Grote Markt – Grand-Place

A világ, de Európa, és nem csupán az Unió, minden bizonnyal összes tekintete a napokban Brüsszelre mered. Az eddig sokszínű nemzetek Európája kemény csatáját vívja a megmaradásáért, saját elveinek és értékeinek megőrzéséért. Sok-sok – az 500 milliós közösség mindennapjait meghatározó – figura a napokban végérvényesen bezárja brüsszeli irodája ajtaját. A dörzsölt politikusok mellé rengeteg sikerre éhes fiatal, szárnyaikat bontogató jogász, politológus, közgazdász érkezik Brüsszel utcáira. Lényegesen meg fog változni a Grote Markt kiskocsmáinak világa is. A város főterének sörözőiben az új háttéralkuk ezentúl új emberek között fognak megköttetni, a nem hivatalos információkat mások fogják kiszivárogtatni, megint csak másoknak. Hogy kik fogják a következő öt évben koptatni a Világörökség védelmét élvező köveket, az néhány nap múlva kiderül.

Általában egy félezer éves múltú város története több építészettörténeti korszakaszra oszlik. Brüsszelben szinte lehetetlen különbséget tenni a valamikori és a mai Grote Markt között. Ha nem lenne elektromos áram és modern zene, no meg mobiltelefon, az arra járó aligha venné észre, hogy nem a középkori macskaköveken sétál.

Sokfelé megfordultam már Európában, és volt alkalmam látni, hogyan csúfították el a szocializmus idején egy hosszú múltú város arculatát. Sok-sok stílust tönkretettek az egyszerű proletár melósok gyorsan felhúzott épületei, vagy akár a napjainkban épülő acél-üveg építmények. Ez alól Brüsszel főtere és ősi városmagja egyértelműen kivételt képez. Itt megállt az idő.

A lecsapolt mocsaras németalföldi vidéken 1402-ben elkezdték építeni a száz méter magas Városházát, aztán tervszerűen beépítették a környékét is. A városháza meglepő módon szinte sértetlenül átvészelte az elmúlt hat évszázad emberi balgaságait. Homlokzatát ma is a vidék valamikori városi urainak utánzatai uralják. Az épület tornyáról Szent Mihály arkangyal őrizte évszázadokon át a város mestereit, manapság pedig politikusait. Mint minden városban, itt is a főtéren teltek a mindennapok, itt bonyolódott le a kereskedelem. A városháza körül és a környező utcákban idővel felépültek a különböző mesterségek épületei, vagy a város tulajdonába kerülő bérházak, illetve a polgárházak. A környék érdekessége, hogy nincsenek szigorú értelemben vett utcanevek és házszámok, hanem minden épület a benne működő kisiparos-mesterségről vagy a benne élő módos polgárról kapta a nevét. Így állít emléket ma is a 40 céhház a sajtkészítőknek, zsírkereskedőknek, pékeknek,  henteseknek, sörfőzőknek, festőknek, hajósoknak,  asztalosoknak, szabóknak, szobrászoknak, kőműveseknek, kőfaragóknak és a tetőfedőknek. A németalföldi mesteremberek keze munkájának hála a Grote Markt lett a kor legszebb tere, és maradt is az több száz éven át, talán mind a mai napig. Viszont a sötét középkor idején történtek itt is lefejezések, akasztások, kivégzések, de itt égették el máglyán az első protestánsokat is.

Kétévente az egész Grote Marktot virágszőnyeggel borítják be néhány napra. Hétköznapokon festők, pantomim művészek, csipkekészítők, kagyló formájú pralinéárusok, burgonyaszirom-sütők, virágosok, na és a gofrikészítők teszik még színesebbé a turistáktól amúgy is nyüzsgő teret. A kávéházak teraszain felszolgált ezer fajta sör és megszámlálhatatlan színű és ízű házi készítésű csokoládé teszi még tarkábbá a legalább harminc országból érkező vendégsereg bábeli zűrzavarát.

******

A főtér neve hollandul Grote Markt, franciául Grand-Place. Brüsszelben mindkét nyelv egyenrangú. A francia, mint diplomáciai nyelv erősebb, ezért említik gyakrabban Grand-Place-nak.