Fotósok és tévések hada gyűlt össze Liviu Dragnea román pártvezér házánál, ám igyekezetük ellenére csak az épületből kihajtó, elsötétített ablakos autót sikerült megörökíteniük. Mindenki biztosra vette, hogy a járműben utazott a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője, a parlament alsóházának elnöke.
Ekkora tömeg még nem jelent meg a politikus portájánál, hogy megörökítse a kijutását a garázsból. Ezúttal azonban egy különös utazás kezdetének lehettek tanúi az egybegyűltek. A jármű ugyanis a Bukarest peremén működő rahovai börtön udvarán fejezte be útját, Dragnea meg egy cellában, ahová a bíróság 3,5 évre szóló „beutalójával” érkezett (május 27-én).
A politikusnak nem ez az első jogerős ítélete, 2016-ban már két év felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották egy korrupciós perben. Így most mindkét büntetését le kell töltenie hivatali visszaélés, sikkasztás és korrupció miatt.
Amint becsapódott mögötte a magánzárka ajtaja, véget is ért befolyása a kormányban. Sőt a pártjában is. Legközelebbi munkatársaitól ugyanis azonnal megszabadult a PSD, mivel úgy ítélte meg, hogy az eddigi mindenható vezető zűrös ügyei nagyban hozzájárultak a párt népszerűségének csökkenéséhez.
Dragnea immár csak abban reménykedhet, hogy talán idő előtt kiengedik a börtönből, miként Adrian Năstase volt PSD-elnököt, aki az ezredforduló utáni négy évben kormányfőként vezette Romániát. Csakhogy 2012-ben illegális kampányfinanszírozással összefüggő korrupció miatt két év letöltendő börtönbüntetést szabtak ki rá. Nyolc hónapig tartották benn, majd 2013 tavaszán feltételesen szabadlábra helyezték. A következő évben azonban ismét szabadságvesztésre ítélték (4,5 évre) csúszópénz elfogadása (korrupció) és a vád egyik tanújának megzsarolása miatt, ám bő hét hónap után ismét feltételesen szabadlábra került.
Tévések, fotósok és újságírók sokasága nemrég Zágrábban is felsorakozott egy magánház előtt, ahonnan szintén egy volt nagyhatalmú állampolgárt utaztattak a helyi börtönbe. A járműben Ivo Sanader horvát exkormányfő, a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség korábbi elnöke foglalt helyet, akire áprilisban jogerősen hat év börtönbüntetést rótt ki a legfelsőbb bíróság egy ingatlaneladáshoz kapcsolódó korrupciós ügyben.
Sanadert már 2012-ben is elítélték (8,5 év börtönre), sőt be is zárták hivatali visszaélés, háborús nyerészkedés és korrupció miatt ugyanabba a dutyiba, ahová most is került. Idővel az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a(z akkor) két ügyben született (összevont) ítéletet. Ám az ügyeket azóta ismét elővették: az egyikben már tavaly ősszel – nem jogerősen – elítélték (2,5 évre háborús nyerészkedésért), a másik még folyamatban van.
A politika csúcsát érintő, rosszabb esetben onnan szervezett korrupció (avagy a hatalom gyakorlása közben megszervezett törvénytelen pénzszerzés) nem csupán a Balkán jellemzője. Európa más részeiben is fény derült már sok olyan ügyre, amelynek résztvevői politikusokat kentek meg, fizettek le. Nyugat-Európa sem kivétel.
Ausztria esetében épp a minap derült ki, hogy a 2017-es parlamenti választás előtt kormányra készülő Heinz-Christian Strache szélsőjobboldali pártvezető is hajlott volna tisztességtelen ügyletekre. Amint erről 2019 májusában tudomást szerzett a közvélemény, gyorsan megbukott, magával rántva az egész kormányt. Pedig „csak” korrupciós alkuk lehetőségéről beszélgetett egy titokzatos idegennel.
A politika legfelsőbb köreit érintő korrupció mindig is a különösen érzékeny kategóriába tartozott. Bár a magas rangú vezetők tagadják a létezését, a lakosság tudja, hogy az ilyesmi elterjedt. Néhol ráadásul a „kormányprogram” része.
Afrikai, ázsiai, dél-amerikai és európai példák sora bizonyítja a politikai korrupciót, ami valójában súlyos visszaélés, törvénytelenség. Az országok hivatalosan egyet is értenek ezzel, ám nem mindig vagy csak szelektíven harcolnak ellene. Olykor úgy, hogy a hatalom a legkellemetlenebb ellenfeleit korrupciós rágalmakkal igyekszik tönkretenni.
Sok állam komolyan veszi a küzdelmet a törvénytelenség eme formája ellen. Ennek köszönhetően világszerte állam- és kormányfők kerültek már bajba, börtönbe vagy „csak” bíróság elé vesztegetés, hűtlen kezelés, esetleg egyéb gyanús pénzügyi műveletek vádjával.
Az erőfeszítések ellenére még mindig hatalmas régiók életét szövi át a korrupció. A legkirívóbb Afrika helyzete. A földrészen szinte nem találni országot, amely ne szenvedne súlyos és krónikus korrupciófertőzésben.
Ázsiában is legalább tucatnyi államot lehetne felsorolni, ahol ez a métely jelen van. Kína is közéjük tartozik, bár ott a kommunista vezetés időnként hadjáratot indít ellene.
Latin-Amerikában kissé más a helyzet. A politikai riválisok ugyan ott is gyakran használják fel egymás ellen a másik korrupciós ügyeit, ám picit visszafogottabban. Abból indulnak ki, hogy irányítói pozícióba kerülve majd ők (is) tarthatják a markukat egy kis dugipénzért.
Az EU-ban néhol hatékony a hatóság fellépése a korrupció ellen, néhol nem. Emiatt több tagországról is az a kép alakult ki, hogy a főhatalom kegyeltjei zavartalanul ügyeskedhetnek.
