Az iskolaérettségi vizsgálat során nagyon sokszor felmerül a szülőkkel való beszélgetés alkalmával, mit tehetnek még annak érdekében, hogy a kis elsős szeptemberben minél felkészültebben kezdhesse meg az első osztályt.
Nagyon ritkán, de előfordul, hogy a szülők nem titkolt dicsekvéssel a hangjukban újságolják, csemetéjük már hároméves kora óta gyakorolja a betűket, az írást, az olvasást. Noha volt rá példa, hogy a kisgyerek akarata ellenére próbálták ráerőltetni a tanulást, a szülők elmondása szerint általában maguk a gyerekek kérik a „feladatozást”. Magam is első osztályba induló kisgyerek édesanyja vagyok, és ahogy az idősebb gyerekeim esetében, úgy most is bennem van az a dilemma, hogy jó döntést hozok-e, ha következetesen nem tanítom a hatéves lányomat írni és olvasni. Úgy gondolom – és ezzel a tanítók java is egyetért –, hogy nem a betűk idő előtti ismeretével fog a gyerek jobb pozícióból indulni az első osztályban, hanem akkor, ha éretten, mindazoknak a készségeknek a birtokában lép be az iskolába, amely elősegíti az írás, olvasás és a számolás elsajátítását. A sikeresség titka ebben az esetben nem a minél korábban elkezdett gyakorlás, hanem az agy és az idegrendszer érettsége, a finommotorika megfelelő fejlettsége, és nem utolsósorban a vágy arra, hogy megtanulja a kisdiák. Márpedig, ha idejekorán kezdünk bele, egy esetleges kudarc könnyen visszavetheti a motivációt. A tanítók arra hívják fel a figyelmet, hogy szülőként, nagyszülőként hiába vagyunk írástudók, ez nem ugyanazt jelenti, hogy megfelelő ismereteink vannak arról, hogyan kell egy gyereket írásra, olvasásra tanítani. Sokszor előfordul, hogy a gyerekekben tévesen rögzül egy-egy betű kialakítása, amit nagyon nehéz javítani. Egyébként a gyerekek fejlődéslélektanát, életkori sajátosságait ismerő tanító tisztában van azzal, hogy az óvodás, aki beül az iskolapadba, birtokában van mindazoknak a készségeknek és képességeknek, amik egy óvodástól elvárhatók, és folyamatosan fejlődik. Azért az általános iskola első osztályainak a tananyaga az írás, olvasás és a számolás elsajátítása, mert a gyerekek java része addigra éri el azt az érettséget, ami ezt elősegíti. Ha nem így volna, akkor az óvodai tervekben szerepelne az, ami most az elsős tantervekben van.
Vagyis, szakvélemények szerint ne siettessünk semmit, mindennek eljön az ideje, a betűtanulásnak is.
A kérdés csak az, hogy akkor mit tehet a szülő, aki szeretné elősegíteni iskolába induló gyereke képességeinek, készségeinek fejlesztését?
Az életkori sajátosságokat figyelembe véve ebben a korban a mozgásnak óriási jelentősége van, ezért biztosítsuk a feltételeket a minél több szaladgáláshoz, rohangálásához, kúszáshoz, mászáshoz, hintázáshoz, egyensúlyozáshoz, lábujjhegyen lépegetéshez. Minél többet használja a gyerek a testét, a karját, a lábát, a törzsét, az ujjait, a fejét. Tapintson különféle anyagokat, homokot, lisztet, sarat, száraz virágot, fémet, kavicsot, tésztát, kutyaszőrt, békát. Érzékeljen különböző hőmérsékletű és állagú dolgokat. És mindez a mindennapok része legyen, és ne egy heti kétszer negyvenöt perces fejlesztési időszak. Mert, ha jobban belegondolunk, a legtöbb fejlesztési lehetőség adva van az mindennapjainkban. Főzünk, mosunk, takarítunk, füvet nyírunk, állatokat etetünk, strandolunk, pocskolunk, eső után megyünk a boltba, néha sütit is sütünk. Természetesen bizonyos esetekben a célzott, szakember által előirányzott fejlesztés indokolt és szükséges, de a gyerekek nagy részének csak arra van szüksége, hogy időt szánjunk rájuk, hogy bevonjuk őket a mindennapi tevékenységeinkbe, és hagyjuk őket életkori sajátosságaik szerint élni.
