„Korai még angol dominanciáról beszélni”

Az európai kupasorozatok történetében első alkalommal kerültek be két fináléba is egy nemzetből való csapatok. A Bajnokok Ligájában a Liverpool és a Tottenham is fantasztikus hajrát nyomott az elődöntőben, az Európa-ligában pedig az Arsenal és a Chelsea került a fináléba. A futball világában voltak már meghatározó korszakok, de vajon elérkezik-e az angol dominancia újabb időszaka Európában? Simon Evansnek, a Reuters vezető futballszakírójának a szakmai tapasztalatával kevesen tudnak versengeni. A Magyar Sportújságírók Szövetségének 110. évfordulóján Budapesten magyarul szólaltathattuk meg az MSÚSZ jubileumi kitüntetettjét, aki a kilencvenes években Magyarország fővárosában tanulta meg a nyelvet. Evans dolgozott az olasz válogatott mellett, járt Amerikában, jelenleg pedig Angliában tevékenykedik.

Gratulálunk a díjhoz! Milyen érzés átvenni ezt az elismerést a Jubileumi Sportújságíró-kongresszuson?

– Meglepetés volt számomra, de nagyon örülök neki, mert Magyarországon kezdtem el sportújságíróként dolgozni. Hiába telt el több évtized, még mindig jó kapcsolatot ápolok a magyar kollégákkal, és sokan emlékeznek arra, hogy mit is csináltam én itt. Jóleső érzés.

A munkájának köszönhetően gyakorlatilag a fél világot bejárta. Hogyan történt mindez?

– Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor nyugodtan nevezhetjük az élet kis „baleseteinek” a kulcsfontosságú pillanatokat. Fiatalon szabadúszóként dolgoztam, és nem csak a sporttal foglalkoztam. Aztán a Ferencváros 1995-ben bejutott a Bajnokok Ligájába, az Ajaxszal és a Real Madriddal kerültek egy csoportba. A Reutersnek akkor épp nem volt tudósítója Magyarországon, így engem kértek fel erre a feladatra. Jól ment az együttműködés, szívesen segítettem nekik, később pedig válogatottmeccsekről is írtam. A fordulópontot mindenképpen az 1998-as franciaországi labdarúgó-világbajnokság jelentette, amikor a délkelet-európai országokat követtem: Horvátországot, Romániát, Szerbiát. Emlékszem, a Reuters főnöke azt mondta, hogy addig maradhatok, ameddig Horvátország versenyben van. Úgy készültem, hogy a csoportkör végéig leszek a helyszínen, de a horvátok természetesen nem így gondolták, a negyeddöntőben megverték Németországot, és bejutottak az elődöntőbe, ahol a későbbi győztes franciáktól kaptak ki. Éltem a lehetőséggel, és innen egyenes út vezetett Olaszországba, majd az Egyesült Államokba, végül pedig vissza Angliába.

Igazából elég keményen dolgozott, és mindez végül kifizetődött.

– Igen, a kitartás és a szorgalom fontos, de azért szerencsém is volt. Jókor voltam jó helyen. Abban az időszakban nem sokan figyelték a horvát, a jugoszláv, a magyar vagy éppen a szlovák futballt, így ha futballszakértőre volt szükség a környéken, én voltam az első a sorban. Ez jó lecke is lehet azoknak a fiataloknak, akik sportújságírással szeretnének foglalkozni: ha megtalálod a saját részterületed, tedd magadévá.

A Premier League-ben idén elképesztő versenyfutást láttunk a Manchester City és a Liverpool között. Hasonlóan történelmi jelenség az is, hogy az európai kupasorozatokban angol házidöntők alakultak ki. Miért pont most, egy évtizednyi spanyol dominancia után sikerült mindez?

– A szigetországban rengeteg pénzt öltek a futballba. Amikor az első komolyabb befektetők megjelentek, főleg játékosok érkeztek Angliába, az utóbbi években azonban a legnagyobb edzők jöttek a Premier League-be. Emery, Klopp, Guardiola, Pochettino. És ez csak az a része, amit mi nézőként látunk. A színfalak mögött egész stábok dolgoznak: erőnléti edzők, sportpszichológusok, minden területnek megvan a maga szakértője. Ha közelebbről szemügyre vesszük az angol bajnokságot, láthatjuk, miért is különleges. A PL-ben a „nagy hatos” verseng, ez pedig egyedülálló Európában. Spanyolországban két, maximum három csapat harcol a bajnoki címért, a Serie A egycsapatos liga, Németországban szintén két klub emelkedik ki. Pszichológiai oldalról megközelítve a dolgokat, minél többet gyakorolunk valamit, annál jobban megy, ezért lehet az, hogy a kompetitívebb bajnokságok együttesei nem roskadnak össze a nagy téttel bíró meccseken. Idén a Barcelonánál és a Real Madridnál is teljes összeomlást láttunk. Elég megnézni a történelmet, és láthatjuk, hogy az erős bajnokság mindig előnyére válik a nemzeteknek. Olaszországban a „Le Sette Sorelle” versengésekor a csapatok a Scudettóért és az európai címekért harcoltak. A Fiorentina, a Lazio és a Parma jelentős tényező volt az UEFA-kupában, a Milan és a Juventus pedig BL-t nyert. Ugyanezt láthattuk a spanyoloknál is, amikor a Barca és a Real mellett a Sevilla és a Valencia is remekelt az európai kupaporondon. Szerintem egyértelmű, hogy minél több kiélezett meccset játszanak a csapatok egy nemzeti bajnokságban, annál nagyobb esélyük van Európában is.

Kialakulhat egy újabb angol dominancia az európai klubfutballban?

– Óvatosan kell közelíteni ezekhez a trendekhez, mert nagyon gyorsan változás állhat be a futballvilágban. Elképzelhető, hogy jövőre a Barcelona Messivel mindent megnyer, ahogyan az is, hogy a Real Madrid Hazard mellett igazol még két-három nagy játékost, és egyértelműen a világ legerősebb kezdőjével állhatnak ki. A La Liga csapatai fantasztikus évtizedet produkáltak, idén viszont Anglián a sor. Őszintén, a lendület kitarthat, mert Southgate vezérletével jó esély van a Nemzetek Ligája-győzelemre, a következő Eb-n a „Háromoroszlánosok” szintén ott lehetnek a végjátékban, de korai még angol dominanciáról beszélni.