A szén, a vas és az acél nemzedékek életét változtatta meg. Minden országnak megvolt a maga bányavárosa, amely egyben ipari központ is volt. A kohászat erőteljes fejlődése következtében megszülető ipari forradalom Ostravát a Habsburg Birodalom ipari központjává emelte. Az ipari építészet bányászati tornyokkal, kemencékkel, öntödékkel, kisvasutakkal és a Vitkovicei Vasművek látképével felejthetetlen élményt nyújtanak a Morvaországi vasváros bejárásakor. Van viszont a történetnek egy rejtett oldala is: egy hatalmas földalatti város, ahová naponta ezrek és ezrek ereszkedtek alá, hogy felszínre hozzák koruk legfontosabb nyersanyagait.
A Morvaország és Szilézia határán fekvő Ostrava alatt 1763-ban leltek először szénre, de a bányászat csak néhány évtizeddel később indult be – lényegében a város energiaszükségletének fedezésére. Az évek folyamán aztán a Vitkovicei Vasművek irányítása alatt a szénbányászat kissé háttérbe szorult, ezzel egyidejűleg megkezdődött a vasérc felszínre hozása.
A városba költöztették a Bányászati Főiskolát, amely később az Ostravai Egyetemmé nőtte ki magát. Ebben az időszakban élte fénykorát a város. Több tízezren bányásztak először a nehézipar, majd pedig a hadiipar szükségleteinek kielégítésére. 1994-ben teljesen leállt a szénbányászat, négy évvel később, 162 év termelés után a vasmű kapuira is lakat került.
A város a szénbányászat és a nehézipar egyik európai központja volt, bányászati épületei és tornyai ma is meghatározó elemei a környéknek, de még a mai városközpontnak is. Vitkovice területén a százhektáros Landek Parkban mutatják be a hajdani bányaváros mindennapi életét. A Landek Nemzeti Természeti Emlékhely az egyetlen hely Európában, ahol a kitermeléstől a vasérc felhozásán, feldolgozásán keresztül, egészen a gyártásig a termelés minden fázisa egy üzemben történt. A folyamatot végző gépek mindegyike ma is működőképes, a látogatók megnézhetik, kipróbálhatják őket.
A Közép-Kelet Európán végigsöprő bársonyos forradalom után Ostrava élete is gyökeresen megváltozott. A bányákat bezárták, a több száz hektárnyi szennyezett területet megtisztították. A valamikor fekete iparváros ma Csehország legzöldebb városa. Modern központja plázáival, bevásárlóközpontjaival, rendezett parkjaival, élénk színűre meszelt lakóparkjaival cseppet sem emlékeztetnek a nem is olyan távoli múltra.
És akkor irány le a föld alá! A Landek Parki Bányamúzeumban több kiállítás és kaland várja a bányászat szerelmeseit. A hely szelleméhez méltón, kisvasút szolgálja a látogatók szállítását, a vagonok természetesen valamikor használt csillék. A múzeum egyedülálló kiállítási anyaga a bányászok mentést bemutató tárlat és a légzőkészülék-gyűjtemény. Ez a világ legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. Legértékesebb darabja a legrégebbi ma is létező légzőkészülék 1884-ből és egy 1920-ban gyártott nehézbúvárkészlet. Tapasztalt bányászati mentőmunkások mutatják be az egykori bányászok mindennapos munkáját, hivatásuk veszélyeit és azt, hogyan mentették a bajba jutott társaikat az akkori technikákkal és technológiákkal, de meg lehet nézni a bányászok egykori öltözőit, fürdőszobáit és különböző bányászati épületeket is.
A kezdetektől a bánya bezárásig tartó bányászati szállítás történetét is bemutatja egy tárlat. Itt a hangsúly elsősorban a szén szállításának fejlődésén van, a lovakkal történő anyagmozgatástól a hagyományos kisvasutas szállításig. A következő anyag kétszáz év bányászati gépeit és szerszámait mutatja be. 250 méter hosszú földalatti galériában az életnagyságú bányászfigurák korhűen tárják elénk a valamikori nehéz munkakörülményeket.
Végezetül egy nagy köszönet az ebben és ilyen bányákban dolgozóknak, akik verejtékes munkája nélkül ma egészen másmilyen életet élnénk!
