Hőségriadó, veszélyjelzés, figyelmeztetés, jócskán 30 Celsius-fok fölötti hőmérsékletek. Igen, már megint. Ám nem csak a vidékünkre robbant be a nyár. A kánikula másutt is gondot okoz. És persze a tiszta ivóvízhiány. Sokkal nagyobbat, mint gondolnánk. Talán már mondani sem kell, hogy a fő oka az egésznek a globális felmelegedéssel járó klímaváltozás, amit sok politikus és döntéshozó még mindig igyekszik elhallgatni, de a józanul gondolkodók többsége már ezt tényként kezeli, miközben egyre többen igyekeznek valamit tenni is ellene.
A napokban már több helyen is mértek 50 Celsius-fok körüli hőmérsékleteket Dél-Ázsiában. A pokoli hőség júniusi rekordot döntött Újdelhiben, ahol nemrég 48 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Bő 270 kilométerre nyugatra, Radzsasztán szövetségi államban pedig még nagyobb értéket, amelyet már mérni is alig lehet hagyományos eszközökkel. Az ottani Churu aznap bekerült szinte mindegyik fontos időjárási jelentésbe, hiszen a Föld legforróbb levegőjű településévé vált az árnyékban feljegyzett 50,8 Celsius-fokos hőségével. Június arrafelé egyébként is „sütős” időszak, hiszen a városban az átlaghőmérséklet ebben a hónapban 41,2 fok. Ám a minapi rekord mindenkit lesújtott és megviselt még ott is.
Nem sokkal jobb a helyzet az 1,36 milliárd lakosú ország pénzügyi központjának számító Mumbai környékén sem. A rekkenő hőség és a szárazság miatt a térségben falvak százaiból menekül a lakosság, hogy valahol ivóvizet találjon. A feladat egyre nehezebb, mert a kutak sokfelé kiszáradtak, a folyók leapadtak, a vízkészletek folyamatosan csökkennek.
A probléma nemcsak Indiát nyomasztja, hanem egész Ázsiát, de más kontinenseket is, mindenekelőtt Afrikát, ahol szintén kevés az egy főre jutó ivóvíz mennyisége. A riasztó és vészjósló ázsiai helyzet tipikus példája a 200 milliós népességű Pakisztán, ahol az illetékesek már attól tartanak, hogy öt-hat éven belül kimerülhetnek az ország vízkészletei. Ez súlyos belső konfliktusokhoz és akár háborúhoz is vezethet a szomszédokkal, egy kis víz megszerzése végett.
A baj az, hogy ott is egyre kevesebb van ebből a kincsből. A globális fölmelegedés miatt a Himalája gleccserei az évszázad végéig ugyanis elveszíthetik a létfontosságú jégkészletük harmadát, rosszabb esetben kétharmadát, ha az ember nem tesz valamit a válságos állapotok megszüntetése ellen. Jelentősen megcsappanhat a Himaláján eredő folyók vízmennyisége is, ebből meg azért adódhatnak súlyos gondok, mert ezek a források látják el az emberiség negyedét, illetve olyan országokat mint India, az 1,45 milliárd lakosú Kína vagy Pakisztán.
Közép-Ázsiában is kedvezőtlen a helyzet. Néhol már most vízhiány van. Emiatt bármikor háború robbanhat ki a több vízre igényt tartók (Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán) és a jelentősebb készletekkel rendelkezők (Kirgizisztán és Tádzsikisztán) közül egyik-másik között. Katonai elemzők szerint Ázsiában a következő fegyveres összetűzések oka a csökkenő vízkészlet lesz.
Különösen Közép-Ázsiában fenyeget a veszély. Egy, netán több lokális háború, illetve a vele járó bizonytalanság azonban felboríthatja Kína és Oroszország nagyratörő térségbeli terveit.
Afrikában már egyre gyakoribbak (országon belül) a halálos áldozatokkal járó törzsi összecsapások, harcok a legelőterületek és a klímaváltozás miatt csökkenő vízbázisok feletti ellenőrzés jogáért. Korábban is előfordultak viták, verekedések, véres leszámolások egy-egy falu vagy törzs között amiatt, hogy melyiket illeti meg a vitatott terület használata,
ám az utóbbi időben megszaporodtak a – gyakran száznál is több résztvevő halálával végződő – csetepaték. Hatásuk egyre több emberre terjed ki; jelenleg még csak tízmilliókra, ám könnyen megtörténhet, hogy a jövőben már százmilliókra.
Sokan nem a fegyverekre bízzák a sorsukat, hanem a jó szerencsére, és csapot-papot hátrahagyva elindulnak új lakhelyet keresni az országon belül. Persze olyat, ahol meg is tudnak élni, ahol nem kell szomjúságtól és aszályoktól tartaniuk, szenvedniük. Mások inkább külföldre mennének. Afrikaiak, ázsiaiak és dél-amerikaiak tömegei vannak jelenleg is úton, hogy eljussanak a jobb világba, ami esetükben vagy Európát, vagy Észak-Amerikát jelenti.
A víz hiánya vagy, sok területen „csak” borzalmas minősége, már 2017-ben bizonyítottan 45 országban idézett elő (fegyveres) konfliktust. Mindez azt jelzi, hogy a harc az édesvízbázisokért már javában tart a Földön. Az is borítékolható, hogy a következő években (erőteljesebben) folytatódik. Az ivóvíz ugyanis korunk egyik kulcsfontosságú, ha nem a legfontosabb „nyersanyagává” vált.
Az ENSZ úgy számol, hogy az évszázad közepére a világ gabonatermesztésének csaknem 40 százaléka kerül veszélybe a szűkös vízkészletek, valamint a környezet és a bolygó légkörének károsodása miatt. A globális gazdaság egészét legalább ekkora kár érheti.
A rendkívüli kihívások egyre jobban sújtják a Közel-Kelet is. Ha nem sikerül megállítani a bolygó felmelegedését, az évszázad végére valószínűleg elviselhetetlenné válik az élet az Arab-félsziget jelentős részén. Az ott lakók ezt biztosan nem várják meg, s tömegesen költöznek vagy menekülnek majd el a térségből. Ez olyan migrációs hullámot válthat ki, ami mellett a 2015. évi eltörpül.
