2024. április 19., péntek

Strandkézilabda a tiszai homokban

A magyar válogatott Magyarkanizsán készült – Interjú Gulyás István szövetségi kapitánnyal

Ha egy kicsit is ismerjük a magyar kézilabdát, biztosan ismerősen cseng Gulyás István neve. Ő az idén BL-másodikként végzett Veszprém sportigazgatója, a veszprémi kézilabda-akadémia egyik vezetőedzője, nem utolsósorban a 2024-től olimpiai sportágnak számító strandkézilabda magyar férfi szövetségi kapitánya, s ilyen minősítésében a közelmúltban Magyarkanizsán tartózkodott, ahol csapata az ifikkel a július 2-án a lengyelországi Stare Jabłonkiban kezdődő Európa-bajnokságra készült.

• Ha nem haragszik, akkor előbb a Veszprémmel kezdjük. Egy kis időnyi „tévelygés” után úgymond a helyükre kerültek a dolgok, hiszen a kupadöntő elvesztése után a bajnokságot már önök nyerték meg, s a BL-döntő is nagyszerű eredménynek számít. Veszprémben is így látják a dolgokat?

– Ha arról az oldalról közelítjük meg, hogy a csapat októberben még nagyon nehéz helyzetben volt, s edzőváltáson esett át, biztosan elégedettek lehetünk, fontos és eredményes idényt zártunk. Másrészt, Kölnben nem sikerült feltenni az i-re a pontot, de a legfontosabb az, hogy a csapat kiegyenesedett, a Szegeddel szemben megnyertük a bajnokságot, s ez felülír mindent.

• Az október óta elmúlt időszak azért sportban nem számít olyan hosszúnak. Miben kellett változtatni: taktika, edzésmódszer?

– Ha úriember akarok lenni, akkor az edzésmódszert említeném, gyakorlatilag pedig az történt, hogy legatyásodott állapotba került a társaság. Mivel azonban világsztárokkal van tele a csapat, s kézilabdázni nem felejtettek el, az volt a legfontosabb, hogy dolgozni kezdjenek. Semmi extra nem hiányzott, hanem csak hitet kellett adni a fiúknak. Azok is elkezdtek dolgozni, akik a háttérbe lettek szorítva.

• A kupadöntő a végsőkig kiélezett volt. Ennek a fényében hogyan készültek a rájátszásfináléra?

– A kupadöntőig a Szeged háromszor vagy négyszer legyőzött bennünket, s ez akarva-akaratlanul beleégett a játékosok agyába. Ezen kellett túllépni. Az első mérkőzésen szerencsénkre meg tudtunk lovagolni egy olyan hullámot, amely felemelte a lelkünket, az ellenfelet pedig teljesen lebénította, ugyanúgy, mint a BL-ben a Vardar elleni szkopjei meccsen.

• Visszatérünk Kölnre. Véleményem szerint már az elődöntős siker is haditett volt, hiszen a Kielce előtte a világ legjobb és legdrágább csapatának számító PSG-t ütötte ki. Aztán meg jött a döntő, ahol a Kielce elleni két hős, Nenadić és Sterbik nem is volt a kezdőben. Nem volt ez taktikai hiba?

– Az ismeretségi körömben nagyon sok embernek kell magyarázkodnom emiatt, de tudni kell, hogy ezzel a fajta rotációval a csapat 12 BL-meccset nyert meg zsinórban. A vezetőedzőnk a döntőben is ezt tette, de sajnos a legfontosabb mérkőzésen ez nem sikerült, bár még most is azt mondom, a lehetőség megvolt, mert a második félidőben Nenadić három gólt lőtt, amikor meg Sterbik bejött, több lövést is kivédett. Szinte egálra felhoztuk az összecsapást, teljesen nyitott lett a meccs. A lehetőséggel azonban nem tudtunk élni, s a Vardar is okosan, időt húzva játszott. Sajnáljuk, de csalódottak nem vagyunk.

• A csapat két ikonikus figurája, Nenad Ilić és Nagy László sportnyugdíjba vonul. Kik érkeznek pótlásul?

– A 2019/2020-as csapat összetétele csaknem teljes egészében már ismert. Lauge érkezése a Flensburgból már köztudott, csakúgy mint a Vardarból Ferreira jövetele, két kapust, a szerbiai válogatott Vladimir Cuparát és Székely Mártont is szerződtettünk, és egy egyiptomi balkezes jobbátlövő is érkezik. Tárgyalunk további játékosokkal is, de az ő nevük még nem publikus.

Magyarország nagyhatalomnak számít

• Ha a strandkézilabdát vagy a röplabdát említjük, az embernek mindjárt a homok, a tenger jut eszébe. Nálunk viszont legfeljebb csak a Duna vagy a Tisza mentén van homok. Hova tehetjük tehát Magyarországon vagy akár az egész térségben a strandkézilabdát?

– Magyarországon nagyon régen űzik ezt már, s büszkén mondhatjuk, hogy Európa legjobb négy csapatában benne vagyunk. Szerbiának is jó csapata van, de barátaimtól hallottam, hogy most nehézségekkel küzd a szövetség. Tudni kell, mindenki arra vár, hogy 2024-ben Párizsban olimpiai sportág lesz a strandkézilabda. Ennek megfelelően kell ezt kezelni. S valóban, a homokhoz, tengerhez köthető ez a sportág, hiszen Brazília az aktuális világbajnok, de két teherautónyi homokkal mindenhol űzhető ez a játék. Természetesen sokkal jobb a feelingje tenger vagy folyó partján, ahol a játék után a gyerekek belevághatják magukat a vízbe. Dinamikusan fejlődő sportág, s meggyőződésem, hogy jól kiegészíti a teremkézilabdát. Olyan átmenetet tud biztosítani a játékosoknak, hogy közben azért jól érezzék magukat, ugyanakkor mozgásban maradnak.

• Ez azt jelenti, hogy a „normál kézilabdából” jönnek a strandkézilabdázók?

– Pontosan. Magyarországon jelenleg másodosztályú játékosok játsszák, mert a legmagasabb szinten a játékosok féltik az egészségüket, annak ellenére is, hogy a sérülés lehetősége minimális. A fiúk általában víkendekre jönnek össze, négy-öt hétvégén keresztül edzenek, s ezután jönnek a világversenyek. Most azért jöttünk Magyarkanizsára, hogy egy kicsit más környezetben legyenek a srácok, kikapcsolódjanak, a csapatépítő jelleg mellett.

• Magyarország és Szerbia is nagy kézilabdanemzetnek számít, az emberek értik errefelé ezt a sportágat, mégis, nem árt letisztázni, mik a strandkézilabdában a szabályok, mi a különbség?

– A legnagyobb különbség az, hogy a támadó csapat mindig emberelőnyben játszik, négy a három ellen. Testi kontaktus, ütközés nincs, s kettőt ér a légipasszból, illetve a kínai figurából, valamint a teljes forgásból elért találat. Van egy megkülönbözött trikóban játszó egyén, s az ő góljai is mindig kettőt érnek. A játékidő 2×10 perc, de az interneten mindent meg lehet nézni. Szép, szórakoztató és attraktív játék.

• Dukai Ferenc mindig ideális feltételeket biztosít a kézilabdázóknak itt, Magyarkanizsán. Most is így volt ez?

– Mi már harmadszor vagyunk itt felkészülésen. Nagyon szerethető ez a városka, nagyon jók a feltételek, s köszönjük, a továbbiakban is visszajárunk majd!