2024. március 28., csütörtök
EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK

Kizöldülhet a politikai mező

Szorult helyzetben a legnagyobbak – Elmaradt az euroszkeptikusok látványos áttörése

Elmaradt az euroszkeptikusok és szélsőségesek általuk remélt látványos előretörése az európai parlamenti (EP-) választásokon. Néhány országban ugyan (látványosan) megerősödtek, ám a 751 tagú uniós parlamentben, amelynek összetételéről 25 éve nem látott magas részvétel mellett döntöttek a polgárok, a kisebbség szerepe jut nekik. Az EP-pártcsaládok első négy helyezettje közül mindegyik EU- és integráció párti, bár a 40 éve meghatározó két főerő, az ezúttal is győztes konzervatívok (kereszténydemokraták) és az őket követő szocialisták támogatottsága jócskán visszaesett. Emiatt (1979 óta először) együtt sincs többségük. Az igazi nyertesek a lehetséges támogatóik: a megerősödött liberálisok és zöldpártok.

Az európai demokrácia nagy diadalának nevezte a győztes pártcsalád listavezetője a vasárnap befejeződött négynapos uniós parlamenti választásokat. Manfred Weber, a konzervatív Európai Néppárt (EPP) bajor favoritja tegnap – a nem végleges hivatalos eredmény kihirdetése után – elismerte ugyanakkor, hogy a legtöbb megszerzett szavazat ellenére is jóval gyengébb eredményt értek el, mint 2014-ben, az előző EP-választásokon.

Mind a 28 tagországban hazai pártok indultak, amelyek képviselői a strasbourgi székhelyű uniós parlamentben ideológiai kötődés alapján frakciókba, pártcsaládokba rendeződnek.

A 751 tagú EP-ben ezentúl 180 mandátuma lehet az első helyezett EPP-nek, az eddigi 217 helyett. Az új összetételű testületben a képviselői helyek 24 százalékát ellenőrizheti.

A szocialisták és szociáldemokraták (S&D) frakciója megőrizte második helyét, ám jelentős veszteségek árán. A korábbi 187 mandátumuk 145-re fogyatkozott.

A lemorzsolódások miatt az EU- és integráció párti két szövetség (amely összesen bő tíz százalék mandátumot vesztett) együtt sem tudja biztosítani az abszolút többséget a parlamentben. Ilyenre 1979 óta nem volt példa, vagyis azóta, hogy az EP tagjait közvetlenül választják.

Érdekérvényesítésük és befolyásuk megőrzése érdekében segítő(k)re szorulnak. Támogatókként az Emmanuel Macron francia elnök vezette centrista párttal (LaREM) megerősített harmadik helyezett liberálisok (ALDE & R), vagy a mögöttük végzett zöldek (Greens/EFA) jöhetnek szóba.

JÚLIUSBAN KEZDŐDIK A MUNKA

Mindkét pártcsalád jól érzékelhetően növelte jelenlétét az EP-ben. Különösen az ALDE & R dicsekedhet, hiszen mintegy öt százalékkal szerzett több voksot (s ennek köszönhetően 109 mandátumot) az előző választásokhoz képest. A zöldek sem panaszkodhatnak: 69 képviselőjük ül ezután (a korábbi 52 helyett) az EP-ben, amely július 2-án kezdi meg a munkát.

Uniós szinten megerősödtek az euroszkeptikus, szélsőjobboldali, populista EU-, bevándorlás és sok egyéb ellenes erők is, ám korántsem oly mértékben, amilyenre számítottak. Közülük is leginkább azok a pártok, amelyek már csatlakoztak a Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, pártelnök által áprilisban létrehozott Népek és Nemzetek Európai Szövetségéhez (EAPN). Az EU-ellenes, szélsőjobboldali erőket összefogó új pártcsaládnak mások mellett tagja a francia Marine Le Pen irányítása alatt álló Nemzeti Tömörülés (RN), a nemrég még kormányzó Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és a hírhedt holland Szabadságpárt (PVV). A csapat eddig Nemzet és Szabadság Európája (ENF) néven működött az EP-ben.

A hozzájuk tartozók 58 mandátumot szereztek az EP-ben, 21-el többet, mint amennyivel eddig rendelkeztek. A mandátumok száma alapján hetedik helyezett Szabadság és a Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) szintén euroszkeptikus és szélsőjobboldali pártcsalád utánuk következik: 54 képviselője (vagyis a korábbihoz képest 13-al több) ülhet be az EU parlamentjébe, amelynek megválasztása jó néhány helyen kellemetlenségeket okozott, másutt meg váratlan és meglepő eredményeket, fordulatokat.

BREXIT UTÁN CSÖKKEN A LÉTSZÁM

A kuriózumok közül kiemelkedik a részvételi hajlandóság. Ez két okból is felkeltette a figyelmet: 1. az EP-tagok közvetlen választásának kezdete óta ugyanis – uniós átlagban – először emelkedett a szavazók száma. (Az elmúlt 40 évben minden alkalommal kevesebben mentek voksolni.), 2. a váratlanul nagy érdeklődés miatt több mint ötven százaléknyian szavaztak. Ilyenre 25 éve nem volt példa. Akkor 56,67 százalék volt a részvétel, ezúttal „csak” 51 százalék, a britek nélkül, akik bár a Brexitre (az EU elhagyására) készülnek, mégis választottak. Az Egyesült Királyság kilépése esetén a brit képviselők azonban távoznak az uniós parlamentből. Emiatt az EP létszáma 705-re csökken.

