A nyár felénk hivatalosan csak pénteken 17 óra 54 perckor kezdődött, ám nyilván a hőség következtében már korábban sokaknak felforrt az agyvize. Atata például a héten teljesen berosált, amikor a városban páncélozott járműveket pillantott meg. Lélegzetvisszafojtva rohant haza.
– Tematild! Tematild! – kiabálta már az udvarból. – Úgy látszik, kitört az újabb háború!
– Miféle háború, Tegyula?! – kérdé megszeppenve amama, s keresztet vete magára. – Egyáltalán ki ellen háborúznánk?
– Nem tudom, de a harckocsik már készen állnak, a két szememmel láttam őket! – magyarázá felpörögve az öreg. – Lehet, hogy Észak-Macedóniával, hallottad, hogy a védelmis Vulin nemrég miként oktatta ki a zállamfőjüket, mert az elképzelhetetlennek tartja az esetleges határmódosítást Kozovó és Zerbia között. Vagy Kozovóval hadakozunk, láttad, hogy a külügyes Ivica egyedi stílusában hogy megaszondta a magáét az ENSZ kozovói küldöttségének. Esetleg a testvéri Montenegróval kötöttük össze a bajuszt a templomok miatt, mert ott olyan vallási törvényt terveznek elfogadni, ami nem tetszik a zerb pravoszláv egyháznak. De Bosznia-Hercegovina sem kizárt, az Ivica az ottaniaknak is beszólt, mondván, hogy a BH sosem lesz muzulmán állam, ahogyan azt a bosnyákok szeretnék!
– Úristen, Tegyula, mi lesz velünk? – sopánkoda amama.
Szerencsére mielőtt még totál-fatál bepánikoltak volna, betoppant a Zacsek.
– Mitől ilyen letörtek, mint a bili füle? – kérdé a zomzéd.
– Úgy látszik, kitört az újabb háború – mondá rezignáltan az öreglány.
– Micsoda?! – döbbene meg a Zacsek.
– Így igaz, zomzéd – mondá törődötten a fater –, láttam a központban a harckocsikat.
– Vagy úgy – lélegze föl a Zacsek. – Azok a páncélozott járművek csak hozták a kisérettségi teszteket az általános iskolákba, nehogy valaki ismét lenyúlja, majd megossza őket a közösségi oldalakon, mint ahogyan kedden a matekpéldákkal történt.
És hogy kissé feldobja a hangulatot, a Zacsek azonnal el is mondott egy idevágó viccet.
A tanító felírja a táblára: „2:2”, és megkérdi a gyerekektől, mi az eredmény.
Az egyik tanuló jelentkezik, és magabiztosan válaszolja: „Hát döntetlen, tanító bácsi!”
– A diákok a héten azt követelték, hogy semmisítsék meg a kisérettségi eredményeit, és a középiskolába az általános iskolabeli eredményeik alapján vegyék fel őket – mondá amama. – És még követelték az oktatásügyis Šarčević menesztését!
– Én meg eddig azt hittem, hogy a fiatalok apolitikusak, legalábbis mindig ezt állítják róluk – csóválá a fejét atata.
– Biztos látták a nagyoktól, hogy kell ezt csinálni – élcelőde a Zacsek. – Bár valami nagyon nem stimmel ebben az országban, ha már a gyerekek is utcára vonulnak.
– Lehet, hogy én naiv vagyok – spekulála tovább a fater –, egy valamit azért mégsem értek. Azt kérik a végzősök, hogy a tanulmányi eredményeiket vegyék figyelembe? Ha már ezt kérik, akkor azt nyilván megfelelőnek tartják. És ha az jó, az azt jelenti, hogy kellőképpen megtanulták a tananyagot. És ha megtanulták, akkor a kisérettségi sem jelenthet a számukra gondot. Nincs igazam?!
– Maradjunk annyiban, Tegyula – mondá amama –, hogy naiv vagy.
A matematikáról pedig a Zacseknek egy újabb vicc jutott a zeszébe, ami akár kisérettségi-tétel is lehetne.
Mórickát megkérdezi a matektanár:
– Hogyan osztanál el 15 barackot 7 gyerek közt?
– Lekvárt főznék belőle!
– Hallod, Tegyula – mondá amama –, a Pistivel sem ártana megtanítani a lekvárfőzést, úgyis a nyakunkon a sárgabarackszezon, a bizonyítványából ítélve pedig… ki tudja, lehet, egy nap még szüksége lehet az efféle tudnivalókra.
– Nem rossz ötlet, Tematild – helyesele az öreg –, csak akkor sietni kell vele, nem biztos, hogy sokáig élvezhetjük még majd e csemegének a fenséges ízét.
– Miről beszél, zomzéd? – kérdé meghökkenve a Zacsek.
