2024. március 29., péntek

Rakukerámia, avagy a megismételhetetlen alkotások tárháza

Mezei Erzsébettel a rakukerámia szépségéről, kiszámíthatatlanságáról és arról a szerelemről, ami egy életre képes megfertőzni az embert

A képzőművészetnek számos ága van, ami rabul tudja ejteni az embert, ahol egy-egy alkotáson keresztül a művész meg tudja mutatni önmagát, saját művészetét, ami már csak rajta múlik, hogy hogyan reprezentálja.

Korábbi évekből néhány rakukerámia alkotás (Szabó Nóra felvétele)

Korábbi évekből néhány rakukerámia alkotás (Szabó Nóra felvétele)

Számos eszköz és technika áll egy alkotó rendelkezésére, attól függően, hogy mi mellett tette le a voksát. Valaki a szobrászatban találja meg magát, valaki fest, valaki fantasztikus fafaragásokat készít, de olyan is van, aki többféle művészeti ágban is jártas. Szabály nincsen, az egyetlen, ami fontos, hogy a művész szeresse és élvezze azt a folyamatot, amit csinál, hiszen az alkotás adta örömön keresztül születnek meg azok a munkák, amik az egyes képzőművészeti ágakat később meghatározhatják, példa értékkel szolgálhatnak a jelen és a jövő művészei számára is. Ami az izgalmas és érdekes alkotásokat illeti, a rakukerámiázás egy igen különleges helyet foglal el. Egy olyan technikáról beszélünk, ahol az alkotók nem tudják 100%-ig irányítani a leendő végeredményt, hiszen a munkafolyamat nagy mértékben beleszól. Maga a raku a VII.századi japánoktól származó kerámiakészítési technika, ami elsősorban teaszertartásokhoz köthető. Ha szó szerint kívánjuk lefordítani, „a ráérő idő élvezete” a jelentése, mellyel azt kívánták szimbolizálni, hogy a tér, idő, hő és anyag játékának következményeként egy olyan megismételhetetlen kerámia születik, ami teljesen egyedivé teszi az adott tárgyat, így a japán filozófia minden egyes raku alkotásban benne van. Itt nem érvényesül a kiszámíthatóság, a tömeggyártás monotonsága, hiszen soha nem lehet két egyforma tárgyat készíteni, csupán élvezni és megtapasztalni a pillanat adta szépséget, azt, amikor születik valami új. Mezei Erzsébet, grafikusművész, kerámikussal beszélgettem, aki pályafutása során számos képzőművészeti díjat kapott, ezzel is elismerve alkotói munkásságát. Természetesen, ahogy más alkotóknál is lenni szokott, az állandó kíváncsiság, az újdonságok megismerése utáni vágy benne is folyamatosan munkált, így ismerkedett meg a raku technikával is, mely iránt már kimondottan régen érdeklődött, gyakorlati próbára azonban 2009-ben, Horvátországban, Ješkovón nyílt lehetősége először. Azóta szerelmese e technikának, ami annyi kiszámíthatatlanságot hordoz magában, hogy az újdonság varázsa folyamatosan jelen tud lenni, soha nem válik unalmassá. Erről a szerelemről és a szakmai oldaláról beszélgettünk Erzsikével, aki idén 10. alkalommal volt szakmai vezetője a zentai Nemzetközi Művészeti Műhelynek, ahol 10 alkotó dolgozhatott együtt a zentai Alkotóházban.

Mezei Erzsébet, grafikusművész, kerámikus (Szabó Nóra felvétele)

Mezei Erzsébet, grafikusművész, kerámikus (Szabó Nóra felvétele)

Egy laikus, kevésbé hozzáértő számára hogyan mutatná be a raku technikát, mit takar tulajdonképpen a rakukerámia?

- Egy redukciós égetésről van szó, ahol samott masszából készülnek a tárgyak. Tulajdonképpen őrölt, kiégetett agyag granulátumot tartalmazó agyaggal dolgozunk, ez felel meg legjobban a rakukerámiának, mivel száradáskor nem zsugorodik, nem vetemedik, gyorsabban szárad és a gyors felhevítésnél elbírja a hő-sokkot.

A samott masszát összetétele szerint választjuk meg az adott tárgy készítéséhez, attól függően, hogy éppen milyen munkát szeretnénk készíteni. Továbbá a granulátum százalékaránya is a munkadarab jellegéhez igazítható, attól függ, hogy rusztikusabb tárgyat akarunk csinálni, vagy finomabb, kecsesebb alkotást. Ha kiégettük, utána következik a rakuégetés.

Mint általában minden rakuégetési műhelymunkára, minden keramikus hozott magával „kész” zsengét, vagyis kiégetett alkotásokat, amelyeket már csak mázazni és rakuzni kellett. Az ilyen jellegű műhelymunkáknál nincs idő agyagban elkészíteni, szárítani, zsengélni és rakuzni. Ez mind hosszabb időt igényelne, mint amennyi ezeken a telepeken rendelkezésünkre állna.

Hogy kell elképzelni egy-egy ilyen égetési folyamatot, illetve milyen típusai lehetnek a rakuzásnak?