NAGYON MENNÉNEK MÁR A BRITEK

A szigetországban tarolt a néhány hónapja alapított EU-ellenes Brexit Párt (a voksok 31,5 százalékával). A strasbourgi mandátumokért folytatott pártvetélkedésben az euroszkeptikusok és a szélsőjobboldaliak végeztek az élen még Franciaországban és Olaszországban, ahol kirívóan jól szerepeltek. A szélsőséges Salvini vezette kormánypárti Liga a szavazatok csaknem 34,3 százalékát söpörte be. A franciáknál Marine Le Pen pártját a voksolók 23,31 százaléka támogatta, egy százaléknál is kevesebb, mint a mögötte második helyre befutott kormánypártot, a Macron elnök alapította LaREM-et.

HANGOS ÉS DÜHÖS KISEBBSÉG 

Minden idők talán legizgalmasabb uniós választásának fontos ismérve az is, hogy a szélsőséges, bal- és jobboldali euroszkeptikus erők nem értek el olyan eredményt, amilyet vártak.

Ausztriában, Németországban, Hollandiában és több másik befolyásos tagállamban is (sokkal) gyengébben szerepeltek az általuk reméltnél. Ha (valami csoda folytán) mindegyiküket sikerülne egy szuperfrakcióban egyesíteni, ahogyan azt Salvini álmodja, az EP-mandátumaik aránya akkor is legfeljebb 25 százalék körül lenne. Ám ennyivel is csak a hangos és dühös kisebbség szerepét tölthetnék be; jó esetben elenyésző beleszólási lehetőséggel bizonyos ügyekbe.

Az viszont könnyen megtörténhet, hogy az EP-ben (és az EU többi fontos csúcsintézményében) az eddiginél is nehézkesebbé válik a döntéshozatal, mivel a meggyengült győztes EPP-nek (és hagyományos „segítőjének”, az S&D-nek) immár több szövetségessel kell egyeztetnie egy-egy fontos célkitűzés megvalósítása érdekében.

CIPRASZ ISMÉTLÉST KÉR „OTTHONRA”

Ha csak a tagállami eredményeket, illetve EP-mandátumszámokat vesszük figyelembe, akkor is találunk különleges, érdekes, furcsa, sőt veszélyes jeleket, elemeket. Ezeknek akár komoly belpolitikai következményei is lehetnek. Sőt Görögországban már vannak is. A kormányzó radikális baloldali Sziriza ugyanis csak második lett az ellenzéki (konzervatív) Új Demokrácia mögött, s ezért Alekszisz Ciprasz kormányfő előrehozott (nemzeti parlamenti) választást hirdetett.

Az EU meghatározó hatalmaként, és az EPP-ben is jelentős befolyással bíró Németország sem mentes a furcsaságoktól, (kellemetlen) meglepetésektől. A kormányzó konzervatív CDU–CSU és egyetlen koalíciós társa, a szociáldemokrata SPD például eddigi legrosszabb eredményét érte el. A CDU–CSU ugyan első lett az EP-helyekért folytatott versenyben, ám ennek ellenére kénytelen beérni a szavazatok valamivel kevesebb mint 30 százalékával. Ez sokkoló számára.

Az SPD katasztrofálisan rossz szereplése miatt a harmadik helyre csúszott – a Zöldek először előzték meg. Ezek után akár még az is elképzelhető, hogy az összeomlott SPD kilép a koalícióból, aminek soron kívüli szövetségi parlamenti választás lehet a vége.

ÁTRENDEZŐDTEK AZ ERŐVISZONYOK

Olaszországban viszont a siker arra sarkallhatja Salvinit, hogy előrehozott választást csikarjon ki. Abban bízva, hogy jelentősen megerősödve akár egyedül is kormányt alakíthat, mellőzve a jelenlegi, szintén euroszkeptikus és elitellenes koalíciós partnerét, az Öt Csillag Mozgalmat (M5S), amely a harmadik helyre csúszott az EP-helyekért folytatott küzdelemben, alig 17 százalék szavazatot szerezve meg.

Néhány másik országban is átrendeződtek az erőviszonyok, illetve az EP-képviselők mandátumarányai. Így Máltán, Csehországban, Hollandiában, de Franciaországban is, ahol a kormányerő (LaREM) csak második lett. Spanyolországban, Portugáliában vagy épp Máltán megerősödött a baloldal. Észak-Európában is hasonló a helyzet, bár néhol (így Írországban és Finnországban) a jobbközép végzett az élen. Ausztriában is a konzervatívokat és a szociáldemokratákat támogatták a legtöbben.

WEBER SZŰKSZAVÚAN ÜZENT

Magyarországon is több figyelemre méltó dolog történt. Ezek egyike a rekord (43,37 százalékos) részvételi arány, amely a Fidesz–KDNP várt győzelmét hozta. A kormánypártok 13 képviselőt küldhetnek az EP-be, az öt évvel ezelőttihez képest egyel többet. A voksolás az ellenzéki térfél teljes átalakulását hozta.

Nagy kérdés azonban, hogy mit tud kezdeni a kormányzó pártszövetség az EU-parlamentben, hiszen a Fidesz párttagságát márciusban felfüggesztették a továbbra is főerőnek számító Európai Néppártban, a kettejük „közötti eltérések” miatt. Az EP-választás utáni beszédében Manfred Weber semmi jóval sem kecsegtette a magyar pártot.