Gyakran nem is tudjuk, miféle kincsek vannak közvetlen környezetünkben. Néha elég egy szó, máskor egy élmény vagy éppen egy érzés. Megesik, hogy nem is egy helyzet vagy történet marad meg, hanem maga az érzés, amit előidéz egy-egy hely és az ott lévő emberek. Nagy László galériája egy ilyen hely, Kispiachoz és a szívekhez közel. Nemcsak az ott elhangzott előadások maradandóak, hanem az érzés is, amit ott megtapasztalhat a látogató.
Régi ismerősként visszatérve a meleg otthon üde színfoltjai derengenek fel az ember előtt. Bevillan egy hangulat, egy képfoszlány és maga a rezdülés, a lelkület, ami áthatja a teret. Minden évben többször tartanak olyan összejöveteleket, amelyeken bárki részt vehet, mégis leginkább barátokkal találkozhatunk náluk. Az egész olyan, mintha egy nagy baráti társaság közepébe csöppenne bele a látogató, lényegtelen, hogy járt-e már ott előtte, vagy sem, kedves ismerősként fogadják, hellyel és étellel kínálják.
Legutóbb az Ars Naturae civil szervezet jóvoltából Szent Iván-éjhez kapcsolódóan telt meg a galériaként szolgáló gyönyörű kis ház, ahol tematikus estet tartottak. II. Rákóczi Ferencről dr. Ricz Péter régész, nyugalmazott főmuzeológus mesélt, miközben a falakról is a fejedelem képei köszöntek vissza Erdélyi István, Szabó Erdélyi Gabriella, Szabó Kinga és Nagy László munkája nyomán. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megvalósult est mottójául a fejedelem jelmondatát választották: Istennel a hazáért és a szabadságért! A mindenre kiterjedő előadás kezdetén dr. Pajor Margit köszöntötte a vendégeket, majd Szabó Erdélyi Gabriella ecsetelte a képek történetét, szót ejtve II. Rákóczi Ferencről is, akinek életéről dr. Ricz Péter beszélt részletesebben, miközben az egybegyűltek is le tudták vonni a magunk tanulságait, beleültetve azt a mába, sőt új tudásanyaggal is gazdagodhattak.
– Remélem, hogy a jövő politikusai előtt is példaként állhat II. Rákóczi Ferenc mintája, hogy olyan része legyen Európának, ahol stabil, demokrata társadalom rajzolódhat ki a jövőt illetően. Európa mindig lesz, távolról sem a végnapjait éli, határok nem lesznek, népek, tradíciók és kultúrák viszont igen. Az elmúlt ezer évet figyelembe véve voltak olyan időszakok, amikor úgy tűnt, hogy a magyarság teljesen eltűnik, az egyik ilyen volt például a török hódoltság időszaka, de szép fokozatosan mindig visszatelepültek azok leszármazottai, akik itt éltek, vagy azok, akik ehhez a népességhez tartoztak – mondta el az előadás után dr. Ricz Péter, aki egy sokak előtt még mindig kevéssé ismert felfedezésre is felhívta a figyelmet.
– Egy szablyáról van szó, amely szerves része az úgynevezett díszmagyar öltözéknek, és amelyet már a 13–14. században is viseltek. A Szabadkai Városi Múzeumban található szablya egy általános típus, viszont a formája és az alapdíszítése egyértelműen meghatározza a helyét. Látható rajta egy felirat: Gabriel Bathory, Princess Transylvaniae. Ez a gravírozás, tekintettel arra, hogy ritkaságszámba megy, a történelmi részleg egyik legértékesebb darabja. Azt nem tudjuk, hogy kinek készülhetett, az sincs kizárva, hogy csupán színpadi kellék. Akkor viszont minek lenne benne gravírozás? Ha ezeket a dolgokat az ember mérlegre teszi, akkor abba az irányba billen, hogy valóban korabeli darabról lehet szó – magyarázta dr. Ricz Péter.
A résztvevők a közelgő vihar miatt áram nélkül gyertyafényben eleveníthették fel a II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos tudásukat, és a róla készült képek között helyet foglalva nemcsak új információkkal, hanem maradandó élményekkel is gazdagodhattak Kispiacon, ahova Nagy Lászlóék most pénteken újabb hangulatosnak ígérkező összejövetelre invitálják az érdeklődőket.
