Egy életpálya az óvodapedagógiában

Rangos anyaországi elismerést kapott dr. Szőke Anna

Lakatos János

2019. július 7., 17:43

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Dr. Szőke Anna, a Brunszvik Teréz Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnöke a közelmúltban megkapta az anyaországi Brunszvik Teréz-díjat. Ez a legmagasabb rangú elismerés, amit óvodapedagógus megkaphat, és Szőke Anna az első határon túli, akinek ezt odaítélték. Talán fogalmazhatunk úgy, hogy ez az elismerés ráteszi a koronát egy olyan szakmai pályára, amely a személyes kiteljesedés mellett a vajdasági magyar oktatást is szolgálta.

A díjátadó a Vigadó épületében Budapesten (Lakatos János felvétele)

A díjátadó a Vigadó épületében Budapesten (Lakatos János felvétele)

Szőke Anna olyan újításokat vezetett be az óvodapedagógiába, amelyeket az anyaországban is átvettek, és akkor képviselte a magyarságtudatot, amikor a legnehezebb volt.

Karrierje egészen másképpen is alakulhatott volna, hiszen gimnáziumba akart járni és rádióriporter szeretett volna lenni. Sajnos, vagy szerencsére, édesapja nem engedte gimnáziumba. Ennek tükrében az osztályfőnöke, Csúsz János a pedagógiai pályát javasolta, így került Újvidékre, az óvóképzőbe. Tanulmányai mellett gyakran megfordult az akkori Fórumban is, hiszen az irodalom is vonzotta. Több verse megjelent a Képes Ifjúságban és az Újvidéki Rádióban is gyakran felolvasta írásait.

Tanulmányai végén Kishegyesre jött gyakorlati oktatásra, majd először itt maradt helyettesítésként, végül pedig állandóra is. Szívesen folytatta volna pályáját Újvidéken, de a szerelem és a munka itthon tartották. A családalapítást követően beiratkozott a főiskolára és 1977-ben diplomázott. Az óvodai munka mellett bábcsoportot is vezetett, amelyben 9 és 10 éves tanulók szerepeltek. Már ekkor evidenssé vált számára, hogy a pedagógiának ez a szegmense is vonzza.

Meghatározó momentum volt, amikor 1993-ban a kishegyesi óvoda elvált az iskolától. Ez sok kárt okozott, mert a kis magyar települések elszakadtak a magyar központoktól és a magyar gyerekek hátrányba kerültek. A kishegyesi óvodát Szeghegyhez csatolták és az akkori igazgatónő közös műsorokat szervezett.

Dr. Szőke Anna a Brunszvik Teréz-díjjal (Lakatos János felvétele)

Dr. Szőke Anna a Brunszvik Teréz-díjjal (Lakatos János felvétele)

– Igyekeztünk olyan műsorszámokat adni a gyerekekkel, amiket az államalkotó nemzet is megért. Általában diszkótáncot, ritmikus táncot, vagy valami hasonlót adtunk elő. Ez volt az, ami bennem elindított valamit, mert úgy éreztem, hogy ez így nem jó, a mi magyar öntudatunk el fog veszni. Ezért 1995-ben megalapítottam a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületét, azzal a céllal, hogy lehetőséget adjunk a magyar gyerekeknek a fellépésre. Ez a kemény, miloševići időszak volt, ezért nehéz dolgunk volt. Sok félelem volt bennünk, és nem mertek az óvónők lépni. Titokban mindenki tagja volt az egyesületnek, de nyilvánosan csak 5–6 óvoda vállalta fel, hogy betársul. Az első ovis színjátszó találkozón mindössze 6 csoport vett részt, és ebből kettő szerepelt óvodaként. A többiek művelődési egyesületek keretében jöttek el, többek között az én csoportom is a gazdászati óvodából – emlékezett vissza Szőke az egyesület kezdeti éveire.

Az egyesület megalakulása nemcsak az ovis találkozót jelentette, hanem az óvónők képzését is. Már kezdetektől komoly munka folyt, fogalmazott az elnök.

