„Más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem veszi észre.”
A fenti bibliai eredetű idézet közismert. Gyakran kerül elő a közbeszédben is. Meglepő módon még városunk viharos történetében is találunk rá példát. Iványi István Szabadka és vidéke 1848/49-ben című dokumentumgyűjteményében bukkantunk rá egy ilyen esetre, amely a Szabadkai Városi Tanács és egy arrogáns katonatiszt levelezésébe enged betekintést.
Néhány héttel a kaponyai csata után, a városi tanács levelet kapott Almásról egy bizonyos Pongrácz századostól, a Bácsmegyei magyar védsereg 3. zászlóaljának parancsnokától. A százados 1849. március 17-ei keltezésű levelében egy listát mellékelve kérte harminckét katonaszökevény elfogását.
„Az ide mellékelt szökevényi jegyzéket, minthogy azok mindannyian szabadkai lakosok, azon megkéréssel teszem át, hogy az azokban megnevezett szökevényeket mielőbb elfogatni s zászlóaljamhoz biztos őrizet mellett beküldeni szíveskedjék egyszersmind a többi szökevényi jegyzékeket, melyeket Spelletich kormánybiztos urnak tegnap beküldték, elkérni; s szinte az azokban megnevezett szökevényeket is elfogatni s zászlóaljamhoz beküldeni méltóztassék” – olvashatjuk Pongrácz százados levelében.
A százados április 4-én egy újabb levélben megismételte a kérést, valamint hozzátette, hogy vannak továbbá temerini és zentai katonaszökevények, akiket ha Szabadkán tartózkodnak „a tisztelt városi tanács kerestetni és a fentebbi zászlóaljamhoz visszautasitani sziveskedjék”.
A városi tanács azonban nem tett eleget a kérésnek. Ezért Pongrácz százados június 11-én a földvári táborból egy igen dörgedelmes levelet küldött városunkba, amelyben sérelmezi, hogy a szökevényeket még nem küldte el hozzá a városi tanács.
„Szégyennel kell megjegyeznem azt, hogy a szökevények vissza nem állítását egyedül csak az Előljáróság erénytelen eljárásának tulajdonítom, mert azon Előljárók, kik hazájokat forrón szeretik nem hiszem, nem hogy legszentebb kötelességüket nem teljesitenők; már kiteszik a szökevények vissza nem küldéséből, hogy nem csak erélyesen fel nem lépnek, hanem nekik még segédkezet nyujtani látszanak” – írja levelében a százados.
Ezt a levelet már a városi tanács sem hagyta szó nélkül. Június 18-ai válaszlevelükben tájékoztatták a katonatisztet, hogy előterjesztésével megkeresték Lénárd Máté Szabadka főkapitányát. A kapitány a kérelemben számos hiányosságot fedezett fel, ezért „a szökevények feltalálásának eredménytelenségét a jegyzékek hiányos s késő közlésének tulajdonítván az egész e tárgybani felelősséget s teher tisztelt parancsnok urra háromlik”. Ez után a tanács reagált a százados vádjaira.
„[…] nem melőzhetjük el azonban azon hangot s piszkálódást, melyet tisztelt parancsnok ur a tanács irányában levelében használ, midőn azt állítja, mintha a tanács a szökevényeknek segédkezet nyujtani látszanék. Tanusított tiszta hazafiságunk érzetében ezennel ünnepélyesen visszautasitani azon megjegyzéssel, hogy jó hazafi, müvelt ember, a hazának jelen vészes perceiben, borzad hasonló eljárástól, mely által a katonai parancsnokságok s polgári hatóságok között az egyenetlenség s civódás magva elhintetik akkor, midőn a hazát közös összemunkálással kellettik megmenteni” – írta a városi tanács.
A „példátlanul goromba levélre” Lénárd Máté főkapitány is válaszolt. Rámutatott arra, hogy Pongrácz a levélhez csatolt jegyzékében a neveken kívül semmilyen adatot, még személyleírást sem adott a katonaszökevényekről. Április 4-ei leveléhez pedig semmilyen jegyzéket nem csatolt.
„Ezek szerént tehát Pongrácz urnak előbben ön szemében kellett volna felkeresni a merő helytelenségek gerendáját, a míg a hatóságunkéból a hazafiatlanság, szökevényeivel való cimborálás szálkáját kivánta volna kinézni” – jegyezte meg levelében gúnyosan a főkapitány, és hozzátette, hogy a hiányos lista alapján két szökevényt sikerült elfognia.
