2024. április 19., péntek

A rokkantak helyi szerveződésének példaképe

A Munkarokkantak Szövetségének tanácskozása a rokkant dolgozók helyzetéről

Pénteken a Szabadkai Munkarokkantak Szövetségének szervezésében tanácskozást tartottak, amelynek a Szabadegyetem adott otthont. Az esemény témája, amelyen a szövetség tagjai, valamint a szövetséggel szorosan együttműködő szervezetek és állami szervek képviselői vettek részt, a rokkant dolgozók helyzete, munkavállalási lehetőségei, és érdekeinek hatékony képviselete volt.

A tanácskozáson a szövetség tagjai vettek részt (Gergely Árpád felvétele)

A tanácskozáson a szövetség tagjai vettek részt (Gergely Árpád felvétele)

Stanko Nimčević, a Szabadkai Munkarokkantak Szövetségének elnöke a tanácskozás előtt megtartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a város területén jelenleg mintegy hatezer-hétszáz rokkantnyugdíjas él. Emellett van ötszáz rokkant munkavállaló is, akik egy része dolgozik, egy részük pedig munkalehetőségre vár.

– Elmondható, hogy Szabadkán nagyon jó az együttműködésünk az állami szervekkel, a helyi önkormányzattól kezdve egészen a tartományi és a köztársasági szervekig. Ami pedig a rokkantak számára a legfontosabb, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat különösen nagy megértéssel fordul felénk. Ennek a jó együttműködésnek köszönhető, hogy minden évben harminc-negyven rokkant munkavállalónak sikerül munkát találnunk, és ami a legfontosabb, hogy állandó munkaviszonyról, nem pedig meghatározott idejűről van szó. Szabadka példaképe lehetne a rokkantak helyi szerveződésének – nyilatkozta a szövetség szabadkai elnöke.

Stanko Nimčević az elmondottakhoz hozzátette, hogy a rokkant munkavállalók elhelyezésénél a legnagyobb problémát egyes munkaadók hozzáállása jelenti, mivel sok vállalat inkább büntetéseket fizet, mint hogy rokkantakat alkalmazzon.

Stana Svilarov, a Vajdasági Munkarokkantak Szövetségének elnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap adatai szerint a tartomány területén mintegy hatvanháromezer rokkantnyugdíjas él, és körülbelül négyezeren részesülnek ötven százalékos rokkantsági nyugdíjban. Ez után azoknak az idős rokkant dolgozóknak a helyzetére hívta fel a figyelmet, akiknek csak néhány év hiányzik a nyugdíjhoz.

– A munkaadók fiatalokat keresnek. El kell ismerni, hogy mi idősek vagyunk. Mi már nem tudunk alkalmazkodni az új munkapiaci követelményekhez, és az új technológiákhoz. A mai világban írástudatlanoknak számítunk, hiszen nem tudjuk kezelni a számítógépeket. Mi ezzel a rendezvénnyel az időseket szeretnénk megmozgatni, akik rokkantságuk miatt munka nélkül maradtak. Ha már nem tudnak munkát találni, akkor arra szeretnénk ösztönözni őket, hogy menjenek orvoshoz, érjék el, hogy százalékolják le őket, hogy részesülhessenek valamilyen juttatásokban. Ne várják meg, hogy elérjék a nyugdíjkorhatárt. Gondoljanak bele, ha valaki eléri a nyugdíjkorhatárt mondjuk húsz év munkaviszonnyal, akkor nagyon kevés nyugdíjat fog kapni – magyarázta a szövetség tartományi elnöke.

A tanácskozáson a résztvevőket Stanko Nimčević köszöntötte, majd Stana Svilarov tartott egy rövid előadást a szövetség munkájáról. Rámutatott arra, hogy sok helyi szervezet nem rendelkezik saját helységgel és nincsenek megfelelő felszereléseik. E helyzeten javíthatnak a különböző pályázati lehetőségek. A tanácskozáson részt vett Marko Marić, a Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjának (PUPS) tartományi képviselője, aki felszólalásában szorgalmazta, hogy minél több ilyen rendezvényt tartson a szervezet, mert a politika szereplői ezeken az eseményeken ismerhetik meg a rokkant dolgozók problémáit. Stevan Radišić, a szervezet nagybecskereki helyi szervezetének elnöke a helyi önkormányzattal való jó együttműködésről beszélt.