Balladai homályban

Csík Mónika

2019. július 4., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Gyakran hallani rosszallást azzal kapcsolatban, hogy a média ömleszti ránk az erőszakot, gerjesztve ezáltal a társadalom agresszivitását. Autóbuszon, váróteremben vagy akár parti padon ücsörögve akaratlanul is fültanúi lehetünk efféle méltatlankodásoknak, melyek során a társalgók elsősorban a híradók és a sajtó kékfény-híreit, illetve a nyugatról és a tengerentúlról importált krimisorozatokat tartják bűnbaknak, s úgy vélik, hogy azok tippeket, ötleteket, bátorítást adnak a brutális cselekedetek elkövetőinek környékünkön is.

(Raffai Ingrid alkotása)

Tény és való, hogy a médiumokból szinte naponta értesülhetünk különféle bűnesetekről, amelyek nemcsak a nagyvárosokban, hanem békés kistelepüléseinken is megesnek, de hogy ezeket a történéseket a médiumok gerjesztenék, nehéz lenne igazolni. Elképzelhető, persze, hogy kriminológiával, szociológiával, viselkedéspszichológiával foglalkozók találnának ide vágó összefüggéseket és hatásokat, ahogyan tanulmányok révén azt is ki lehetne mutatni, hogy az emberi alaptulajdonságok között mekkora mértékben van jelen az erőszakos cselekedetekre való hajlam, illetőleg az efféle esetek iránt való érdeklődés. Az olvasottsági és a nézettségi adatok alapján mindenesetre kijelenthető, hogy a kékfény-hírek felkeltik az olvasók, tévénézők érdeklődését, sőt, a legtöbbek által „fogyasztott” műsorok, cikkek ezek. Az viszont, hogy a médiumok híradása révén főként napjaink rákfenéje lenne az elharapózó emberi brutalitás, vitatható. Gondoljunk például az évszázadokon át virágzó népballadáinkra, amelyeket egy-egy közösség alkotott, csiszolt és őrzött meg szájhagyomány révén, beléjük mentve mindennapjainak kínjait, keserveit, telve tragédiákkal. A nép ajkán született balladákról Erdélyi János úgy vélte, hogy a nép operái, Goethe pedig úgy tartotta, hogy a költészet ősformái, hétköznapi drámák dalban elbeszélve. Az epikus énekek a balladai szűkszavúságnak köszönhetően ködösek, homályosak, és épp csak érzékeltetik, sejtetik a beléjük sűrített eseményeket, ám szinte mindig felfejthető belőlük egy-egy bűneset.

Gondoljunk például Kőműves Kelemenné balladájára, amelyben a férj máglyára küldi a feleségét, hogy hamvaival megerősíthessék Déva várának folyton ledőlő kőfalait. Az asszonygyilkosság az építőáldozat hiedelméhez vezethető vissza, amely széles körben ismert és alkalmazott mozzanata volt a népi építkezésnek, ugyanis a ház úgynevezett szent sarkába, ahol az étkezőasztal állt, gyakran építettek a falba állatkoponyát, állatáldozatot. A felesége elégetésével azonban csak megindítja családjának tragédiáját Kelemen építőmester, hiszen az anya elvesztése kisfiuk tragikus halálát eredményezi. Kádár Kata története nem kevésbé megrázó: Gyulainé megtiltja fiának, Mártonnak, hogy feleségül vegye jobbágyuk szép leányát, Kádár Katát, s hogy a fiú ne lázadhasson az anyai szigor ellen, Gyulainé egy tóba fojtja a lányt, nem számolva a lehetőséggel, hogy tulajdon fia is vízbe öli magát a hír hallatán. Bosszú, kegyetlenség és átok lapul a ballada sorai között. Fehér László története a húgának, Fehér Annának a tragédiája is, Anna ugyanis szeretné kiszabadítani lólopáson kapott fivérét, Lászlót a tömlöcből, pénzt kínál a görci bírónak, ám az a lány szüzességét kéri. A megbecstelenített hajadon már későn jön rá, hogy a bíró nem állta a szavát, s kivégeztette Anna fivérét, így csak a gyűlölet és az átkozódás pokla marad Fehér Anna számára. A halálra táncoltatott lány, Kati története is sajátos bűntény: a kikosarazott kérő, Árvadi János táncoltatja halálra, hogyha már az övé nem lehetett, másé se lehessen a Sári bíróné lánya. Szűts Klárist a fonóban éri utol a végzete, egy féltékeny legény fokossal üti agyon; Bereg Náni gyerekgyilkos leányanyaként pedig a börtönből okolja anyját, amiért az elválasztotta őt csecsemője apjától, Aradi Kálmántól. Farkas Julcsa a cséplőgépbe esik bele kéveeregetés közben, és halálra roncsolja testét a gép; Barcsainak pedig egy féltékeny férj vágja le a fejét, mivel házasságtörésen kapta a feleségével, ám a csalfa asszony sem jár jobban, fáklyává bugyolálva égeti halálra tajtékzó férje. Molnár Anna balladája Európa-szerte ismert kékszakáll-história, a szeretőit legyilkoló nőcsábító története. Egy sorozatgyilkos katona elcsalja Annát férje és kisgyereke mellől, jóléttel kecsegtetve őt, majd egy erdőbe vezeti, ahol az egyik fán a férfi korábbi áldozatainak tetemei himbálóznak az ágak között. Anna csak lélekjelenlétének köszönheti, hogy sikerül megölnie a rátámadó katonát, és hazamenekülhet, az átélt borzalmak azonban vele maradnak, s azzal a tudattal kell élnie, hogy gyilkolt, még ha önvédelemből is tette.

A balladákban megörökített eseményekben több vándormotívum és vándortéma található, melyeknek variánsai fellelhetők különböző európai balladagyűjteményekben, esetenként több nemzet is sajátjának tartja őket, de a nép ajkán az idegen motívumok és történetek is feltöltődtek helyi színekkel, jellegzetességekkel, hírül adva és megőrizve letűnt évszázadaink tragédiáit.

Bár e balladákra elsősorban művészeti alkotásként tekintünk, sajátos adalékul is szolgálnak múltunk, hagyományaink, hitvilágunk megismeréséhez. Olyasféle lenyomatai egy-egy kornak, mint napjaink bűneseteket tematizáló híradásai.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége