Izlandról sokáig csak kevesen és keveset tudtunk. Miért is foglalkoznánk egy szigettel, amely messze mindentől, mindig fúj a szél, és még fák se nőnek rajta?
Azonban a mesébe illő mágikus természeti csodákban gazdag sziget halászata mellett a zenészeiről és a turizmusáról is egyre többet hallani. Nemhiába…
A kozmikus hangulatot, a tenger meg nem álló moraját, elvont dallamokat és állandó viharokat otthonosan elénk táró Sólstafir és Sigur Rós zenekarok mellett egy egyszemélyes „zenekar”, Ólafur Arnalds is egyre több emberben kelti fel a kérdést: honnan ez a csoda?
2009-ig a fiatal izlandi zenész ismeretlen metál- és hardcore-zenekarokban dobolt, a komolyzene-szerető nagymamája azonban megállás nélkül buzdította, hogy zongorázzon is. A zenész szerint ez egyfajta agymosás volt. Egy kedves agymosás, amely mellé mindig kapott kalácsot. Arnalds első albumait a nagymamája magával vitte még a nyaralásra is, a strandon árulta és osztotta a vele egykorú hölgyeknek. Első és legnagyobb rajongója a nagymamája volt. Majd még sok követte.
Stílusa egyfajta zenei minimalizmus, amely óhatatlanul is belopja magát az ember szívébe. Oda, ahonnan jött. Billentyűs hangszerek, vonósok közreműködésével lassú, tiszta dallamok, amelyek összefonódnak lassan, és táncot járnak a békesség parkettáján.
2012-től zenéjében helyet kap az elektronikus vonal is, amely idővel egyre markánsabb és kitöltőbb elemévé vált a stílusának.
Ez év márciusában hosszú várakozás után sikerült Köln városába eljutnunk egy koncertjére. Az európai turnéjának majdnem minden állomásán a koncert előtti hetekben már elkeltek a jegyek. A koncert helyszíne a kölni dóm mellett levő filharmónia terme volt, amely a város egy frekventált pontján épült, nem kevés pénzből, nem kis tervekkel. Csakhogy az építész egy apróságról megfeledkezett: a koncertterem mennyezete a járda betonja, és a közönség feje felett 10 méterre járó-kelő emberek lépteit lehet hallani a különös akusztikával rendelkező épületben. Eme aprócska hiba miatt biztonsági őrök gondoskodnak arról, hogy a gyalogosok a koncertek ideje alatt ne sétáljanak az épület tetején – amely a kölni dóm hátsó sétánya.
A régóta várt koncert egyszerre volt felkavaró és nyugtató. Lassú lágy ódák, amelyek elringatnak, s mint a tenger vize, néha a fejünk fölé csapnak. Mégis tiszta tüdővel úszunk ki a békés melódiák olykor viharzó sodrásából. A dalok még közelebb kerültek hozzánk, hisz Arnalds stílusához híven megállt egy-egy történetet elmesélni az adott dalról, annak keletkezéséről, vagy egy ahhoz kapcsolódó vicces történetet. Könnyed stílusát a laza öltözéke is jól szimbolizálta. Pizsamában és zokniban jött a színpadra. S elaltatta, majd mesés álmokba vitte közönségét, amelynek tagjai túláradó szívvel hagyták maguk mögött a koncerttermet.