Redukciós égetés, amikor a kemencéből kivett, felhevült kerámiát fűrészporba rakják (Szabó Nóra felvétele)

Redukciós égetés, amikor a kemencéből kivett, felhevült kerámiát fűrészporba rakják (Szabó Nóra felvétele)

- A meghívott keramikusok, akik az idei művésztelepen alkottak, gyakorlott alkotók rakukerámia terén. Mindenki már meglévő tudással érkezik, hozza magával a kerámiatárgyakon kívül a kikísérletezett technikákat, amelyek sokrétűek lehetnek, mivel a mai rakuégetésnél már nem a szigorú japán teaszertartáshoz köthető kerámiát készítjük. Az sokkal zártabb, szigorúbb követelményeknek megfelelő, a mai időkhöz nem is illeszthető és az a technológia sem lenne már könnyen elérhető, így a mai alkotók kifejezetten a könnyedebb, amerikai rakut alkalmazzák, ahol helyet kap a szabad alkotói megközelítés és a kísérletezés, illetve az egyéni kifejezésmód.

Nagyon izgalmas például, ha hagyunk kezeletlen felületet, ott fekete lesz a kerámia, mivel a redukció alkalmával beivódik a fűrészpor füstje a kerámiába és grafitszürke, vagy fekete lesz a ráégett anyagtól. Mindig jó kombináció, ha a színes rakumázas felületek találkoznak a fekete felületekkel és persze számos kikísérletezett technikát tudunk ma már alkalmazni.

Van olyan is, hogy nem használunk mázakat, csak oxidokat. Ilyenkor a szivárvány színeiben játszó effektusok jöhetnek létre és nagyon ügyesnek kell lennünk, hogy a kellő pillanatban rögzítsük a legszebben megjelenő, egy pillanatig tartó jelenséget a kerámia felületén. A végeredmény hasonló lesz, mint amikor olajfoltok jelennek meg a víz felületés és színesben játszanak, ahhoz tudnám hasonlítani.

Ivančica Cvitić Znidarčić (Zágráb) – Forma (Szabó Nóra felvétele)

Ivančica Cvitić Znidarčić (Zágráb) – Forma (Szabó Nóra felvétele)

Különös effektus például, amikor a kemencéből, az átlátszó mázzal kezelt kerámiát kivesszük és a fűrészporba rakjuk. Ez a redukció, itt tulajdonképpen lefojtjuk, hogy ne kapjon oxigént. Ahogy a fűrészpor ég, füst keletkezik, beszűrődik a kerámia repedéseibe és fekete rajzolat jelenik meg ott, ahol a máz megrepedt és a füst beszivárgott.

Ezt lehet előre tervezni is, mert már tudjuk, hogyha tovább van levegőn, a fűrészporral való befedés előtt, akkor több repedés képződik, de ha gyorsabban takarjuk be, akkor kevesebb sötét vonal jelenik meg. Igazából soha nem lehetünk biztosak benne, hogy az eltervezett effektus nem okoz-e váratlan meglepetést. Tulajdonképpen nagyon soktényezős ez a munkafolyamat, aminek az alakulását csak egy bizonyos pontig tudjuk koordinálni, egy idő után átveszi a munkát a véletlen. Ettől szép ez az egész. Ezeken kívül persze számos módja van még a rakuzásnak, pl. a lószőr rakuzás, amikor a kemencéből kivett tárgyra lőszört rakunk és a szálak ráégnek, vagy a vetkőzős raku, amikor nyersen, már nem képlékeny, de még nem száraz állapotában megtaláljuk azt az optimális időt, amikor fényesíteni tudjuk különböző dolgokkal, ki mivel. Arra ráviszünk egy agyagpépet több rétegben, arra még egy közönséges fazekas mázat, aztán a kemecében megrepedezett agyagmassza közé behúzódik a füst és miután kivesszük a fűrészporból, lepereg a rávitt agyagréteg és megmaradnak a szürke fekete beszűremlett füstnyomok, érdekes effektust hagyva az agyagtárgy felületén.

Kiégetett alkotások – Fődi Éva munkái (Szabó Nóra felvétele)

Kiégetett alkotások – Fődi Éva munkái (Szabó Nóra felvétele)

Hogyan lett ennek az egésznek a szerelmese?

- Újvidéken voltam egy módszertani művésztelepen, a Petőfi Sándor Általános Iskolában, Kiss Butterer Márta szervezésében, ahol jelen volt egy horvátországi rakutelep szervező, aki meghívott a Koprivnica melletti jeskovói rakutelepre, ahol „élesben” volt alkalmam találkozni a raku technikájával. Ennek az lett a folytatása, hogy a következő év októberében Zentán megszerveztem az első rakutelepet. Ennek idén tíz éve!

Miket kellett biztosítani ehhez?

- Először is csináltattam egy rakukemencét, majd vettem tűzálló kesztyűket, fogókat és beszereztem minden kelléket ami szükséges. Ezután indulhatott a munka, ahol maga a folyamat is érdekes várakozással teli. Miután elérjük a kellő hőfokot, kiszedjük a tárgyakat és nagy izgalommal lessük a meglepetést. Sosem tudod tökéletesen megtervezni. Ettől lesz izgalmas és a kíváncsiságod mindig szinten tartja. Szerelem ez valahol, hiszen annyi érdekesség, annyi élmény van benne, ami folyamatosan hajt tovább! Ez a technika egy olyan kísérletező kedvet képes szülni a maga kiszámíthatatlanságával, ami a képzőművészeket – jó értelemben – megfertőzi és rabul ejti.