2024. április 24., szerda

Legyen képlékeny a nyugdíjkorhatár?

Érdekes megfigyelni, hogy milyen sokféle módon adható el az információ, hány típusú tálalási módja van egy-egy hírnek. A napokban röppent fel a hír, mi szerint készítenek egy olyan törvényjavaslatot, melynek értelmében Szerbiában akár 70 éves korukig halaszthatják a nyugdíjba vonulást azok, akik szeretnének még dolgozni, és akiknek a munkájára a munkaadók is igényt tartanak még. A módosítás értelmében a dolgozók az időskori nyugdíj feltételének teljesülését követően még öt évig munkaviszonyban maradhatnának.

Az elképzelés megvalósítása még nagyon kezdeti fázisban van állítólag. Sajtóhírek szerint az illetékes minisztériumok vizsgálják most az intézkedés várható hatásait. Ezt követően, ha úgy döntenek, hogy kidolgozzák a törvénymódosítási javaslatot, azt a parlamentnek kell végül megvitatnia és elfogadnia. Az elképzelés szerint a 65 éven felüli alkalmazottnak a nyugdíjkorhatár elérését követően nem kell feltétlenül nyugdíjba vonulnia. Öt évet dolgozhatna még teljes munkaidővel, de választhatja a részmunkaidős foglalkoztatást is. Ehhez azonban a munkaadó igénye, úgymond beleegyezése is szükséges lesz.

Nagyon sok érdekes vetülete van egyébként ennek a témakörnek. Rengeteg szempontból lehet vizsgálni, sok mindent bele lehet magyarázni. Vannak, akik máris üdvözlik a szándékot, mások azt látják benne, hogy talán így akarják előkészíteni a nyugdíjkorhatár általános emeléséhez a közhangulatot. Nem mindegy azonban, hogy az adott személy milyen egészségi állapotban van, és az sem mellékes, hogy milyen munkát végez.

Ha általánosítani szeretnénk, régebben is megfigyelhettük, hogy a jól fizetett, de komolyabb fizikai megterheléssel nem járó állások betöltői nem igyekeztek nyugdíjba menni, míg, akik úgymond „szenvedtek” a munkahelyükön, alig várták, hogy nyugdíjba mehessenek. Ugyanakkor valóban vannak hatalmas tapasztalattal rendelkező, jó egészségnek örvendő idős szakemberek, akiknek tudását, munkáját, szakértelmét kár lenne nélkülözni.

Sokáig az egyenlőség volt a jelszó, azért harcoltak a különböző haladó mozgalmak aktivistái, hogy a törvény előtt legyen mindenki egyenlő. Történelmi távlatokban nézve nem is olyan régen létezik nyugdíjjogosultság, mely kezdetben csak az állami alkalmazottak kiváltsága volt. De például a nők szavazati joga, vagy más egyéb egyenlőségi vívmány sem túl régi gyakorlat, ha történelmi léptékben mérünk.

 FRANCIA FELVETÉS

Paradox módon, amikor kiharcoljuk egy bizonyos témakörben az egyenlőséget, akkor jövünk rá, hogy valójában eredendően nem vagyunk egyformák, ezért nem lehetünk egyenlők sem? A franciák például élen jártak a legújabb korban a forradalmi változások terén, gondoljunk csak a felvilágosodás korszakára. Franciaország nemzeti mottója – szabadság, egyenlőség, testvériség – még a francia forradalom idejéből származik, amikor a monarchia megdőlt, és az emberek fellázadtak az arisztokraták, a földesurak és a katolikus egyház ellen. Mindez viszont máig oda vezetett, hogy már a túlzott egyenlőség ellen ágálnak ott egyesek.

Abból a perspektívából is szemlélhetjük a dolgokat, hogy a bismarcki nyugdíjrendszer a kedvezőtlen demográfiai trendek miatt fenntarthatatlan. A franciák pedig az említett okok miatt is jó példának tekinthetőek. Ott 2010-ben 67 évre növelték a nyugdíjkorhatárt. Azonban ez is csak időlegesen orvosolja a helyzetet. Ha azonban már az orvoslás merült fel, érdekes megemlíteni, hogy a közelmúltban jelent meg a Le Monde lapban Pierre Gallois orvos, az orvosképzéssel és egészségügyi értékeléssel foglalkozó országos szervezet (Unaformec) alapító elnökének egy figyelemre méltó felvetése. Az orvosképzés egyik irányítója szerint ugyanis társadalmi rétegenként eltérő nyugdíjkorhatárt kellene megállapítani. Mert eddig is tudtuk, hogy nagyon nem mindegy, hogy valaki hány évig élvezheti a nyugdíját. Gallois azonban a statisztikai adatokat kezdte tanulmányozni. Eközben arra jött rá, hogy nem igazságos mindenkinek ugyanolyan szabályok szerint megállapítani a nyugdíjba vonulás legkorábbi idejét. Nem egy korszakalkotó felfedezés egyébként, hiszen tudjuk rég, hogy nem egyformán öregszünk, testi, szellemei és egyéb adottságaink merőben eltérőek lehetnek. Ugyanakkor a francia egyenlőség azt diktálná, hogy mindenkire egyformán vonatkozzék a törvény?

Gallois doktor a statisztikákból többi között azt is kiolvasta, hogy a vezető beosztásúak már 35 éves korban átlagosan két évvel hosszabb életre számíthatnak, mint a többiek. 60 éves korukra pedig átlagosan ez az előnyük már négy évre nő. Még nagyobb a különbség, ha azt nézzük, hogy hány évet élnek majd egészségben az emberek. A különbség a vezető állásúak és az egyszerű kétkezi munkások között a legnagyobb. Az egyéb foglalkozási kategóriák (művészek, gazdálkodók, állami alkalmazottak) átlagos élettartama a munkásoké és a vezetőké között helyezkedik el. Gallois ennek tudatában azt javasolta, hogy olyan nyugdíjrendszert vezessenek be, melyben a várható egészségben töltött élettartamot is figyelembe veszik majd. Logika talán van is benne, de a gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban számos probléma merülhet fel, az is egészen biztos.

AZ ÉLETKOR IS KÉPLÉKENY

Az év elején bejárta a hír a világsajtót, mi szerint egy 69 éves holland férfi azt kérelmezte, hogy születési dátumát változtassák húsz évvel későbbi időpontra. Az illető 1949-ben látta meg a napvilágot, és születési dátumát 1969-re szerette volna változtatni. Az indoklásában szerepelt, hogy ezt azért kívánja elérni, hogy az életkora miatt ne diszkriminálják párkereső oldalakon vagy álláskereséskor. Az ilyen változtatás azonban részben hasonlítható ahhoz is, mint amikor valaki más neművé nyilváníttatja magát. Már egészen fiatalon jelentős eltérések lehetnek ugyanis egy-egy korosztály tagjainak biológiai életkora között. Ezt különféle tanulmányok is alátámasztják.

Az egyik felmérés eredményei azt mutatták, hogy 38 évesen a vizsgált alanyok biológiai életkora a késő 20-as évektől egészen a 60 éves kor körüli tartományig terjedt. A nagy átlag, a többség esetében azonban csak csekély eltéréseket tapasztaltak a biológiai és a valódi életkor között. Valószínű, hogy a genetikai okokon túl az életmód is hatással van biológiai korunkra, de ez a terület egyelőre eléggé feltáratlan. Akárcsak a nemek közötti átmenetek és különbségek, de ez már egy egészen más téma lehetne.