Egymáshoz vezető utak

Igazán lenyűgöző látványban és rendkívül izgalmas beszélgetésben lehetett része mindazon érdeklődőknek, akik a Zentai Művésztelep idei kiállítására ellátogattak. A különböző generációkat képviselő alkotók amellett, hogy megosztották velünk műhelytitkaikat és művészi hitvallásukat, a közönséget sem zárták ki az eszmecseréből, és a tárlatvezetésnek is aktív részesévé tették. Az anyag a zentai Városi Múzeum galériájában július közepéig megtekinthető – és hogy ehhez további kedvet csináljunk, a kiállítás kurátorát, Szarka Mándity Krisztina művészettörténészt is megszólítottuk, meséljen a munkákról és azok eszmei és gyakorlati hátteréről.

• Múlt, jelen és jövő közös és egyéni útjait reprezentálja a Zentai Művésztelep idei tárlata. Hogyan látod, magát az utat mint metaforát hogyan értelmezték a művészeink egykor és ma? Vannak-e jelentős különbségek?

– A kiállítás magját a 2018-as művésztelep közös alkotása jelenti, amely az 1968-as zentai happeningre reflektáló nyári akció során készült. Zenta főterén, a pavilonban festett 15 művész, 16 egymáshoz rögzített vászonra. A közös mű eredeti formájában egy négyzet alakú szerkezet, mind a négy oldalát négy-négy nagy méretű vászonból álló képmező alkotja. A festési akcióba bekapcsolódott Török István is, aki fiatal művészként részese volt az öt évtizeddel korábbi eseménynek is. Emiatt máris múlt és jelen találkozásáról beszélhetünk, hiszen 50 év hatalmas változásokat hozott úgy a művészek, mint a befogadók hozzáállásában. Hogy miféle változásokra is gondolok, az szétfeszítené ennek a beszélgetésnek a keretét, de érdemes lenne ezekről is beszélni, együtt gondolkodni. Az út nagyon gazdag metafora, számtalan megközelítése lehet – külső és belső utak, egymáshoz vezető utak, életutak állomásai –, melyek kortalannak, általános érvényűnek is mondhatók, így nincs igazán eltérés az egykori és mai értelmezése között. A változásra, az új útra lépésre való törekvés is állandó.

• Melyek azok az új utak, amelyeket a művésztelep jelentős mozzanataira reflektálva terveztek kijelölni? Milyen célokat szolgálnak ezek?

– Több közös akcióra lenne szükség, amelyek nemcsak az adott művészeket, egyéni utakat hozhatják közelebb egymáshoz, hanem akár a közönséget is kimozdíthatják abból a passzív távolságból és olykor talán közönnyel is fűszerezett hozzáállásból, amely miatt egyre kevesebb látogatója van egy-egy kortárs képzőművészeti eseménynek. Formai dolgokra gondolok elsősorban, olyasmire például, hogy az évtizedek óta jellemző egymás mellett alkotás helyén a művésztelepen legyen tér közös gondolkodásra is. A tavalyi jól sikerült közös mű bátorítást is adhat a művészeknek és a szervezőknek is, hogy érdemes lenne új formában megismételni az akciót. A Zentai Művésztelep történetében számtalan törekvés volt arra, hogy közelítsék egymáshoz a művészetet és a közönséget. Hasonló igyekezet ma is megfigyelhető, amikor a befogadói oldalról indítjuk a tárlatvezetést. Abban bízunk, hogy egy-egy ilyen nem szokványos megközelítéssel elérhető és érthető közelségbe kerülhetnek a kortárs képzőművészeti alkotások.

• Kérlek, oszd meg gondolataidat az idén kiállított munkákról!

– Ahogyan említettem, a kiállítás ötletét a közös mű adta. A pavilonban felállított 16 vászon egy olyan nagyszerű közös munkának hordozója lett, amelyet mindenképpen meg szerettünk volna mutatni a múzeum látogatóinak is. Ez a forma azonban a pavilonba lett megálmodva, így a képtárban másként, egymástól elkülönítve, a falra helyezve látható a 16 festmény, igazolva azt az előzetes elgondolásunkat, miszerint olyan közös mű létrehozása a cél, amely később akár részekre bontva is értelmezhető lesz. Próbáltuk tehát a falakon rekonstruálni a négyzet egyes oldalait, érzékeltetve az egybefonódásokat, illetve bekapcsolva a tavalyi munka óta született alkotásokat is. Kíváncsiak voltunk, hogy az „utak” téma megjelenik-e egyes alkotók korábbi műveinél. Erre a kérdésre Torok Melinda életútjának egyes szakaszait felvillantó művészkönyvei, általa zsebműteremnek nevezett alkotásai adnak választ. Megfigyelhető az is, hogy tovább gyűrűznek az utak, így például Balla Ákos, Gubik Korina és Kincses Endre szívesen időznek még ennél a témánál. Múlt, jelen és jövő elválaszthatatlan egysége ekképpen is közös utakon jár.