A hétvégén megrendezett Baráti Zöld Napok keretében Benes Józsefre, az észak-bácskai város neves képzőművészére emlékeztek a zentai és a környékbeli eszperantisták.
Az ismert festő és grafikus 1930. október 8-án született egy bajmoki szegény családban. A középiskolai tanulmányait követően szülei kívánságára építészetet tanult, 1951-ben azonban átiratkozott a belgrádi képzőművészeti akadémiára, ahol francia irányultságú művészeti képzésben részesült. Az egyetem elvégzése után a Zentai Gimnáziumban kezdett el dolgozni rajztanárként. Időközben Párizsba látogatott, ahol egy év eltelte után francia művésztársai maradásra próbálták bírni, ő azonban ragaszkodott a Tiszához és az itteni tájhoz, ezért egy évvel később visszajött Zentára, ahol bekapcsolódott a művésztelep tevékenységébe, ugyanakkor több vajdasági és magyarországi művésztelepre is ellátogatott. Az első önálló kiállítását Szabadkán rendezték meg 1961-ben, amit számos tárlat követett: Zentán (1961, 1973, 1992), Újvidéken (1966, 1971, 1975, 1976), Nagybecskereken (1971), Bajmokon (1973), Londonban (1973), Budapesten (1976), Zomborban (1978) és Ljubljanában (1978). 1978-ban Magyarországra költözött, először Szegeden, majd 1988-tól Kecskeméten élt, egészen haláláig. Gyorsan kialakította sajátos stílusát, amelyről egyszer a következőképpen vallott: „Az egyik éjszakai utazás során autóval, a sűrű köd miatt megállásra kényszerültünk. Mikor kiszálltunk az autóból, az egyikünk az autó fényszórója elé állt. Az erős fény hatására hatalmasra nőttünk.” Elmondása szerint ez az élmény meghatározó volt számára. Zentán kezdett el tájképeket is festeni. Alkotásaiban a Tisza-parti repedezett feketeföldre és a kimosott partra fektette a hangsúlyt. Festményein egy-egy motívumot, kis részletet felnagyítva állít premierplánba, hátteret sohasem festett, és egyetlen vonalat sem húzott klasszikus eljárással, mégis hihetetlen festői eredményekhez jutott új anyagaival és azok kombinációjával. Festészettel és sokszorosító grafikával, ofszet szitanyomással egyaránt foglalkozott. Minden alkotása vizuálisan izgalmas, művészi volt. Szerette Bartók zenéjét, a kiállításain mindig az szolgált zenei aláfestésül.
Magyarországra való költözése után is sokat dolgozott. Számos kiállításon vett részt: Pécsen, Szegeden, Budapesten, Makón, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, valamint Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Romániában is. Számos csoportos tárlaton vett részt a Vajdasági és Szerbiai Képzőművészek Egyesülete tagjaival. Magyarországon a Műhely Művészeti Egyesület alapító tagja, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának a tagja volt. Egyes alkotásai könyvborítókon és illusztrációként is megjelentek. Képzőművészként számos díjban részesült. 2003-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíját is magáénak tudhatta, Zenta város önkormányzata pedig 2010-ben Pro Urbe díjjal tüntette ki. Benes 2017. november 23-án hunyt el Budapesten.
A rendezvénysorozat első napján a zentai Civil Házban összegyűlt eszperantisták megtekinthették a mozgalom történetét bemutató, Belec Imre által összeállított kiállítást is, a szombati napon pedig a neves képzőművész előtti tisztelgést követően Dér Zsolt hegedűmuzsikája mellett kapcsolódtak ki a találkozó résztvevői.
