Az elmúlt héten az 1809-ben lezajlott ötödik koalíciós háború szabadkai vonatkozású eseményeit elevenítettük fel. A fegyveres konfliktusban a Habsburg Birodalom súlyos vereséget szenvedett a történelem egyik legnagyobb hadvezérétől, Napóleontól, Franciaország akkori császárától. A háborúnak végül a schönbrunni béke vetett véget. A fegyverek azonban csak rövid időre hallgattak el a kontinensen. Így az elkövetkező években sem csökkentek Szabadka háborús terhei.
A schönbrunni békekötés után egy kis ideig tartó békés időszak következett, ahol a birodalomnak nem a francia csapatokkal, hanem a folytonos háborúskodás miatt kiürült kincstárral kellett szembenéznie. A háború során kiadott rengeteg fedezetlen papírpénz miatt infláció következett be. A kormányzat a kétségbeejtő gazdasági helyzetben „kimondta, hogy az addig forgalomban volt papírpénz névleges értékének egy ötöd részére szállíttatik le, s e szerint ami eddig 100 frt volt, lesz ezentul 20 frt”. A királyi leiratot ezzel kapcsolatban 1811. február 20-án adták ki, azonban a helyi törvényhatóságoknak az abban foglaltakat március 15-éig titokban kellett tartaniuk a polgárok előtt. Így Szabadka lakossága is csak ezen a napon ismerte meg a határozatban foglaltakat.
„A tanács erre a város nemeseit és polgárait is meghívta a márc. 15-én reggeli 6 órakor tartandó tanácsülésre. Felbontották és komor némaság közt felolvasták a kir. leiratot, melyet a jelenlevőknek anyanyelvükön is megmagyaráztak; ezek pedig megütközéssel és rémülettel hallgatták, jóllehet a kormány szokott eljárása után minden rosszra el lehettek készülve. Mégis nem lehetett az csekély fájdalom, midőn egy pillanatban arra ébredtek, hogy sok évi fáradozásukkal szerzett vagyonuk értékének 4/5 részét elveszítik. – Városunk lakosságának vagyona azonban nagyobbrészt fekvőbirtokban lévén, ez enyhíté némileg s részben a rosz hír leverő hatását.” – olvashatjuk Iványi István városmonográfiájában.
A fegyverek aztán ismét megszólaltak Európában. Az 1812-es esztendőben Napóleon újabb háborúba kezdett. Most Oroszország ellen vezette seregeit. Ehhez a vállalkozáshoz I. Ferenc császár is kénytelen volt harmincezer főnyi segélyhadat biztosítani. Ennek ürügyén június 29-én felszólította az országot, hogy pénzadományokkal és újoncokkal járuljanak hozzá a háborús terhekhez. A városi tanács augusztus 3-án tárgyalta a városra kiszabott terheket. Szabadkának négy hét alatt 39 újoncot és 8 lovat kellett kiállítania a birodalom számára, amit teljesített is. Ezenfelül a tanács 10 akó régi bor beszolgáltatását is megszavazta a betegek számára. A francia császár orosz hadjárata végül vereséggel végződött. Napóleon kudarcának hatására 1813-ban megalakult az újabb, immár hatodik koalíció a franciák ellen, amihez I. Ferenc császár is csatlakozott. Így Szabadkára további háborús terhek vártak. Februárban 42 újoncot és 17 lovat állított ki a város, júliusban pedig 35 felszerelt könnyű lovast adott a birodalomnak. 1814-ben Szabadkának már 180 újoncot kellett kiállítania. Ez súlyos terhet jelentett a városnak, főleg az évek óta folyamatosan tartó sorozások tükrében, de a harctéri győzelmek és a párizsi bevonulás híre fellelkesítette a polgárokat, és csakhamar összejött az előírt létszám fele. Közben a háború véget ért, és a további újoncozást beszüntették.
1815 márciusától a város ismét újoncokat toborzott és hadisegélyt gyűjtött, miután Napóleon megszökött elbai száműzetéséből. Uralma azonban csak száz napig tartott, és Waterloo mezején véget ért, így Szabadkán is végleg abbamaradtak az újoncozások. Napóleon földi pályafutása végül Szent Ilona-i száműzetésben fejeződött be 1821-ben.