– Nemcsak szakmai, pedagógiai tudással szerettem volna felvértezni az óvónőket, hanem a műveltségi szintet is fejleszteni akartam. Mai napig vallom: ahhoz, hogy egy nemzet fennmaradjon, nem elég az anyagi háttér, igen magas nemzeti műveltségi szinttel kell rendelkeznie. Ez akkor még nagyon hiányzott az óvónőkből, mert akkor jöttünk ki a szocializmusból. Nagyon sokfelé vittem a csoportokat a Kárpát-medencén belül, és Vajdaságon belül is sokat utaztunk. Intenzíven dolgoztam a kapcsolatok kiépítésén is, és a hagyományok felélesztésén és bevonásán az oktató, nevelő munkába. Nagyon féltek a kollégák attól, hogy népi gyermekjátékokat oktassanak, de pont erre törekedtem és kerestem azokat az ünnepeket, amiket bevihetünk az óvodai munkánkba. Ennek az elgondolásnak lett az eredménye az Elszaladt a kemence című könyvem, ami 2000-ben jelent meg, elég nagy példányszámban.

Egyik bábtábor megnyitóján (Lakatos János felvétele)

Egyik bábtábor megnyitóján (Lakatos János felvétele)

Dr. Szőke Anna új óvodapedagógiai módszert honosított meg

Dr. Szőke Anna új óvodapedagógiai módszert honosított meg

Pillantok alatt elfogyott, és óriási változást hozott az óvodai nevelésbe, nemcsak itt, hanem Magyarországon is. Ebben a könyvben hónapokra bontottam a tanítási egységeket és belevittem, hogy mi az, amit fel tudunk dolgozni a néphagyományainkból. Minden foglalkozási egységre kitérek, úgy mint képzőművészet, anyanyelv, stb. Ez nagyon komoly munka, és Bori Imre volt az első, aki átnézte, címet adott neki és úgy fogalmazott, hogy ennek meg kell jelenni. Ezáltal egy új módszertan robbant be a magyar óvodapedagógiába – mondta el Szőke.

Az egyesületi munka keretében nagyon sok előadásra, továbbképzésre került sor. Szőke Anna sok előadót hívott meg, akik számos izgalmas témát érintettek. Ugyancsak sok tábort szervezett, amelyeken sok óvónő megfordult. Szervezői munkájának a határon túl is híre ment, így 10 éven át ő vezette a kisvárdai nyári óvodapedagógus akadémiát. Az egyesületen belül mindig igyekeztek az időszerű kihívásoknak megfelelni, ezért jelenleg a kompetenciaelvű nevelésen dolgoznak, fogalmazott Szőke Anna. Az egyesületnek fontos tevékenysége a bábkurzusok, amit XV. alkalommal szervezetek meg. Az elnök ezt azért vezette be, mert a főiskolán nem kapnak ilyen jellegű képzést a pedagógusok.

Amint a felsoroltakból is kiderül, hosszú évek kitartó munkája vezetett oda, hogy Szőke Anna megkapja a Brunszvik Teréz-díjat. Adódott hát a kérdés, hogy mit jelent számára ez az elismerés.

– A lelkemnek nagyon sokat jelentett ez a díj, annál is inkább, hogy a határon túliak közül elsőként kaptam meg. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy ismerik a munkámat Magyarországon, és szakmai körökben elismernek. Sok előadást is tartottam az anyaországban. Sok minden szólt amellett, hogy én kapjam ezt a díjat, s akik felterjesztettek, azok megkeresték Sutus Áront, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökét, hogy ő is mondjon véleményt. S ő alátámasztotta mindazt, amit a magyarországiak gondoltak rólam – fogalmazott Szőke Anna, majd a további tervei kapcsán elmondta, hogy új koncepció alapján újra dolgozza és újból kiadja az Elszaladt a kemence című könyvet. Emellett szeretné könyv formájában megírni pedagógiai tapasztalatait. Ennek lesz egy módszertani vonatkozása, valamint arról is szó lesz benne, hogy milyen hatások érik a pedagógiai munkát. Magába foglalja, hogy hogyan alakul át a társadalom, és hogyan követi ezt az óvodapedagógia. Szőke Anna végezetül elárulta, hogy azon is gondolkodik, hogy kinek adja át a stafétát. A következőket üzente az utánunk jövő generációknak:

– Nem szabad megtorpanni. Ha nem sikerült valami, akkor elkeseredtem, de a következő gondolat már az volt, hogy ebből ki kell lábalni, és hogy tovább kell csinálni a megkezdett munkát. Az emberek irigyek és rosszindulatúak. De ha ezt valaki félre tudja tenni, akkor haladni fog az életben – fogalmazott.

 


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége