Mi a különbség a tehetséges és a kiváló tanuló között?

„Egész életemben sokat tanultam, kivéve, amikor tanítottak.” (A. Einstein)

A címben feltett kérdésre nem sokan tudják a választ – még a tanárok közül sem. Pedig a látszólag lényegtelen különbségek a valóságban nagyok. Érdekes, hogy a tehetséges tanulók tulajdonságai sokszor azt a véleményt váltják ki a felnőttekből (a tanárokból is), hogy lusták, figyelmetlenek, szemtelenek stb.

A pedagógiai szakirodalom sokat foglalkozik a tehetség és a tehetséggondozás kérdésével, ennek ellenére a tanárok elenyésző része van tisztában azzal, hogy miről ismerhető fel a tehetséges diák, és milyen oktatást/nevelést igényel. Ennek a magyarázata azonban benne van magában a problémában, ugyanis nemcsak tehetséges diák, hanem tehetséges tanár is létezik, és ennek a kettőnek össze kell találkoznia a gyümölcsöző együttműködéshez.

A tehetség egyik legjellemzőbb tulajdonságcsoportja ugyanis a rugalmasság, az önálló gondolkodás, a saját utak keresése, járása. Az a tanár, aki csak a régóta megszokott módon képes a diákokkal foglalkozni, csak annyit vesz észre, hogy ez egy problémás, rossz gyerek. „A tehetség deviáns, ezt a leghatározottabban állíthatom” – mondja Vekerdy Tamás gyermekpszichológus. A tanárok (és ennek hatására tragikus módon a szülők is) tehát sokszor a tehetséges gyereket teljesen félreértik, meg akarják regulázni, rendre akarják szoktatni. Mándy Iván, a XX. század nagy magyar írója egy interjúban arra a kérdésre, hogy miért hagyta abba a középiskolát, mi volt annyira elviselhetetlen a számára ott, így válaszolt: „Az egész. A légköre. Az volt az érzésem, és nem alaptalanul, hogy nem annyira nevelni – ez borzasztó szó –, szóval nem annyira tudást akarnak adni, hanem örökké fenyegetni akarnak. Az egész lényem ellene volt. Nem értettem.”

Nézzük néhány jellemzőjét a tehetséges diáknak egy tanárok számára íródott kézikönyvből: „A tehetséges diákoknak nincs szükségük ugyanannyi időre és gyakorlásra, mint társaiknak, ahhoz, hogy megtanuljanak valami újat. Sokszor már tudják, amit tanítunk. A tehetséges diákok nemcsak tudják a tényeket, hanem azonnal képesek alkalmazni is őket. Részletekbe menő ismereteikkel és azzal a képességükkel, hogy felfedezik a tartalmi területek összefüggéseit, messze megelőzik osztálytársaikat és némelyik tanárukat is. Nem hajlanak arra, hogy végigmenjenek a megértésnek azokon a lépcsőfokain, amelyeken a társaik – sokszor egyszerűen a teljes megértésre »ugranak«.

Zavarba jöhetnek, amikor mások nem értik, ami nekik nyilvánvaló. (…) A tehetséges tanulók általában megkérdezik, hogy egy feladatot megoldhatnak-e inkább valami más módon. Örömmel veszik a választás lehetőségeit. Olyan utakon is elindulnak, amire mi nem is gondolnánk. (…) Gondolkodásuk általában kritikus, így hamar felismerik az információ helytelenségét, a logika hiányát, a zavaros gondolkodást. Azonnal észreveszik mások ilyen hibáit.”

A tanárok és a szülők ezért sokszor félreértik ezeket a gyerekeket, mert csak azt látják, hogy nem hajlandók a szabályokat követni (hiszen ők valami újat akarnak kipróbálni), tüntetőleg unatkoznak az órán (mert vagy tudják már azt, amivel az osztály „birkózik”, vagy nem érdekli őket), és ha logikátlanságot, hibát észlelnek, azt jó eséllyel a tanárnak és mindenkinek a tudomására hozzák. Sok ilyen diákkal volt már dolgom, akikre a tanáraik folyton panaszkodnak ezek miatt. Pedig csak látni kellene, hogy az átlag feletti szinten vannak, és azért viselkednek így. Van egy jellemző tulajdonságuk még, amely nagyon zavarja a tanárokat: csak a saját érdeklődési területükre koncentrálnak, azt nagyon behatóan ismerik, viszont más nemigen érdekli őket, és ezt kifejezésre is juttatják. Einsteinnek például a legtöbb gondot az irodalom és a filozófia okozta, mivel egyáltalán nem érdekelte, nem is tanulta, és bár az egyetemi felvételin fizikából magasan átlagon felül teljesített, az említett két tárgyból semmit nem tudott, ezért nem vették fel. A társadalom többsége nem tud mit kezdeni a tehetséggel (a szakirodalom szerint a populáció 20-25 százaléka számít tehetségnek), nem tudja értelmezni, félreérti.

Végül álljon itt a fenn idézett tanári kézikönyvből egy rövidített listája a kiváló és a tehetséges diákok tulajdonságainak: