Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatói az év eleje óta járják a vajdasági, magyar nyelvű középiskolai osztályokat, ilyen módon szeretnék bemutatni az egyetemi életet, és a Tanszékre csábítani a fiatalokat.
Szomorú, hogy a középiskolások töredék része szeretne csak továbbtanulni, és közülük is majdnem mindenki külföldön. Több dolog kapcsán sok kérdés is felvetődik, hiányzik a motiváció a továbbtanulásra és az ittmaradásra.
A tömeges elvándorlás évek óta jelen lévő, mindenki számára ismert probléma. Az sem újdonság, hogy sok fiatal nem akar tovább tanulni. Ami viszont megváltozott az évek során, az az arány. A fiatalok azt mondják menekülnek innen, és nemcsak a gazdasági állapot miatt, hanem a nem megfelelő szerbtudás miatt is. A sok ösztöndíj, a viszonylag olcsó lakhatási lehetőség és étkezés ellenére sem akarnak maradni. A legtöbb Szerbiában szerzett oklevelet, könnyen és olcsón lehet honosítani más országokban, mégis vannak olyanok, akik olyan szakot választanak külföldön, amelyet itthon is tudnának tanulni, sőt, akár magyar nyelven is.
Legtöbb fiatalnak már a szülei is külföldön dolgoznak. Őket semmiféleképpen sem lehet hibáztatni azért, ha elmennek. De mi van a többiekkel? Korántsem biztos az sem, hogy külföldön minden sokkal szebb és jobb. Nagyszerű példa erre Pap Rebeka, aki Szegeden kezdte egyetemi tanulmányait, most mégis visszajött, és az Újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék hallgatója: A középiskola után sikerült beiratkoznom állami ösztöndíjjal támogatott képzésre. Úgy éreztem, hogy nincs mire panaszkodnom. Azzal a gondolattal mentem Szegedre, hogy ott több lehetőségem lesz. Elkezdődött a tanítás, és két hónap után az az érzés kerülgetett, hogy rossz döntést hoztam. Kivülállónak éreztem magam, és a tanítási rendszer sem tetszett. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy, kiiratkozom, és Újvidéken próbálok szerencsét. Örömmel mondhatom, hogy bevált – meséli. – Újvidék sem különbözik a többi nagyvárostól, de itt otthonosan mozgok, és az érzés is más, jobb. Lehetőségek százai várnak az egyetemistákra. Azt tapasztaltam, hogy a külföldhöz kötött reményeket itthon is beválthatom, és itt megvan az otthon érzése is. – mondja Rebeka.
