Amikor az országokat szabdalták Európában

Interjú dr. Dobó Attilával, A trianoni békediktátum című könyv szerzőjével

Túri Tibor

2019. június 4., 22:01

Kommentek száma 0 

A magyarkanizsai születésű, de évtizedek óta Németországban élő orvos, Dobó Attila A trianoni békediktátum című oknyomozó kötete az utóbbi évek egyik legátfogóbb, legizgalmasabb olvasmánya ebben a témakörben. A szerzőt fiatalkora óta foglalkoztatja Magyarország szétdarabolása és a trianoni tragédia valódi oka, ezért német, szerb, angol, amerikai és természetesen magyar forrásból származó szinte minden hozzáférhető információt elolvasott. 2011-es nyugdíjaztatása óta mást sem csinált, csak az adatok rendszerezésén és a többszörösen átírt könyv végleges változatán dolgozott. A kiadványt a minap Szegeden, a Dóm látogatóközpontjában mutatták be először a közönségnek.

–Ennyi év után miért tartja még mindig fontosnak a Trianonnal való foglalkozást, nem írtak már meg mindent ezzel a gyászos eseménnyel kapcsolatban?

–Nagyon fontosnak tartom a témával való foglalkozást, mert évtizedeken keresztül nem lehetett szinte szólni sem róla. A „baráti országok” érzékenységét sértette volna, ha az igazságot kimondjuk. Nem, nem írtak meg mindent – véleményem szerint – ezzel a gyászos eseménnyel kapcsolatban, hiszen ha nem így volna, nem is fogtam volna hozzá a kötet megírásához. Húszéves korom óta minden elérhető könyvet elolvastam Trianonnal kapcsolatban. Először egyetemi tanulmányaim alatt Debrecenben, majd mikor 1972-ben vendégmunkásként megérkeztem Németországba, a Nyugaton megjelent magyar kiadású könyveket szereztem be és faltam. 2005 óta többször tartottam előadást Trianonról, a legjelentősebbet a Mainzi Magyar Társaságban (vezető: Szerdahelyi Kálmán). Ez azért volt jelentős, mert dr. Lázár T. földim, akit ennek kapcsán ismertem meg, többször szegezte mellemnek a kérdést: ha már annyira ismered Trianon történetét, mondd meg, mi az oka!

–Ön szerint melyek voltak a trianoni békediktátum valós okai és indokai, hogyha a nemzetiségi kérdés megoldatlanságát például nem tekintjük annak?

–Hiányérzetem volt, nem találtam meg a könyvekben a területvesztések okát. Leggyakrabban a nemzetiségek elnyomására utaltak, sőt van olyan könyv is, amely csak erről szól oldalakon keresztül. Ez nem felel meg a valóságnak. Ezt bizonyította az is, hogy a háború alatti területátadással kapcsolatos szerződések és területígéreti dokumentumok egy szóval sem említik meg, hogy az utódállamok a területeket emiatt kapták volna meg. A világ minden tájáról beszerzett könyvek és kötetek alapján állítottam össze végül is, különösen nyugdíjbamenetelem óta, a véleményem szerinti reális képet.

Az antant szorult helyzetében nagy területeket ígért és adott az országból a környező államoknak azért, hogy belépjenek a háborúba a központi hatalmak ellen. Magyarország feldarabolásához tehát utalni kell a harctéri eseményekre.

Első fázis: Annexiók

I. 1915. augusztus 16.: Délvidék elvesztése

– Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország Szerbiának ígéri – garantálja – Boszniát, Hercegovinát, Dalmácia és Szlavónia egy részét, Szerémséget, Bácskát és (feltételekkel) Bánságot.Miért garantálta az antant a fenti területeket Szerbiának?

– Mert el akarták érni, hogy Szerbia Macedónia egy részét adja át Bulgáriának, és ezért Bulgária az antant oldalán lépjen be a háborúba.

1915. május 2-án német és osztrák–magyar csapatok Gorlice-Tarnowónál áttörik az orosz frontot, és megkezdik Galícia felszabadítását. Katonai vezetőjük August von Mackensen tábornagy (1849–1945). A frontvonal 1915 végén 200–500 km-rel tolódik el kelet felé, és Czernowitztól északi irányba, Riga alatt végződik. Az antanthatalmak felajánlják „Nagy Szerbiát” a szerb kormánynak Nišben. Ebben a jegyzékben Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország Szerbiának ígéri, garantálja Boszniát, Hercegovinát, Dalmácia egy részét, Szlavónia egy részét, Szerémséget, Bácskát és feltételekkel a Bánság szlávok lakta részét. Számunkra az a fontos, hogy egyik nagyhatalomnak sincs ellenvetése, hogy Bácskát és a Bánság egy részét Szerbiához csatolják. Szerbia nem fogadja el a feltételeket, nem adja át Macedónia egy részét, és Bulgária a központi hatalmak oldalán lép be a háborúba.

II. 1916. augusztus 17.: Erdély, Partium, Máramaros és a Bánság elvesztése

– Az antant titkos szerződésben elismeri Románia igényét Erdélyre, Partiumra, Máramarosra, a Bánságra és Bukovinára. Miért adták oda a fenti területeket Romániának hosszas huzavona után éppen ekkor?

–Mert az antant el akarta érni, hogy a Bruszilov-offenzíva miatt kivérzett Osztrák–Magyar Monarchiát térdre kényszerítsék, és hogy egyúttal tehermentesítsék a nyugati frontot. A Brussilov-offenzíva 1916. június 4-étől szeptember 20-áig tartott. Kezdetben sikeres volt, a központi hatalmakat részben visszaszorították, és az orosz csapatok ismét elfoglalták Bukovina keleti felét, Czernowitzot is, és megjelentek a Kárpátok hágóin. Az offenzíva jelentősége az, hogy a románok nekibátorodtak, és bízva az antant győzelmében, miután a titkos szerződést megkötötték 1916. augusztus 17-én, hadüzenet után betörtek Erdélybe. A román titkos szerződés egyik pontja azt mondja ki, abban az esetben, ha a központi hatalmakkal békét kötnek, a szerződés érvénytelen. A békekötés 1918. május 8-án megtörtént. Pichon (francia) külügyminiszter a német–osztrák–magyar–román fegyverszünet aláírása után biztosította a román kormányt, hogy a két ország viszonyában semmi sem változott. A békekötés után pedig a három, Romániában akkreditált antantkövet, az 1916-os titkos szerződés aláíróinak képviseletében, közös jegyzéket nyújtott át a román kormánynak arról, hogy „Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország követei megerősítik azokat a nyilatkozatokat, amelyeket az Ön elődeinek (a korábbi román külügyminisztereknek – O. M. – Ormos Mária) tettek”. Tehát ezzel az ország keleti fele elveszett.

Második fázis: Lengyelország újjá alakítása és Csehszlovákia létrehozása.

III. 1918. június 29.: Felvidék elvesztése

– A cseh-szlovákokat szövetségesként elismerő francia határozat 1918. június 29-én jött létre, ezzel Felvidéket a cseh államhoz csatolták. Miért ismerték el Csehszlovákiát a franciák mint szövetségest?

– Mert ki akarták építeni a védelmi sávot Németország ellen, mert Oroszország katonailag összeomlott. 1917. november 7-én a bolsevikok Lenin vezetésével átvették a hatalmat Oroszországban. December 15-én megkezdik tárgyalásaikat a központi hatalmakkal aláírandó békéről, ezt aztán 1918. március 3-án meg is kötötték Breszt-Litovszkban. Franciaország elveszítette keleti nagy szövetségesét, szükségessé vált Lengyelország és Csehszlovákia létrehozása. Ezzel a francia politika elérte célját, Németország bekerítését, létrejött egy keleti védelmi sáv. Ez azonban nemcsak Németország, hanem utóbb a Szovjet-Oroszország izolálásának is alapfeltétele volt (cordon sanitaire). Ez az oka a franciák által erőltetett nagy lengyel és cseh államok létrehozásának. Pichon 1918. június 29-ei elismerő levele Benešnek ugyan megemlíti az elnyomott népek felszabadításának szólamát, de két sorral lejjebb van az a jelentős mondat, amiért a cseh államot létrehozzák: „A legőszintébb és legforróbb kívánságunk az, hogy a többi szövetségesekkel együtt, közös akarattal mielőbb elérjük azt, hogy a csehszlovák állam szoros szövetségben Lengyelországgal és Jugoszláviával együtt egy áthatolhatatlan védőövezetet alkosson a német támadások ellen.” (Erwin Hölzle: Der Osten im Ersten Weltkrieg. [Kelet-Európa az első világháborúban]. Koehler& Amelang, Leipzig, 1944, 183. o.) Magyarország feldarabolása ezzel tulajdonképpen be is fejeződött.

– 1918. november 3-án sor került a padovai fegyverszünet megkötésére az antant és a monarchia között. A célt – egy keleti védősáv kialakítását Németország ellen – mégsem érte el Franciaország.

– Bibó István kitűnően fogalmazza meg ezt a tényt: „Magyarország volt az a pont, ahol a Németország ellen felépített francia politikai védőmű 1918 óta lyukas volt, Csehszlovákia volt az a pont, ahol ez a védelmi rendszer 1938-ban, mielőtt használatára sor került volna, leomlott, és Lengyelország volt az az archimedesi pont, ahonnan kiindulva a német expanziónak sikerült a vele szemben álló Nyugat és a vele szemben álló Kelet szolidaritását egy kis időre megbontania, s az így támadt résen ömlött ki a világra a második világháború minden szörnyűsége.” (Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. In Bibó István összegyűjtött munkái, 1–4. kötet. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem [Bern] kiadása, 1981, I. 201. old.)

Magyarország kényszerpályája folytatódott az ország megszállásával (nem feldarabolásával és felbomlásával) francia irányítással Károlyi alatt is. (Károlyi aláírt egy egyezményt Belgrádban „egy állítólagos magyar állam nevében, amely nem képezte a szövetségesek elismerésének tárgyát, és nemzetközileg nem létezik”, Clemenceau szerint „álkormánya” van.)

Ezt az információt hiányoltam, erre mutattam rá könyvemben részletesen. Ezek a konkrét okok, ezt értettem oknyomozáson a „száraz” adatok bemutatásán és a „whay – because” (miért – mert) kerdésfelvetéseken túlmenően. Fenti álláspontomat adatokkal alátámasztva részletesen kifejtem könyvemben, amelyet a következő oldalon ingyen le is lehet tölteni: http://mek.oszk.hu/19200/19273.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége