Burekból ötös

Horváth Zsuzsanna

2019. május 28., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Minden térségnek és nemzetnek megvan a sajátságos, csak rá jellemző konyhája. Vidékünk – és itt az egykori jugoszláv tagállamokra is gondolok – legismertebb étele a pjeskavica, a csevapcsicsa, a baklava és a burek. Ezek valójában a balkáni gasztronómia jellegzetes fogásai, hiszen ugyanúgy megtalálhatók a török, a görög, a bolgár, a macedón és az albán konyha remekei között is. Természetesen vannak árnyalati különbségek az ételek elkészítési módjában és fűszerezésében, de ez édeskeveset változtat a lényegen. Ezek a finomságok az évszázados oszmán hódoltság hatásaként kerültek bele az ízgazdag balkáni konyhába. Erről leginkább a nevük árulkodik: például a burek Törökországban böreği (eredeti kiejtésben börek), és a gasztrotörténészek szerint egy isztambuli pékmester, bizonyos Mehmed Oğlu készítette el először 1498-ban, akkor még üresen. Innen terjedt el aztán a térség különböző országaiba, többek között Szerbiába, pontosabban Niš városába, és lett a pékségek egyik legnépszerűbb fogása.

(Illusztráció)

Arról nem maradtak fenn adatok, hogy mikor és kinek az ötlete nyomán kezdték a darált húson és a túrón kívül mással is megtölteni a vékony tésztarétegeket. Manapság rengeteg ízesítésű lehet – a hagyományoson kívül almás, meggyes, gombás, krumplis, káposztás, spenótos, pizzatöltelékes stb. –, és elkészítési módja is országról országra változik. Vegyük csak a tekerési vagy a rétegezési módokat! A törököknél a legelterjedtebb típus az, amelyhez – a szerbiaihoz hasonlóan – a rétestésztát és a tölteléket kerek tepsibe egymásra rétegezik, majd a megsült, ropogós burekot tortaszerűen szeletelik. Az albánok háromszög alakúra hajtogatják vagy csigává tekerik, ahogy a bosnyákok is. Ami az utóbbiakat illeti, nagyon érzékenyek az elnevezésre, mert számukra a csigává tekert, hússal megtöltött tészta a burek, a sós túrótöltelékeset sirnicának nevezik, de az összes többi változatot pitának is hívják. Így ha jót akarunk magunknak, Bosznia-Hercegovinában járva még véletlenül se kérjünk túrós burekot. Ezzel szemben Horvátországban nem is kell hozzátenni, hogy milyet szeretnénk, ott a burek megnevezés egyértelműen a túrósra vonatkozik.

Őszintén szólva, nem vagyok nagy húsevő, így a fent említett balkáni ételek közül a baklava és a burek szokott időnként szerepelni az étlapunkon. A baklavát már számtalan módon elkészítettem, a burekkal csak egyetlenegyszer próbálkoztam, de mivel nem hozta azt az ízt, amire számítottam, továbbra is készen vásároltam meg a közeli, nagy népszerűségnek örvendő, világhírnevű pékségben. Ezeket a jelzőket nem én aggattam rá, hanem maguk a vásárlók, akiknek életük során legalább egy alkalommal volt szerencséjük megkóstolni az 1968 óta létező újvidéki Burek plus macedón pékség ínycsiklandó burekjét. Mint azt a tulajdonos, Tomislav Pejovski elmondta, volt már rá példa, hogy lefagyasztva Amerikába, Kanadába, Ausztráliába szállították, és sokan egyenesen a repülőtérről érkeznek egy adag burekra hozzájuk. A legfiatalabb kuncsaft egy újszülött volt, pontosabban az édesanyja, aki annyira megkívánta a burekot, hogy a szülészetről jövet, a babával a karjaiban tért be a pékségbe.

Több pékségtől eltérően itt lemérve, súlyra adják a burekot, tehát egy porció nagysága a vevő étvágyához igazodik. Kínálatukban üres, túrós, húsos, krumplis, gombás és almás található meg. Hogy valóban finom terméket árusítanak, erről az üzlet előtti hosszú sor tanúskodik. Az ínyencek rendszeresen itt vásárolják meg a napi betevő burekot, reggeli vagy akár ebéd gyanánt.

A jó húsos és túrós burek titka, hogy a tölteléke lágy, a tésztája pedig ropogós. Nincs belőle kispórolva sem a húsos-hagymás, sem a túrós töltelék, amely tejfölösen lágy, nem nyögvenyelős, itt-ott száraz túrócsomókat tartalmazó burekcsúfoló tészta.

Eddig nem hittem, hogy otthon is el lehet készíteni úgy, hogy ugyanilyen finom legyen. Tévedtem! Párom elkészítette egy Saša nevű gasztroblogger utasításai nyomán, és a sütőből kivéve olyan illat és látvány fogadott, hogy alig tudtam kivárni a kóstolással azt a néhány percet, hogy ne égessem összevissza a számat. Olyan lett, mintha abban a pillanatban hoztuk volna a pékségből. Gyorsan el is mondom, hogyan készül: egy tálban összekeverünk fél liter szénsavas ásványvizet 1 kiskanál sóval és 1 deciliter olajjal, egy másikba pedig beleteszünk fél kiló sós túrót. 3 kanálnyi olajjal kikenünk egy 33 cm átmérőjű kerek tepsit, majd beleteszünk 2 réteslapot (összesen 65 deka tésztára lesz szükségünk). Meglocsoljuk 2-3 evőkanál ásványvizes keverékkel, és ráteszünk néhány kanál túrót. Erre ismét réteslap jön, amit szintén megvizezünk, majd rákanalazunk néhány kanál túrót, arra figyelve, hogy ne ugyanarra a helyre tegyük, ahova az előzőeket. A harmadik rétegnél már csak egészen körben, a tepsi fala mentén tesszük a túrót. Ekkor visszahajtogatjuk a kilógó széleket, meglocsoljuk a vizes keverékkel, majd befedjük egy újabb réteslappal, és ugyanígy folytatjuk a rétegezést (tésztával, vízzel, túróval). A végén betakarjuk 2 réteslappal, ráöntjük a maradék folyadékot, és 210 fokos sütőben 40 perc alatt ropogós-aranybarnára sütjük. Egy pohár joghurt kíséretében fenséges lakoma.

Azt hiszem, még a legnagyobb ínyencek sem fognak csalódni, ha megkóstolják Saša burekjét. Ha azonban mégis maradnának a készen vásároltnál, ne feledjék: a jó burek ismérve a pékség előtti hosszú sor.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége