Az egyedüllét varázslata

Homolya Horváth Ágnes

2019. július 9., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Vásárolni mentem, csak én egyedül, és csak magamnak. Hú, ezt még leírni is jó volt, hát még átélni. A szomszédomék átvittek magukkal Szegedre, kiraktak a bevásárlóközpontnál, és onnantól fogva csak az enyém volt a terep a megbeszélt időpontig. Hat teljes óra szabadságot kaptam. Úgy kezdtem, hogy bementem egy üde, szinte bujának tűnő kávézóba, amit már régebben kinéztem magamnak, leültem egy eszméletlenül kényelmes zöld fotelbe és teljes nyugalomban elfogyasztottam egy krémes kávét. Körülöttem sokan beszélgettek, és sokan egyedül is ültek, de azok mind a telefonjukat nyomkodták, vagy látszott, hogy vártak valakit. Én csak ültem, szürcsöltem a kávét, néztem a járókelőket, a mozgólépcsőn közlekedőket. Csak úgy elvoltam, élveztem a pillanatot, a helyzetet, amit ritkán teremtek meg magamnak. Nem siettem, kényelmesen iszogattam, szinte húztam az időt.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Abban biztos voltam, hogy akarok valamilyen lenge nyári nadrágot, meg hozzá néhány felsőt. Tavaly nyáron az egyik interjúalanyomon látott nadrág teljesen elbűvölt, és fogalmam sem volt róla, hol árulnak olyat, de valahogy abban a fazonban gondolkodtam. Kicsit magasabb volt a dereka, lenge a szára, élre volt vasalva és féllábszárig ért. Nézelődtem, egyik üzletből a másikra mentem. Sok ehhez hasonlót árultak, de egyik sem ejtett rabul, egyik földig ért, a másiknak nem tetszett az anyaga. Igazából fel sem próbáltam egyet se, mert nem az volt, amit kerestem. Aztán egyszer csak az egyik üzletben, ahol már régebben is találtam magamnak tetsző dolgokat, megláttam az ÉN nadrágomat, szinte a bejáratból kiszúrtam. Napsárgán mosolygott rám és húzott magához. Lenge, könnyű, extrán jó színű. Sárga. Soha az életben nem kerestem magamnak sárga cuccokat. Azt hiszem, hetedikes koromban vettem magamnak utoljára citromsárga biciklinadrágot, azóta nem volt semmi sárgám, legalábbis nem én választottam magamnak. Ez meg teljesen levett a lábamról. Kábulatomban először úgy néztem, hogy kilencszáz forintba kerül. Ezen teljesen megrökönyödtem, de aztán láttam, hogy a környezetében mindegyiken tizenvalahány ezret ír, úgyhogy gyanút fogtam. Szóval elnéztem egy nullát, de annyira tuti cucc volt, hogy kilencezerért is megvettem. Na ez a jó vétel. Azt kell megvenni, amiért a tízszeres árat is megadod. Felpróbáltam, hát képzeljétek, nekem varrták, csakhogy nem írta benne a nevem. Tudjátok milyen felsőt vettem hozzá? Dinnyéset. Görögdinnyék virítanak rajta. Citromosat is akartam, az is nagyon tetszett, de csak s-es volt, azt meg már kinőttem. Aztán találtam még egy jót. A vállfák tetejére volt dobva. Széthajtottam, és képzeljétek, az a blúz is engem várt. Ámulatba ejtő volt az az üzlet, még tudtam volna vásárolni bőven.

Aztán tovább szeledáltam, élveztem, hogy úgy nézelődhetek, hogy közben nem rángatják a szoknyámat, és addig bámészkodok egy üzletben, ameddig akarok akkor is, ha semmit sem veszek. Jó érzés volt csak úgy magamban sétálgatni, sehová se sietni, gyönyörködni a tiritarka nyári ruhákban. Feltöltő tud lenni az egyedüllét, és a vásárlás is örömet szerezett.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége