Szezonja van a fagylaltnak, és ilyenkor mindannyian igyekszünk jó sokat enni belőle, mert amellett, hogy finom, a limonádéval egyetemben kellemesen lehűti az embert. És egy adag fagyi, legyen az ostyatölcsérbe vagy kehelybe töltött, felér egy nyugtatóval, sőt merem állítani, egy pszichiáternél tett látogatással is, mert addig, amíg elnyalogatjuk, agyunk teljesen kikapcsol, csak és kizárólag a nyelvünkön szétolvadó ízkavalkádra összpontosítunk, kivált, ha a cukrászda kerthelyiségében, egy kipárnázott, kényelmes karosszékben ülve fogyasztjuk el, hogy séta közben a kirakatok ne vonják el a figyelmet az ízekről.
Embere válogatja, hogy kinek melyik íz a kedvence. Laikusként arra tippeltem, hogy legtöbben a csokis fagyit szeretik, és igazam lett: a felmérések alapján, az emberek 9 százaléka választja. Valószínűleg azért is van világnapja (június 7-én). De érdekesmód a férfiak leggyakrabban a vaníliaízű fagylaltot részesítik előnyben, a nők viszont a csokisat, ebből azt szűrhetjük le, hogy a hölgyek gyakrabban esznek fagylaltot, mint a férfiak. És valóban: a hölgyek aránya a heti rendszerességgel fagyizók között 58 százalék.
A csokit követi a vanília, a citrom, a sztracsatella, a puncs. A cukrászok tapasztalata szerint a klasszikus alapízeket kedvelik legjobban, de azért megkóstolják az új, különleges ízeket is, mint amilyen a bodzás, a mákos gubás, a Jaffa, a Snickers, a Ferrero Rocher, ha pedig nem nyerte el tetszésüket, visszatérnek a megszokott ízekhez. Léteznek sokkal meredekebb ízűek is, ilyen például a lecsós, sörös, sült szalonnás, pizzás ízű, sőt parmezános chillifagylalt is, de ezeket csak a valódi ínyencek merik megkóstolni.
És hogy milyen a jó fagyi? Krémes állagú, megfelelő benne az édes ízérzet (nem túl édes) és domináns az íze. Ennek eléréséhez nem aromákkal tömik tele, hanem a gyümölcsfagyihoz gyümölcsöt, a vaníliáshoz vaníliarudat, a csokishoz igazi csokoládét használnak. A lényeg, hogy az alapanyagok (tej, tojás, tejszín, gyümölcsök) minőségesek legyenek. Kiábrándító, amikor kiérződnek belőle a jégszemcsék, és amikor porból készül.
Ahogy vannak kedvenc ízek, úgy vannak kedvenc fagyizók is. Nekem például több is. Újvidéken a City cukrászdába a kornett, az Evropába a földimogyorós, a Carigradba a narancsos, a Moritz Eisbe pedig az étcsokis-cukrozott narancshéjas fagyi kedvéért térek be. Szabadkán a Pelivánban ettem nagyon jó csokis és vaníliás lágyfagylaltot (azt a gépből kinyomós-csíkosat, amit a legtöbb helyen csak kétféle ízesítésben lehet kapni), Kúlán pedig Faik mogyorós fagylaltja egyszerűen felülmúlhatatlan.
Az ízek mellett arra is nagyon oda kell figyelnünk, hogy olyan helyen vegyük, ahol teljes mértékben betartják a szigorú higiéniai követelményeket. Tehát, ha azt halljuk, hogy egy bizonyos cukrászdában a fagyi mellé szalmonellát is kaptak a vevők, azt kerüljük el nagy ívben. Vagy ahol csupasz kézzel fogják meg a tölcsért, legyek lepik be a fagyiskanalat, netán a cukrásznéni lenyalja róla a lecsöpögő fagylaltot. Utóbbi eset néhány hete valóban megtörtént egy gyöngyösi cukrászdában: az eladónő lenyalta a fagylaltos kanalat, aztán azzal nyugodt lélekkel porciózta a fagylaltot a vásárlóknak. Az egészben az a vicces – habár egyáltalán nem az, mert akár súlyos fertőzést is átadhat így a vendégeknek –, hogy szerinte ő nem hibázott, mert csak a doboz tetejéről evett a kérdéses kanállal. Egyébként erre a cukrászdára sokan panaszkodnak például azért, mert a pultosnő beleiszik a kávéba, mielőtt felszolgálja.
Írásom végén nem maradt más hátra, mint hogy jó étvágyat kívánjak minden kedves olvasónak egy szalmonellától és minden egyéb nem odavaló adalékanyagtól mentes fagyikehelyhez!
