Rákattintanál?

Szűts Zoltán: Online – Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei, Wolters Kluwer Kiadó, 2018

Mihalik Judit

2019. június 29., 06:05

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

 

 

 

 

 

 

„Ha becsuksz egy ajtót, kinyílik egy másik.”

„Tudom. Nekem is volt Daciám.”

(Ismeretlen szerző, forrás: Facebook)

 

Az utóbbi fél évszázad digitális technológiai forradalma észrevétlenül, párhuzamosan futott személyes életeseményeinkkel. Egyre többeket egyre közelebbről érintve, szinte a beszívott a levegővel diffundálva, reflektálatlanul vált közelmúltunk és jelenünk részévé. Identitásunk, önképünk és önértékelésünk mostanra elválaszthatatlan a virtuális közösségekben elfoglalt helyünktől. 24/7 online vagyunk: első reggeli mozdulatunk a görgetés. Online vagyunk álmunkban is, már öntudatlanul alvó testünk is értékes adatokat termel, és a felhőkről már nem az álmaink jutnak eszünkbe, hanem a tárolók, ahol múltunk képei, videói és egyéb dokumentumai mindig kéznél vannak. Eszközeink és a rajtuk futtatott alkalmazások egyre okosabbak, és bár még tartjuk a lépést, de már résen kell lenni, mert az algoritmusok néha kihagynak bennünket a diskurzusból, akkor is, ha épp rólunk van szó.

De hogyan és mikor történt velünk mindez?

Ezt a kérdést talán már magunknak is többször feltettük, de a feltoluló elmélkedő gondolatra nyilván mindig rátakart egy épp bekérezkedő, izgalmas, ingyenes, friss és azonnal elérhető, azaz kattintékonyabb online tartalom.

Szűts Zoltán, az egyik legnagyobb hazai szakkönyvkiadó gondozásában nemrég megjelent Online című könyvében szépen, higgadtan, sietség nélkül, akkurátusan, kerek mondatokban és gömbölyű bekezdésekben beszéli el a digitális kor eddigi történetét. Így teszi számunkra valóvá, reflektálttá, konzisztenssé és főként: dokumentálttá.

Ami számunkra emlékkönyv, az a digitális bennszülöttek, az Ezredfordulósok számára történelemkönyv, vagy akár tankönyv. Mondhatnánk ezért, hogy ami összeköt velük (a digitális világ), az most inkább elválaszt. De pontosan ennyire igaz az is, hogy mivel egyébként meg egy hajóban evezünk, ezért ami elválasztana (például a horizont), az valójában inkább tényleg összeköt.

Mitől lesz sikeres egy technológiai újítás? Vajon a választott megoldás, vagy az üzleti modell, a támogatók köre, a versenytársak, a gazdasági környezet, esetleg a felhasználók, a marketing dönti el inkább, melyik kezdeményezés emelkedik fel, fut be karriert – és melyik süllyed le? A bukottakra a feledés borul: a léghajó épp úgy zsákutcának bizonyult, mint a netbook. A könyv különleges érdeme, hogy anélkül mutatja be az internet és a világháló teljes történetét zsákutcástul, kitérőstül, hogy a részletekben elveszne vagy elveszni hagyna.

A szerkezet rendhagyó, mégis elegánsan logikus. Az Előszóban részletesen és (lefegyverzően) pontosan definiálja a kötet tartalmát és célját: a perspektívát, a fókuszt, a terminológiát és saját előfeltevéseit. A „Nulladik rész” a technológiai hátteret mutatja be: a hálózatok tudományát és a számítástechnika történetét. Az ezután következő első részben az internet kialakulásának útkereséseit írja le, míg a másodikban a világháló megjelenését és elterjedését ismerteti – még mindig történeti, leíró módban. A harmadik rész tárgya a web 2.0 és a közösségi média, értelemszerűen erőteljesebb társadalomtudományi, komparatív, elemző fókusszal.

Az utolsó egység: az „X. rész: A jelen és a jövő kihívásai” címmel. A szerző ezzel is jelzi, hogy a kötet csak részben történeti monográfia, részben azonban állapotjelentés is. Izgalmas kérdés, megírható lesz-e egyszer a digitális kor teljes története, kezdő- és végponttal – és még izgalmasabb, hány rész kerül még az Utószó elé.

Az enciklopédikus igényű technikatörténeti és szellemtörténeti összefoglaláson túl Szűts Zoltán a meglehetősen szerteágazó magyar és nemzetközi irodalmat is gondosan beledolgozta a kötetbe.

Így a munka akár kézikönyvként is használható, bár ebben sokat segítene, ha a hivatkozásokat nemcsak a lábjegyzetekben találnánk meg, hanem klasszikus módon a kötet végében összegezve is. Hasonlóképpen fájó hiány – miként a sorozat többi köteténél is – a webes böngészők archaikus változata: a név- és tárgymutató.

A szerző többször hangsúlyozza, hogy az online kommunikáció és média világát végső soron annak társadalmi valóságot konstruáló hatásában szeretné értelmezni.

Nos, talán joggal mondhatjuk, hogy egy fontos jelenségről jól megírt monográfia és annak hatása – a maga módján – szintén része lesz a társadalmi valóságnak. Különösen, ha megjelenésének, létezésének módja, a papírra nyomtatott, régimódi könyv: önmagában is állásfoglalás.

Sehol egy kattintható link, egy kereszthivatkozás, nincsenek felugró ablakok, ugribugri gifek és önjáró videók. Az egyik mondat mindig a következőre navigálja figyelmünket, és akár több órát is eltölthetünk olvasással úgy, hogy közben egyáltalán nem veszünk semmit, és még csak nem is szavazunk semmiről.

Az online-ról offline: olyan geg, amelyet nemsokára talán már magyarázni kell.

 


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége