Egész társadalmunk számára kiemelkedően fontos gyerekeink optimális fejlődése, ezért igyekszünk olyan feltételeket biztosítani számukra, amelyek elősegítik ezt. Lehetőségükhöz mérten az iskolák, óvodák, kulturális központok és civil szervezetek széles körű tevékenységpalettáján rendszeresen megjelennek a gyerekeknek szóló programok. A képzőművészet, előadó-művészet, vetélkedők, játékok és sport kiemelt helyet foglal el a gyerekrendezvények sorában. A részt vevő gyerekek csokifalattal, apró ajándékkal gazdagabban térhetnek haza, és a legtöbb esetben olyan élményekkel, amelyek megerősítik a művészetekkel, testmozgással, tudománnyal és a többi gyerekkel való kapcsolatukat.
A politikusoktól a könyvtárosokon, a színházi szakembereken keresztül a tanítókig sokan ismerik fel és érzik úgy, hogy a gyereknek szánt programokba való befektetés a jövőben megtérül. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy kevés az olyan gyerekrendezvény, amely valóban figyelembe veszi a célcsoport jellegzetességeit. Például, hogy a gyerekek igencsak türelmetlenül tudnak várakozni, amíg megnyílik egy kiállítás. Pszt! – hallatszik innen-onnan a összegyűlt tömegből, amíg a megnyitó tart, kiemelve azt, hogy közösségünk számára mennyire fontosak a gyerekek. Egyik-másik elszabadult huncutot az anyja rántja vissza, mielőtt unalmában majdnem magára borítja a kiállított pannót. Ebből nem annak kellene következnie, hogy ne vigyük el a programokra mindazokat a csemetéket, akik nem képesek tizenöt percen keresztül csöndben álldogálva figyelmesen hallgatni a fontos emberek fontos szavait, mert aki kicsit is belátó, könnyen fölismerheti, hogy a többi számára sem ér fel ugyanez egy vidámparki látogatás élményével. Vagyis, szervezzünk úgy gyerekeknek szóló rendezvényt, hogy figyelembe vesszük az életkori sajátosságaikat.
Ha tudjuk, hogy gyerekek is részt fognak venni egy programunkon – függetlenül attól, hogy ők-e a célcsoport, vagy csak nem tud az anyjuk mit kezdeni velük –, olyan idő- és tevékenységkeretet kell biztosítanunk, amely minden résztvevő számára lehetővé teszi a programon való értékes részvételt. Ha vállaltuk, hogy anyák is jönnek gyermekeikkel, akkor szervezzünk gyereksarkot változatos és biztonságos játékszerekkel, esetleg egy olyan szakértő személyt, aki foglalkozik a gyerkőcökkel a program folyamán. A megnyitókat tervezzük rövidre, bőven elég egy gyereknek is, meg a családjának is, akin lóg a gyerek, hogy pár szóban elmondjuk, kinek köszönhetjük a rendezvény megszervezését, és köszi, hogy itt vagytok! Néhány közérdekű információ, például, hogy hol lehet pelenkázni, szoptatni, gyereket etetni, nagyon meg tudja emelni egy rendezvény színvonalát.
Pár színes ceruza, néhány A/4-es papírlap csak abban az esetben tekinthető elegendőnek, ha amúgy mindenféle egyéb játékszert is fölsorakoztatunk, és a mászásban, csúszásban, labdázásban kifáradt gyereknek jólesik öt perc elmélyült színezgetés. Minden egyéb esetben kevés, mivel a gyerekek között is csak kevesen vannak, akiket a rajzolgatás huzamosabb ideig leköt – akárcsak bármi más kisgyerekkorban, a szaladgáláson kívül.
Nagyobbacskáktól természetesen elvárható némileg több türelem, de mit ér az egész, ha közben feszengenek, és a hátuk közepére se kívánják az egészet. Egy kiállítást sem muszáj ácsorgó gyerekcsapat társaságában megnyitni, egy szőnyegre le is ülhetnek, sőt kaphatnak a kezükbe ördöglakatokat szórakozásként, amíg a felnőttek elmondják mondanivalójukat. Meg amíg tartanak a szavalatok…
Talán újdonságnak hangzik, de valójában egyáltalán nem az: a gyerekrendezvények szervezésének is megvan a maga tudománya, azt is meg lehet tanulni, vannak kézikönyvek, képzések, amelyek ezt segítik. Ajánlom minden, gyerekekkel foglalkozó személynek, aki fontosnak tartja, hogy a gyerekeknek szánt programok valóban szakszerűek legyenek, vagyis biztonságosak, inspiratívak és motiválóak minden résztvevő számára.
