Soha többé!

Pénteken emlékeztek meg a szabadkai zsidók deportálásának 75. évfordulójáról a Zsinagógában. A megemlékezőket Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség irodájának koordinátora köszöntötte, majd Bogdan Laban, Szabadka város polgármestere mondott beszédet.

Bogdan Laban a holokausztot az emberiség legnagyobb gaztettének nevezte, amely a zsidók előre eltervezett népirtását jelentette, amit a német nácik, segítőikkel együtt hajtottak végre szerte a megszállt Európában a II. világháború alatt. A polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadkai zsidóság is hatalmas veszteségeket szenvedett el a vészkorszakban. A zsidók a két világháború között a város lakosságának mintegy három-négy százalékát tették ki. 1944. június 16-án több, mint négyezer szabadkai zsidót deportáltak. Közvetlenül a megszállás előtt 6105 zsidó élt a városban. A II. világháború után mintegy ezren tértek vissza a koncentrációs táborokból. Sokan közülük 1948ban az akkor megalakult Izraelbe távoztak, de többen is Kanadában vagy éppen az Amerikai Egyesült Államokban találtak új otthonra. Az a néhány száz ember, aki Szabadkán maradt, egyenlő tagjaivá vált a háború után kialakult társadalmi berendezkedésnek.

– Rajtunk és az utánunk jövő generációkon áll, hogy emlékezzünk, ápoljuk az áldozatok emlékét, és meghajoljunk mindazok előtt, akik csak azért haltak meg, mert más vallásúak voltak, és egy másik nemzet tagjai voltak. Június 16-a egy figyelmeztetés arra, hogy ilyen eseményeknek soha többé nem szabad megtörténniük – mondta a polgármester.

A polgármester után dr. Bagi Bojan, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi parlamenti képviselője szólalt fel.

– Szabadkáról eltűnt egy olyan közösség, amely a város szerves része volt. A város és környéke gazdaságának és kulturális életének egyik húzó erejét képezte. A zsidók gazdasági erejét a XX. század elején mi sem jelképezi jobban, mint a Zsinagóga, amelyben most megemlékezünk azokról a legszörnyűbb emberiesség elleni bűncselekményekről, amelyek örök sebet ejtettek a zsidó nép történetén – mondta a tartományi képviselő, és hozzátette, hogy a nemrégiben felújított Zsinagóga nemcsak a helyi zsidóság fejlődését jelképezi, hanem nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül a város szolidaritását is egyben.

Végül Novák Attila, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatója szólalt fel, aki a szabadkai zsidóságot szorgalmas, haladó szellemű, kora előtt haladó közösségként jellemezte, amely tudásával és szorgalmával hozzájárult a mai Szabadka megteremtéséhez.

– Mindezek ismeretében még érthetetlenebb 1944. június 16-a. Mennyivel szebb lenne a világ, ha nem történtek volna meg a borzalmas, emberi kegyetlenségek, és nem lenne mire emlékeznünk a mai napon – mondta az igazgató.

A beszédek után Isak Asiel szerbiai főrabbi mondott imát az áldozatokért. Végül megkoszorúzták a szabadkai zsidó áldozatok emlékművét. Bogdan Laban, Szabadka polgármestere, Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, dr. Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja, dr. Bagi Bojan, a VMSZ tartományi parlamenti képviselője, Hrvoje Vuković, Horvátország szabadkai konzulja, valamint a magyarországi, szerbiai, szekszárdi, újvidéki, zombori, belgrádi, nagybecskereki zsidó hitközségek, az észak-bácskai körzet és a Szabadka Kommunistái – Tito Központ képviselői helyezték el a kegyelet virágait az emlékműnél.