Valójában még be sem fejeződött az iskolaév, de már javában folynak a következő tanév előkészületei. A pedagógusokat felkészítik az új programok alkalmazására, a szakmunkatársak, a pedagógusok és pszichológusok pedig már most belekezdenek a tagozatok alakításába. Jobb esetben ez az elsős osztályokat érinti, újabban pedig mind gyakoribbak a tagozat-összevonások, és ez legtöbbször az ötödikes tagozatokra vonatkozik, itt kell a meglévő, 4 év alatt már összekovácsolódott közösségeket megbolygatni, vagy azért, mert megszűnik a tagozat, vagy azért, mert arányosan szét kell osztani a tanulókat a megmaradt tagozatokba. Iskolámban már megejtettük az elsősök fogadását, megható volt együtt látni az 53 gyerkőcöt, akik az előző két hónapban jöttek hozzám felmérésre, ki szorongva, ki sírva, ki durcásan, ki lelkesen, nemegyszer nekem szegezve a kérdést: Akkor mehetek iskolába?
Lássuk, milyen következtetéseket vonhatunk le ezzel a generációval kapcsolatosan! Jó, hogy az 53 tanulóval mégis tudunk három tagozatot kialakítani, nem kicsi és nem túl nagy létszámmal. Mondhatjuk, hogy a pedagógiai munka szempontjából optimális létszámúak lesznek. Aggasztó, hogy már vannak jelzések, hogy költözésre készülődnek családok. El kell gondolkodni azon is, hogy mi a teendő, mert arra lettünk figyelmesek, hogy az 53 gyerek közül csak 10-en használják többé-kevésbé helyesen a ceruzát, az írás és rajzolás alapvető eszközét. Ez kb. 18,8 százaléka a felmérteknek. Az oldaliság ellenőrzésekor pedig azt tapasztalhatjuk, hogy a kis szivacslabdát a gyerekek zöme esetlenül, ügyetlenül fogja meg és dobja el, ügyetlenül rúg labdába, mintha a labda „nem állna” kezükre, lábukra. Ez arra enged következtetni, hogy a mozgás fejlődése, a kézügyesség sántít náluk. A járás, futás, kúszás, mászás (és a rúgás is) nagymozgások, a rajzolás és írás, az olló és más eszközök használata a finommotorikához tartozik, és a gyerekek fejlődésében a mozgásfejlődés nagyon fontos terület, amely egyebek között a személyiség kialakulását is befolyásolja. Fejlődése már a születés előtt elkezdődik, és 10–12 éves korig nagyon intenzív. A születés pillanatától kezdve a továbbiakban a mozgás a külvilággal történő kapcsolattartásnak az eszköze, mozgás által fejlődnek a szervek, szervrendszerek (például az idegrendszer, az ízületi, a csont- és izomrendszer). Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a mozgás által kifejtett hatás kétirányú, hisz a mozgások végzése közben fejlődő ideg- és mozgatórendszer újabb és bonyolultabb mozgások elsajátítását teszi lehetővé. Nem utolsósorban, a mozgatórendszer, a mozgásfejlődés fontos szerepet játszik az optimális gondolkodási képesség kialakulásában, és a mozgatórendszert célzó fejlesztés/fejlődés a gondolkodást mint pszichés funkciót is fejleszti. Ezért ha a gyerek gyógypedagógushoz, fejlesztőpedagógushoz, logopédushoz kerül, mindhárom szakember alapvetően a mozgás fejlesztésével hat a gyermeki képességek fejlesztésére. Az iskolában elsősorban az írástanulás folyamatában a kézügyesség az egyik nagyon fontos tényező, emellett a fejlett finommozgásoknak szerepük van a számolásban és a kézügyességet igénylő feladatok elvégzésekor is: ollóval vágás, rajzolás, barkácsolás stb. A kéz az egyik legfontosabb felderítő, megismerő eszközünk mind az érzékelés, mind a mozgás szempontjából. Közvetlenül összefügg a látás fejlődésével is, mert a szemnek fontos szerepe van a finommozgások szabályozásában, koordinációjában. A kezünk az emberi test egyik legösszetettebb szerkezete, amely számos apró csontból és rengeteg apró izomból áll, és ahhoz, hogy az ujjainkat megmozdítsuk, hogy tudjunk fogni, szorítani, simogatni, csípni…, a sok apró izom összehangolt munkájára van szükség. Az értelmező szótár szerint a kézügyesség:„az ujjak pontos használata, jól összehangolt irányítása tárgyak készítése, finom mozgatása során”. Fontos a kézügyesség, hogy a gyerek képes legyen összehangolni érzékszerveinek, elsősorban a szemnek és a tapintásnak a munkáját és a keze mozgatását. Oláh Andrea logopédus egyik cikkében azt olvashatjuk: „A kézügyesség, vagyis a finommozgások fejlettsége közvetlenül befolyásolja a beszédizmok ügyességét, ezért ennek fejlettsége logopédiai szempontból kiemelkedő.” Mivel a kéz bonyolultabb mozgásai nem veleszületettek, hanem tanultak, amit intenzíven 1–3 éves kor között kezd elsajátítani a baba, nekünk is már korán figyelmet kell szentelnünk a kéznek és a kézügyesség fejlesztésének. Hogy milyen fontos a kézzel való manipuláció, jelzik az ősi népi „ölbéli” játékok is. Az ölbeli játékok elnevezés a lovagoltatók, hintáztatók, sétáltatók, altatók, kéz-kar-láb játékok stb. együttesét jelenti. Nagymamáink, szüleink velünk is játszották annak idején. Mi is, ha alkalom van rá, játsszuk a kicsikkel. Például ölbe ültetve, egyik kezét a kezünkbe fogva sorra vesszük az ujjacskákat a mondóka szerint:
„Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.”
