapcsik Hajnalka óvónő és Kálmán Luca festő-grafikus, néptáncos, Gulyás-Szabó Gergely zenész-tanár pedig Hódmezővásárhelyről érkezik. Elsősorban népi gyermekjátékokat fognak tanulni, megismerkednek majd a néptánc alapjaival is, de minden napra jut egy kis alkotnivaló is. A Csöpp Csókákhoz a picit nagyobbak kerülnek, akik már összetettebb játékokat és figurákat tanulhatnak Mészárosné Pató Zsuzsannától és Bőtös Barnabástól. Mindketten aktív néptáncosok, néptáncoktatók, Zsuzsi emellett még gyakorló tanító is, így természetes közege ez a korosztály. A legnagyobbaknál, az Apró Cankóknál pedig már a gyakorlottabb táncosokkal fogunk találkozni. Akik tavaly is megfordultak a táborban, ismerhetik már az oktatókat, Számfira Mátét és Nagy Zitát. Mindketten több csoportban is tanítanak a legkisebb korosztálytól a legidősebbekig. Aktív táncosokként sikerrel bemutatkoztak már a horgosi szólótáncversenyen is.

A három tánccsoport mellett idén is nagy érdeklődést váltott ki a népi kézműves-, azaz a Szorgos Füzikék műhelyünk is. Oktatóink tavaly már bizonyítottak, Szabó Nóra és Balla Ákos jó párost alkotnak e tekintetben. Nóra inkább a nőiesebb technikákat képviseli, mint a nemezelés, varrás, gyöngyfűzés, fonás, ékszerkészítés, Ákos pedig sok esetben a fiúknak kedvez ötleteivel. Tavaly például kartonvárkészítő projektbe fogott néhány fiú Ákos javaslatára, ami kimondottan szép alkotást szült, és a cérnatechnikával készített tusrajzok is izgalmasnak bizonyultak. Természetesen idén is sok újdonsággal készülnek a gyerekeknek, kreatív napok várnak a Szorgos Füzikékre.

• Kétgyermekes anyukaként nyilván már máshogy éled meg ezeket a táborokat. Gyerekként rajtad is formált, adott valami pluszt. Hogy látod, egy-egy ilyen táborral mit adsz te a gyermekeidnek?

– Hiszem, hogy gyermekeim – azon kívül, amit otthon látnak, hogy énekelünk, táncolunk – az ilyen jellegű, szervezett programokon keresztül nőhetnek bele a néptáncos életbe. Látom azt, hogy a néptánc nagyon erős közösségformáló és megtartó erő. Akinek az életéből az effajta közösségi lét hiányzik, az parttalanul vergődik egyik közegből a másikba, éppen az adott divathoz igazodva. A néptánc és a népzene időtálló. Amire nagyanyáink is tudtak sírni vagy nevetni, arra mi is ugyanúgy tudunk. Pont annyira sajátunknak érezhetjük, mint ők, de ahhoz ismerni kell. Nem lehet elég korán kezdeni.

A lányom (3 éves) egész évben emlegeti mind a szegedi, mind a zentai tábort. Neki ezek hatalmas élmények. Mondókázik, énekel, táncol. A kisebbik egyelőre megfigyelő, bár a nyüzsgést, a zenét ő is nagyon élvezi.

• A második zentai tábor is azt példázza, hogy bennetek van a folytatás igénye. Mik a jövőbeli tervek?

– Természetesen nagyon szeretnénk folytatást. Bízunk benne, hogy évről évre egyre többen jelentkeznek majd hozzánk. Jó volna, ha sikerülne nemcsak a gálára, hanem egész hétre élő zenét biztosítani a táncosoknak, esetleg hangszeres oktatást is elindítani. A gyerekeket mindig nagyon érdeklik a hangszerek, különösen szeretik kipróbálni, közelebbről megnézni.

• Végül: szerinted mi egy jó népművészeti tábor sikerének a kulcsa?

– Nem hiszem, hogy olyan ördöngösség lenne. A legtöbb népművészeti tábor sikeres, mert aki benne van, az igazából is ezt éli. Úgyhogy talán a kulcs az lenne, hogy szeretni kell a néptáncot, a népzenét mindenkinek, aki benne van egy ilyen táborban. Ehhez olyan oktatógárdát kell összerakni, akikből sugárzik, hogy ez egy jó dolog, akik azonosulni tudnak azzal, amit át akarnak adni. Savanyú képpel nehéz a néptánc szeretetére biztatni bárkit is.