2024. április 23., kedd

MagyarZó Pistike messéi

A miniszterelnök Ana a héten értékelte az általa vezetett kormány kétéves teljesítményét, és rettentően elégedett az elért eredményekkel.

– Nahát – mondá meghatódottan atata –, legalább valaki elégedett a munkájukkal!

– Mit csodálkozol ezen, Tegyula?! – kérdé amama. – Nem sok politikust hallottam, aki kiállt volna önkritikát gyakorolni. Legfeljebb olyankor tesznek ilyet, ha újabb huncutságon törik a fejüket, mondván: bizony, bizony, tévedtem, hiszen én is csak egy egyszerű ember vagyok, ugyanolyan, mint önök, de bezzeg majd a következő ciklusban!

– Talán nem is nekik kellene értékelniük a saját munkájukat – mondá az éppen betoppanó zomzéd Zacsek. – Képzeljék el, hogy a sarki cukrász sajtótájékoztatót tart vagy közleményt ad ki arról, hogy szerinte az általa készített fagyi kifogástalan! Nem inkább a fagyinyalogatók véleményét kellene kikérnie?!

A cukrászda hallatán a faternak egy vicc jutott az eszébe, és mielőtt még folytatták volna a zeszmecserét az Ana-kormány eredményeiről, gyorsan el is mesélte azt.

Mújó letörten jön a kórházból, bemegy a cukrászdába, és rendel magának egy kávét. Hászó csakhamar felszolgálja neki, közben érdeklődve megkérdi tőle.

– Miért vagy ennyire elszontyolodva?! Tán csak nem rosszak a vizsgálati eredmények?

– Borzasztóak! Sok a gyomorsavam, magas a vércukorszintem, víz van a térdemben…

– Hűha, barátom, te már nem is ember vagy, hanem limonádé!

– Azt hiszem, ti alapból túl zigorúak vagytok a kormánnyal – állapítá meg amama, miközben a két atyafi még a viccen hahotáza. – Nem figyeltétek, hogy az Ana azt mondta, hogy Zerbiában mára az élet sokkal kiszámíthatóbb és biztonságosabb, mint korábban volt?

– Nem tudom, Tematild – csóválá a fejét a fater –, talán éppen az itteni helyzetről való bizonyosság sarkallja a fiatal szakembereket, mesterembereket, sofőröket, egészségügyi dolgozókat arra, hogy külföldön próbáljanak szerencsét.

– Akiket az Ana megható beszédében egyáltalán nem említett – jegyzé meg a Zacsek. – Meg azt sem, hogy a mandátuma alatt az ellenzék tiltakozó megmozdulásba kezdett!

– Az Ana többnyire a gazdasági sikerekről beszélt – mondá amama, az asztalon heverő újságok, brosúrák és számlák között matatva. – Arról, hogy sikerült fenntartani a makrogazdasági stabilitást, meg hogy növekedtek a bérek és a nyugdíjak…

– Azt azért elfelejtette megemlíteni – kukacoskoda atata –, hogy az idei első negyedévben jelentősen lelassult a gazdasági aktivitás a zországban, aminek következtében Zerbiában volt a legalacsonyabb a bruttó hazai termék növekedése Közép- és Kelet-Európa tizenegy országa közül!

Amama azonban már nem hallotta az öreg lamentálását, mert a sok színes nyomtatvány közül a kezébe került a közeli bútorüzlet legújabb katalógusa.

– Tegyula! – kiáltott fel az öreglány, amikor fellapozta a reklámfüzetet. – Csupa akció! Akarod, hogy vegyünk egy kerti kisasztalt négy fonott székkel? Vagy egy új ágyat a Pistinek? Nehogy elferdüljön a gyerek gerince! Esetleg egy új gardróbot a nappaliba?

– Nem! – hangzott a fater egyértelmű válasza. – Nem érdekelnek ezek a légókockákból összerakott bútorok!

Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.

A feleség szekrényt vásárolt, és mestert hívott, hogy állítsa össze. Alighogy összerakta a bútordarabot, az épület mellett elrobogott a villamos, és a szekrény darabjaira hullott. Mi mást tehetett, a mester újra összerakta a szekrényt. Éppen elkészült vele, amikor az ablak alatt megint elsüvített a villamos, és a szekrény szétesett. Még néhány próbálkozás után a mester így szólt az asszonyhoz:

– Beállok a szekrénybe, és megvárom a következő villamost, hátha rájövök, miért esik mindig szét, ha elmegy egy villamos.

Így is tett. Nem sokra rá azonban hazaért a férj, az új szekrényhez ment, kinyitotta az ajtaját, és amikor meglátta a bent álló mestert, hirtelen felkiáltott:

– Te meg mit keresel itt?!

– Elhiszed nekem, ha azt mondom, hogy a villamosra várok?

Az utóbbi hetek történései tükrében úgy tűnik, a kozovói helyzet rendezése is egy ideig még várat magára. A kozovói külügyminisztérium a napokban úgy döntött, hogy a zerbiai hivatalos személyeknek tilos belépni Kozovó területére.

– Hallotta, zomzéd – kérdé atata –, hogy a zerb politikusokat kitiltották Kozovóból?

– Sebaj – mondá a Zacsek –, az a lényeg, hogy Kozovót nem vették fel az Európai Műsorsugárzók Uniójába, ami azt jelenti, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon továbbra sem szerepelhet kozovói énekes.