– Nem olvasta?! – így atata. – A zokosok Nyugaton azt szeretnék, hogy a jövőben a cukrot tartalmazó termékek is hasonló rezsim alá kerüljenek, mint a dohányipari áru került a cigarettaellenes kampány során: külön adót rójanak ki rájuk, korlátozzák a reklámozásukat, és semleges csomagolásban árusítsák őket, hogy kevésbé legyenek vonzóak a vásárlók számára. Az orvosi szakma azt állítja, hogy ezen a téren bátor lépésekre van szükség.
– Nekem meg erről az a régi Woody Allen-film jut eszembe – magyarázá a Zacsek –, amelyben két évszázadnyi hibernáció után felébred a hős, és reggelire müzlit kér, amit az akkoriak nagyon furcsállnak. A különös kéréshez az egyik orvos fűz magyarázatot, mondván, az illető a régmúltból érkezett, amikor még az emberek abban a tévhitben éltek, hogy a müzli, nem pedig a krémes az egészséges étel!
De az, hogy a verbális pengeváltás a zomzédokkal zerencsére nem vezet borzasztóbb konfliktusokhoz, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a leszámolások teljesen elmaradnak felénk. – Hallotta, zomzéd – mondá atata –, a Vučko felszólította a Jeremićet, a Đilast, az Obradovićot és a Jovo Bakićot, hogy kiáll ellenük, csak mondják meg neki, hogy hol találkozzanak.
– Igen, olvastam – bólogata a Zacsek. – Azt mondta: én egyedül vagyok, ti pedig öten.
– De hát csak négy személyt sorolt fel! – mondá amama.
– Ugyan, Tematild, nem kell minden apróságba belekötni – hűté le az öreglányt a fater.
– Ja, ja – kuncoga a Zacsek. – A politikusok kijelentéseit sohasem szabad szó szerint értelmezni, a legtöbbször rejlik bennük valamiféle titkos utalás. Nem ritkán heves szónoklataikban éppen azt a jelenséget ítélik el, ami a leginkább rájuk vonatkoztatható. Vagy megígérik, hogy nem ígérnek semmit, aztán pedig eldicsekednek, hogy minden ígéretüket betartották, holott mégsem. Nagyon csavaros észjárásúak ám!
– Már értem a Slavica Đukić-Dejanović tárcanélküli miniszter asszonyságot, amikor azt mondja, hogy „a pszichiáteri tapasztalata segít neki felismerni a politikusok pillanatnyi és kialakulófélben lévő sajátosságait” – nyugtázá amama.
– Én azért nagyon komolyan belegondoltam a Vučko, a zociológus és a zellenzéki vezetők esetleges találkozójába – mondá atata –, és hogy, hogy nem, számos vadnyugati filmcím jutott az eszembe. Olyanok mint a Délidő, A hét mesterlövész, A vad banda, a Volt egyszer egy vadnyugat, az Egy maréknyi dollárért, A jó, a rossz és a csúf, de leginkább az O. K. Corralnál történt leszámolást feldolgozó Újra szól a hatlövetű!
Atata fiatalkori filmélményei hallatán pedig a Zacseknek egy vadnyugati vicc jutott az eszébe.
A cowboy beül a vadnyugati csehóba. Mellényzsebéből kivesz egy tízcentis kis cowboyt és kiteszi az asztalra. Majd rendel.
– Hé, Jimmy! – kurjant oda a kicsinek. – Emlékszel még a texasi vonatrablásra?
– Az volt aztán a jó muri! Micsoda lövöldözés volt! – lelkendezik a kicsi.
– Aztán, Jimmy! Emlékszel-e még, hogy raboltuk ki a denveri bankot?
– Azok voltak ám a szép idők! Látni se lehetett a puskagolyóktól!
– Te, Jimmy! Emlékszel, amikor szidtad az indián varázsló anyját?
Tanév vége és forrófejű politikusok ide vagy oda, a legtöbb embert mégiscsak ez a zakkant időjárás aggasztja a legjobban, a nagy hőség, meg a naponta jelentkező zivatarok, a gyakori szélvihar és jégverés, és a rengeteg szúnyog, ami ennek a trópusi időjárásnak a következménye.
A héten egyik este amama a virágoskertet rendezgette az utcán, közben azt sem tudta, melyik testrészére csapjon előbb.
– Mindenre futja, csak tisztességes szúnyogirtásra nem! – zsörtölőde magában. – És még turizmusfejlesztésről fantáziálnak! Ugyan milyen turista jön ide megetetni magát a szúnyogokkal?!
S amíg ő kapálgatva dünnyögött, a velünk átellenben lakó asszonyság épp akkor ért haza a heti nagybevásárlásból.
– Jó estét, zomzédasszony! – köszöne rá amamára, amikor kiszállt az autójából.
– Szép jó estét magának is! – mondá kedvesen amama.
– Árulja már el, maguk, túlsúlyosak, hogyan viselik ezt a kánikulát?
– Látja, izzadunk, ugyanúgy, mint maguk, balgatagok!
Pistike, tankban érettségiző leendő baracklekvárfőző
