Léteznek olyan vélemények, hogy a gazdasági és vele együtt az általános globalizáció a növekedés serkentésével hosszú távon a környezet minőségét is javítja. Léteznek kimutatások is, melyekkel azt szeretnék alátámasztani, hogy a negatív ökológiai hatások messze felülmúlják a pozitívakat. A dolognak azonban létezik egy olyan vetülete is, hogy a globalizáció miatt kiéleződött versenyben országok sora kényszerül a környezetvédelmi szabályozás meggyengítésére.
A gazdasági globalizációt társadalmi és kulturális szempontból is érdemes vizsgálni. A nemzetközi munkamegosztás számos előnye ismert.
Optimális helyzetben az erőforrások felhasználása a lehető leghatékonyabb lehet, ha mindenki azzal foglalkozik, amit a leghatékonyabban képes végezni. Egyes környezetvédők és ökológiai közgazdászok véleménye szerint azonban a globalizáció, de a rá jellemző távolsági kereskedelem általában is akadályozza egy valóban fenntartható rendszer kialakítását.
A Világbank által 1992-ben publikált nagy hatású World Development Report is azt tartalmazza, hogy amennyiben a szegények arra kényszerülnek, hogy pillanatnyi szükségleteiket elégítsék ki, kiaknázzák a természeti tőkét, például kivágják a fákat tüzelőnek, de nem ültetnek helyettük újakat.
A dolog nyilván nem ilyen egyszerű, de a fejlődő országok szegényeire valóban jellemző, hogy az alapvető szükségletek kielégítésének kényszere miatt „rövidlátó” a szemléletük. Egyrészt fel sem tudják fogni tetteik valós következményeit. Másrészt, még ha tisztában is vannak vele, képtelenek tenni ellene.
Még az is megfigyelhető, hogy a fent említett érveket maguk a fejlődő országok képviselői is hangoztatják, hogy így próbáljanak meg támogatásokat kicsikarni.
Lehet-e a növekedés is környezetbarát
Általában az iparosodást, a gazdaságot okoljuk a környezetszennyezésért, mondván, hogy a profit hajszolása háttérbe szorítja az ökológiai szempontokat. Ebből egy olyan logikus következtetést vonhatnánk le, hogy a gazdasági növekedés összefüggésben áll a környezetszennyezéssel, pontosabban, hogy a nagyobb GDP-növekedés nagyobb környezetszennyezéssel jár. Ez azonban nem okvetlenül igaz. Egykor a gyors iparosítás valóban súlyos környezetkárosítással járt, ez tagadhatatlan, és nyilván a berögződés is innen ered. Ma viszont már tudjuk, hogy a környezetszennyezés nem kötelezően valami szükséges rossz, ami elkerülhetetlen kísérője a gazdaság fejlődésének.
A környezetvédelem költségei a cégek profitját csökkentik. Ez valóban igaz, amikor szűrőberendezéseket szerelnek fel és működtetnek, környezetbarát technológiákat vezetnek be, és egyéb módon tudatosan odafigyelnek a környezet megóvására. Ha azonban visszatekintünk az időben, a pozitív példák enyhe optimizmusra adhatnak okot.
Egyes országok példái azt mutatják, hogy a környezetvédelem politikai szintű felkarolása, ökológiai törvények megalkotásával, elfogadtatásával és betartatásával, akár gazdasági előnyökkel is járhat. Az Amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA) hosszú távú kimutatásokon alapuló vizsgálatai szerint például 1970 óta minden környezetvédelemre fordított dollár megtérült. Sőt! Még 30 centnyi nyereséget is hozott az amerikai gazdaságnak. A másik gyakran felhozott példa, hogy az USA-ban 1980-ban vezették be az ólommentes benzin használatát, ami egy kimutatás szerint a mai napig 6000 milliárd dolláros hasznot hozott a gazdaságnak.
2050-ig kihalhatunk?
A 21. század talán legnagyobb valós fenyegetésének a környezetszennyezés tekinthető. A most élők közös felelőssége, hogy ez ellen tegyenek is valamit. A környezetszennyezéssel kapcsolatos halálesetek több mint 90 százaléka az alacsony és közepes jövedelmű országokban fordul elő. A szennyezésből eredő betegségek a marginalizálódott rétegek körében jelentősen nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. A környezetszennyezéssel előidézett halálesetek és betegségek közvetlen és közvetett úton a termelékenység csökkenését is okozzák.
A környezetszennyezés okozta betegségek kezelése a fejlett országok egészségügyi kiadásainak 1,7 százalékát emésztik fel, miközben az alacsony és közepes jövedelmű országok esetében ez az arány elérheti a 7 százalékot is. A jelenlegi tendenciák mellett pedig csak a légszennyezés okozta halálesetek száma 50 százalékkal növekedhet 2050-ig.
A 2050-es határidő egy, a napokban publikált elemzésben is felbukkant, ennek értelmében egy legrosszabban elképzelhető forgatókönyv szerint addigra a klímaváltozás következményeitől akár ki is halhat az emberiség. A tanulmány szerint, ha a globális felmelegedés ilyen ütemben halad, el kell búcsúznunk az amazóniai esőerdőktől, a korallzátonyoktól és a sarkvidéki élővilágtól. Ezt viszont úgy lehetne megakadályozni, ha radikálisan csökkentenénk az ipar károsanyag-kibocsátását. Erre viszont egyelőre nem sok esély van.