– Pedig – spekulála a fater – szerintem rosszul gondolkodik Belgrád, hogy ebben gáncsolja Pristinát, mert ha lenne kozovói énekes, akkor a kozovóiak is szavazhatnának a megmérettetésen, és az észak-kozovói zerbek annyi szavazatot tudnának juttatni a zanyaország képviselőjének, hogy csak na!

– Ez a Kozovó minden lében kanál – állapítá meg amama. – Amióta bevezették a száz százalékos vámilletéket a Zerbia területéről érkező árura, Zerbia több mint kilencven százalékkal alacsonyabb exportot valósít meg Kozovó területén, mint korábban. Az észak-kozovói boltosok tiltakozásuk jeléül a héten már ki sem nyitottak.

– A kereskedelem még hagyján – mondá a Zacsek –, ám a zerb fociválogatott a héten kinevezett új szövetségi kapitánya, a Tumbaković is Kozovónak köszönheti új megbízatását. Lévén, hogy a montenegrói válogatott szövetségi kapitányaként a múlt hónapban nem volt hajlandó vezetni a csapatot az úgynevezett Kozovó csapata ellen.

– Nekem ez egy kicsit fura – töprenge atata. – Ugyanis a húzás még tavaly decemberben megtörtént, azóta tudták, hogy Cérna Gora és az ún. Kozovó egy csoportban vannak. Márciusban lejátszottak két fordulót. Tumbának most esett le, hogy az általa vezetett válogatottnak előbb-utóbb az ún. Kozovóval is játszania kell?!

– Jaj, zomzéd, maga most valami összeesküvés-elméletet gyárt? – kuncoga a Zacsek. – Mert, ha igen, akkor annak az egykori klasszis csatár, a Sevcsenko is részese lehet, hiszen az általa vezetett ukrán válogatott legutóbb 5:0-ra alázta a zerb válogatottat. Ami a korábbi zerb szövetségi kapitány menesztését eredményezte, és így megnyílt az út Tumba előtt.

No de megelégelve a sok dumát a fociról, amama egy idevágó találós kérdést tett fel.

– Mit csinálnak a zerb, a montenegrói, az ún. kozovói és a magyar futball-válogatott tagjai, ha megnyerik a foci-világbajnokságot?

– Kikapcsolják a Playstationt.

A zerb gazdaság, a hazai vásárlóerő és foci ide vagy oda, történelmi tekintetben a hét legfontosabb eseménye mégiscsak az volt, hogy Trump Kim Dzsong Un kíséretében tett húsz lépést észak-koreai területen, amit előtte még egyetlen amerikai elnök sem tett meg.

– Szimbolikusan nagyon klassz az, amit a Trump véghezvitt – így a fater –, ám az a kérdés, vajon mennyiben járul hozzá ez a gesztus a denuklearizációhoz.

– Maga szerint, zomzéd, Észak-Korea képes lenne feladni atomfegyvereit, miután negyven évig fejlesztette őket? – kérdé a Zacsek.

– Jaj, hagyja már zomzéd ezt a csúnya témát – szóla közbe amama –, nem látta a Csernobil című sorozatot? Atomenergia nélkül is épp van elegendő bajunk a bolygón! Betemet bennünket a rengeteg hulladék, amit termelünk! Nem is csodálom, hogy a környezetvédő zöldek sok helyen erősödnek.

– Hallod, mondasz valami, Tematild – bólogata egyetértőn atata. – A klímaváltozás egyre jobban érezteti hatását: vasárnap harminc-egynéhány fokos hőség után, egyszer csak másfél méter jég esett Mexikóban, júniusban egy nap leforgása alatt kétmilliárd tonna jég olvadt el Grönlandon, a zakemberek szerint évtizedeken belül Zibéria nagy része lakhatóvá válik, és lassan eltűnik a hó a Kilimandzsáróról.

– Hogyan élvezik majd a jövendőbeli olvasók Hemingway híres elbeszélését, A Kilimandzsáró havát, amely alapján film is készült Gregory Peck és Ava Gardner főszereplésével – pityerege amama.

– Nem tudom, hogy a klímaváltozásnak mennyi köze van hozzá, de ami az időjárást illeti, mi sem nagyon dicsekedhetünk – mondá a Zacsek –, ha épp nem tombol a vihar, akkor kánikula van.

– A környezetszennyezés pedig elképesztő méreteket ölt – állapítá meg a fater. – Dicsérendő, hogy néha itt-ott végeznek csapatos tisztítási akciót, de attól tartok, hogy az szép kevés a szennyezés mértékéhez képest.

– Így igaz – helyesele amama. – Hihetetlen mértékben mérgezzük a talajt, a vizet és a levegőt, naponta kerülnek napvilágra szívfacsaró képek olaj, műanyag vagy tűzeset miatt pórul járt állatokról.

Egy röpke időre mindhárman elhallgattak. Nagyot sóhajtva végül a zomzéd Zacsek elmesélt egy tanmesét.

Két bolygó találkozik. Az egyik megkérdi a másikat:

– Hogy vagy?

– Nem a legjobban, Homo Sapiensem van – válaszolja a másik.

– Tudom milyen az – mondja az első. – Ne aggódj, majd elmúlik.

Pistike, a bolygó jövőjéért aggódó zöldfülű