Kiskőszeg és a Leányvár legendája

Lábadi Károly: Kőszeg, Kiskőszeg, Batina könyve; Bellye – HMDK, 2018. 320 p.

Mák Ferenc

2019. június 9., 21:48

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Hosszú a sora azoknak a történeti munkáknak, amelyekben Lábadi Károly a drávaszögi magyarság múltjának enciklopédikus leírása-bemutatása mellett – a Drávaszög ábécé (1996), az Istenek népei a Drávaszögben (2000), és A horvátországi magyar művelődéstörténeti lexikonról (2015) – a közösség településtörténetének is megkülönböztetett figyelmet szentelt. A Laskaiak (1983), a Kopácsi vízi élet (1987), a Kopács, a víz melletti falu (1994), a Laskó (1996), a Várdaróc – a rét melletti falu (2008), a Vörösmart könyve (2015) és a Sepse könyve (2018) amellett, hogy a szerző helytörténeti munkásságának kiemelkedő részét képezik, forrásértékű adataikból eredően délvidéki történetírásunknak is fontos fejezetét jelentik. Az igazán egyedülálló sorozat most a Kőszeg, Kiskőszeg, Batina könyve (2018) című kiadvánnyal gyarapodott, szélesítve és színezve is egyszersmind a múltba történő visszapillantás boldog lehetőségét.

Kiskőszeg, a „Dunába könyöklő baranyai dombság utolsó nyúlványának aljában épült település” gazdag múltjával és színes hagyományvilágával igazán hálás témája a történetírásnak: a folyó és a Várhegy közé szorult mindösszesen is csak iramodásnyi területen együtt van az emlékeiben egészen a római időkre visszatekintő történelem, a hegytetőre épült Leányvár legendájának misztikuma, a szőlőművelés és a borászat lélekformáló rendje, és a hagyományok örökségének és örökölhetőségének lelki-szellemi dimenziója. Van tehát mit számba venni az örökségünk értékeit kutató tudósnak.

Két évezred gazdag krónikái szerint a rómaiak a Krisztus születése előtti évtizedben foglalták el Baranyát és Szlavóniát, s megjelenésükkor azonnal hozzáláttak a stratégiailag fontos terület megerősítéséhez. Traianus császár külön tartománnyá szervezte Pannóniát, amely fél évszázaddal később, Claudius császár (Kr. u. 41–54) idején érte el végleges kiterjedését. A Duna vonaláig nyújtózó limes Aquincumtól Sirmiumig (Szávaszentdemeter) húzódott, benne olyan jelentős déli központokkal, mint Sopiane (Pécs), Albano (Laskó), és az Ad Militare néven számon tartott Kiskőszeg. A vidék az időszámításunk első évszázadaiban elszenvedte a barbarikum szomszédságának minden rettenetét és megpróbáltatását. Árpád honfoglalásakor azután a 899. évben Ete és Bojta vezette magyarok foglalták el a vidéket, hogy évszázaddal később Szent István király birodalmának immár közigazgatásilag is megszervezett részévé váljon.

Az első írásos emlék Kiskőszegről a XIV. század elejéről származik. Lábadi Károly megfogalmazása szerint: „A Duna felett emelkedő várat Héder nembeli Henrik fia, János bírta, aki 1315-ig Baranya, Bodrog, Somogy és Tolna ispánja volt. 1327 után a várat uradalmaival együtt Henrik fia János fia Herchegh (dictus) Péter kapta meg a tőle elkobzott szlavóniai várak fejében.” Ő volt, aki ezen a helyen az 1333 előtti években Szent Szalvator (Szent Üdvözítő) tiszteletére megalapította – másutt Szent Megváltó néven számon tartott – pálos kolostort. A Délvidék, a Drávaszög és benne Kiskőszeg gazdagon virágzó középkori történetének a török hódítás vetett végett, a mohácsi csata után két évszázad kellett, mire újjászerveződött az élet a Várhegy aljában is.

Jung Ferenc Kis-Kőszeg (Batina) (1890) című, Lábadi Károly könyvében is közölt monográfiájának tanúsága szerint Baranya megye csak „az 1686-ik évben Lotharingiai Károly által Mohácsnál nyert győzelem után szabadult fel a török járom alól”, közigazgatási megszervezése azonban csak tíz év múlva, Jenő hercegnek zentai győzelme után vette kezdetét. „Baranya vármegye keleti része – írta Jung Ferenc – a Duna mentében végleg el volt pusztítva, a volt birtokosoknak pedig híre sem maradt, azért a területet a kincstár vette birtokába, III. Károly király azután e birtokokat érdemes tábornokoknak ajándékozta, mint volt Batthyány (Boly), Eszterházy (Dárda), Veterani (Berente), Brenner (Szt. Lőrinc), Soucher (Siklós), de az oroszlánrészt (Bellye) Jenő herceg kapta, ki halála után összes birtokait, a királyi háznak hagyomány útján visszaadta […].” Kiskőszegen, a Duna partján az első lakosok 1717-ben jelentek meg, elsőként 5 magyar, 17 horvát és 3 szerb telepedett le, 1784-ben azonban már 755 lakója volt a településnek. A legtöbben, 2741-en 1910-ben vallhatták magukat kőszeginek, a rettenetes XX. század elmúltával, 2011-ben viszont már csak 879-en, ami megközelíti az 1784-es létszámot. Békés szőlőművelő gazdák mellett halászok, hajósok, molnárok és kereskedők lakták a települést, akik még emlékeztek a magasba nyúló Leányvár úrnőjének, Vörös Mártának legendájára: a jobbágyait nyomorgató asszony Mátyás király számonkérése elől a Dunába vetette magát, s a víz fölszínén úszó vörös hajáról kapta a nevét Vörösmart. A történet balladaként él tovább az emlékezetben, de megénekelte a történetet Újlaki Kornél, a Drávaszög jeles írója is. A kötet szerzőjének kutatásai nyomán vált ismertté, hogy Váradi Antal A „senki fia” – Rajz a népéletből (1877) című novellájában is megörökítette a legendás vidéket, Rónay Kálmán pedig Baranyából (1912) címmel a Turisták Lapjában méltatta a táj varázslatos szépségét, de itt születtek Herceg János Leányvári leveleinek feledhetetlen részletei is.

Lábadi Károly Kőszeg, Kiskőszeg, Batina könyve című munkájában méltán nevezi a Várhegy alatti Duna-partot a népek, kultúrák hegyének, ahol egykor a római légiók katonái ültette szőlővesszők nyomán értek aranyszínűvé a fürtök, és színesedett, gazdagodott, teljesedett ki az együtt élő népek: a magyarok, a németek és a sokácok kultúrája. A szerző ihletett soraiban a táj szelleme szinte megszólítja az arra járó érdeklődőt és az olvasót egyaránt. Köszönet érte.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége