MLADEN ŠARČEVIĆ-PORTRÉ

Pótvizsga felelősségből

Pesevszki Evelyn

2019. június 27., 15:08

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Azt szokás mondani, hogy aki másokat idéz, annak nincsen önálló véleménye, ám mivel országunkban divattá vált közismert politikai gondolkodók, vagy filozófusok gondolataival ékeskedni, emlékeztessünk Max Weber a politikusi magatartással és felelősséggel kapcsolatos eszmefuttatására. Weber álláspontja szerint a politikában két halálos bűn létezik: a szubjektivitás, és, gyakran az előbbivel összefüggésben, a felelősségérzet hiánya. A tudomány és a politika mint hivatás című tanulmányában mindehhez azt is hozzáteszi, hogy a politikusnak nap mint nap meg kell küzdenie az ember egyik legtriviálisabb ellenségével, a hiúsággal, ami ellehetetleníti mind az objektivitást, mind a felelősségérzet érvényesülését. Az objektivitás hiányának okán a politikus nem a lényegi hatalom elnyerésére törekszik, hanem a hatalom csillogó-villogó látszatának a megszerzését tűzi ki célul, azaz a hatalmat nem a közjó megvalósításának az eszközeként éli meg. Az, aki magáért a hatalomért vállal politikai szerepet, meglehet, hogy befolyásosnak tűnik, ám tevékenységének sem tartalma, sem értelme, véli a szerző. Ebből az írásból gyakran idézik Weber felelősségetikával kapcsolatos gondolatait is. Az említett szociológus különbséget tett az érzületetika – amely alapján az átlagember tetteit értékeljük, mércéül véve a tett mögött álló szándékot – és a felelősségetika között. Utóbbit a politikus kötelező etikai normájának tartotta. „A politikusnak mindenkor tudnia kell, hogy cselekvései következményeit neki fogják tulajdonítani. Ez elől nem menekülhet el. A politikai cselekvések megítélésekor akkor járunk el helyesen, ha a politikus cselekedeteit azok társadalmi következményeinek, a közösség életére gyakorolt hatásaik tükrében értékeljük.”

(Fotó: novosti.rs)

Mladen Šarčević oktatási miniszter nem érzi úgy, hogy bármilyen felelősség terhelné a kisérettségi körül kirobbant botrány okán. Elmondása szerint nem a hágai törvényszék tárgyalótermében vagyunk, vagyis a parancsnoki felelősség vélelme még csak fel sem merülhet. Azt elismerte, hogy erkölcsi felelősséget érez, ám mivel Ana Brnabić miniszterelnök és Aleksandar Vučić köztársasági elnök – érdemes újra és újra aláhúzni, hogy utóbbi mindenféle felhatalmazás hiányában a köztársasági kormány tekintetében – támogatásukról biztosították, ezért nem mond le. Az érdemi hatósági nyomozás lefolytatását megelőzően Šarčević magabiztosan azt is közölte, hogy a matematikateszt nem a nyomdából „szivárgott ki”, mivel értékelése szerint azt a láncszemet kellőképpen megerősítették, hanem feltehetőleg valamelyik iskolából – mostanra a nyomozási eredmények arra utalnak, hogy valószínűleg újfent, ugyanúgy, mint 2013-ban, a nyomda volt a leggyengébb láncszem.

A miniszter annak sem érezte szükségét, hogy az oktatási rendszerért, azaz a jövő generációjának az oktatásért felelős tárca első embereként felemelje a hangját a botrány okán utcára vonuló nyolcadikosok némelyikét vérszomjas ragadozóként marcangoló bulvármédia ellen. Mert kiskorú és kiskorú között is van különbség, attól függően, hogy melyikük kinek a gyereke, Đilas komájának a fia pedig ne számítson semmi másra, mint a törvényes és az erkölcsi normák gátlástalan megszegésére.

Nem ez volt az első alkalom, hogy az oktatási tárca vezetője a tisztségéhez méltatlan kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt. Nagyjából egy évvel ezelőtt a Szerbiai Rádió és Televízió egyik műsorában a kortárs erőszak kapcsán kérdezték a minisztert, hogy mi a véleménye arról az Aranđelovacon készített videofelvételről, amellyel egy ilyen bántalmazást örökítették meg. „Ha megnézik a két fiút, láthatják, hogy egyikük tagbaszakadt, míg másikuk kicsi és neki mintha azt írná a homlokán, hogy kínozz” – fejtette ki Šarčević, majd a műsorvezetőnő azon kérdésére, hogy miként állíthatja azt, hogy a fizikailag gyengébbek bántalmazásra születtek, közölte: csak viccelt. Ismétlem, a kortárs erőszak kapcsán.

Szintén a kortárs erőszak témájában a miniszter egy másik sajtónyilatkozatában közölte, hogy habár a minisztérium teljes mértékben ura a helyzetnek, illetve hatékonyan felügyeli az oktatási intézményeket, talán az lenne a legbölcsebb, ha az osztályfőnökök a gyengébb fizikumú diákok mellé odarendelnének egy-egy erősebbet, hogy vigyázzanak rájuk. Arra szintén érdemes emlékeztetni – ha már erőszakról van szó –, hogy a miniszter olykor képtelen uralkodni az indulatain A napokban az N1 regionális beszélgetőműsorában – amelyben Szerbia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina képviselőinek kellett volna beszélgetniük az oktatási rendszer reformjáról – először méltatlankodni kezdett a szerinte méltánytalan újságírói viszonyulás okán, majd demonstratívan kimasírozott a stúdióból. És mindezek után Ana Brnabić miniszterelnök közli, hogy Mladen Šarčević a szerb kormány egyik legjobb minisztere.

Mladen Šarčević 1957-ben született Belgrádban. A Belgrádi Egyetem Természettudományi–Matematikai Karán földrajz szakon diplomázott. Az oktatási minisztérium honlapján olvasható életrajz szerint szakmai pályafutása elsősorban az oktatás területéhez kapcsolódik. „Munkája során elsődleges célja volt az oktatási-nevelési rendszer minőségesebbé és hatékonyabbá tétele”, fogalmaznak az életrajzban. Több magán általános és középiskola megnyitásának a kezdeményezője, nemcsak Szerbiában, hanem a térség többi országában. 2003-ban megalapította, majd igazgatóként irányította a Ruđer Bošković Gimnáziumot, két évvel később pedig részt vett a Ruđer Bošković Általános Iskola megalapításában. Onnantól kezdve a Ruđer Bošković Oktatási Rendszer főmenedzsere.

Miután 2016-ban megválasztották oktatási miniszternek, minden egyéb tevékenységét és tisztségét felfüggesztette. Ebben az időszakban cikkezett a belgrádi sajtó arról, hogy Aleksandar Vučić akkori kormányfő fia a Ruđer Bošković Gimnázium diákja. A KRIK oknyomozó hírportál értesülései szerint a szóban forgó belgrádi gimnázium helyiségeinek egy illegálisan kiépített létesítmény ad otthont. Szintén ez a portál szerint Šarčević miniszter társalapítója volt az első magán középiskolának Montenegróban, amelyet később Milo Đukanović lánytestvére vásárolt meg 400 ezer euróért. Az intézményt nem sokra rá megszüntették.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége