Javában zajlik a mezőgazdaság egyik legjobban várt időszaka: az aratás. Az árpa nagy része már a raktárakban van, a búzánál az aratás közepén tartanak a gazdák. A végén derül ki, hogy a választott fajta milyen eredményt hoz, és le tudjuk vonni a következtetéseket, melyek a következő tenyészidőszak megalapozását jelentik.
Paraczky László felvétele
A búzaárkalkuláció volt a témája annak az interjúnak, amelyet Serfőző László szenttamási mezőgazdásszal készítettünk. Beszélgetőtársunk elmondta, a téma évről évre aktuális, hiszen a vetőmag, a műtrágya, az üzemanyag és a vegyszerek ára folyamatosan emelkedik, a búza felvásárlási árát pedig folyamatosan ,,elfelejtik” emelni. Ennek ellenére minden évben vet valamennyi kenyérgabonát, hiszen ez az első olyan termés az évben, amelyik friss pénzt hoz a konyhára, másrészt a vetésforgó miatt is, hiszen ismeretes, hogy a búza eléggé tisztítja és pihenteti a földet. Ebben a termelési ciklusban pedig már nemcsak az alacsony ár, hanem az időjárás is eléggé kedvezőtlenül hatott a búzára.
− Szinte porba vetettünk, nagyon száraz volt az ősz és a tél is. A tavasz folyamán volt némi csapadék, ami enyhített a szárazságon, de nem tudta behozni a föld nedvességtartalmának hiányát. Utána majdnem virágzáskor jött a rengeteg csapadék, ez hátráltatta a permetezést, viszont kedvezett a különböző betegségek kialakulásának. Kiemelném, hogy az idén és tavaly is a hazai fajták sokkal jobb hozamot adtak, mint a külföldiek. Szerintem ennek két oka lehet: vagy a külföldi magfajták nem a mi körülményeinkhez valók, vagy az itteni vegyszerek nem érik el a kellő hatást náluk. Tegnapelőtt arattunk, valamivel több mint 30 métermázsa termett holdanként. Ez nem igazán az, amire számítottunk, de volt már rosszabb is. Az árakról sokat lehetne beszélni, de próbálom rövidre fogni: tavaly 18 dinár volt a búza, jelenleg pedig 16,5−17 dinár. A tavalyi, vagyis az ún. régi búza, a piacon 24−26 dinárba kerül. Nem tudom, miért van ekkora különbség, de tény, hogy azok jártak legjobban, akik megvigyázták a kenyérgabonát. Meg kell tehát oldani, hogy a búza a termelőnél maradjon, és ő szabja meg az árát, magyarán akkor értékesíti, amikor akarja. Valamikor a búza árát úgy kalkulálták, hogy egy kilogramm kenyér árát osztották három részre, és mindenki jól járt. Érthetőbben fogalmazva, ha ma egy félkilós vekni 40 dinár, akkor egy kg kenyér 75−80 dinár. Ezt három felé osztjuk, egy részét kapja a malom, másik részét a pék, a harmadikat pedig a termelő, akkor mindenki 25−27 dinárt kap. Ha azt vesszük alapul, hogy a búza termelése a vetéstől az aratásig 20−22 dinárba kerül kilogrammonként, akkor ez azt jelenti, hogy a gazdának marad 5−7 dinár, ami már elegendő haszon (lenne). Sajnos, nálunk nem ez a helyzet – mondta a gazda.
