2024. március 29., péntek
EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK

Vasárnap éjféltájt kiderül...

Az utolsó felvonásban dől el minden – Először szavazhatnak a szerbiai magyarok is

Bizonytalanság, példátlan várakozás és izgalmak, óriási tét, a Brexit-furcsaságai és két nagy, kibékíthetetlen politikai tábor voksokért folytatott küzdelme a fő jellemzője az európai parlamenti (EP-) választásoknak, amelyek ugyan már csütörtök óta zajlanak, ám csak a hét végén jutnak el a zárószakaszba. Az EU-parlamentbe 751 képviselő jut be öt évre. Eddig már hét társállam került sorra, a maradék 21-ben vasárnap szavaznak. A magyar EP-képviselők megválasztásába először kapcsolódhattak be a hazánkban élő magyar–szerb állampolgárok.      

A hét végén fejeződik be a négy napig tartó EP-választások utolsó felvonása, amelynek legizgalmasabb, egyszersmind záró része vasárnapra esik. A 28 tagú EU-ban ugyanis 21 országban járulhatnak a jogosultak a szavazóurnák elé, hogy eldöntsék, kik mehetnek tőlük (öt évre) képviselőnek a strasbourgi székhelyű EP-be a pártok jelöltjei közül. A maradék hét társállamban csütörtök óta lehetett szavazni.

Ez a játék babakocsi a gazdájára vár, aki nyilvánvalóan anyukáját kísérte el voksolni. A felvétel egy glasgowi szavazóhelyen készült (Fotó: PA via AP/Beta)

Ez a játék babakocsi a gazdájára vár, aki nyilvánvalóan anyukáját kísérte el voksolni. A felvétel egy glasgowi szavazóhelyen készült (Fotó: PA via AP/Beta)

A hivatalos eredményt azonban addig tilos közzétenni, amíg mindegyik tagországban véget nem ér a voksolás. Ezért vasárnap éjfélig kell várni arra, hogy kiderüljön, miként is döntöttek a választók.

Magyarországon is vasárnap lehet szavazni. Hivatalos eredményeket este 11-ig nem szabad közzétenni. Minden jel arra utal, hogy a résztvevők többsége a kormányzó Fideszre voksol, amely akár 13-at, vagy még többet is megszerezhet a magyar képviselők számára biztosított 21 EP-helyből.

A kormánypárt listájára (hazánkból) immár másodszor került fel a VMSZ támogatásával és megelégedettségére Deli Andor, aki az utóbbi öt évben is az EP-ben képviselte nemzetiségi közösségünk, valamint Szerbia és Magyarország érdekeit. Fontos szerepet vállalt a vajdasági magyarság helyzetének EU-szintű bemutatásában, tartományunk európai ismertségének erősítésében, Szerbia uniós csatlakozásának előmozdításában és Magyarország érdekvédelmében is.     

A Fidesz-listán biztos befutó helyre került, vagyis jó eséllyel hosszabbíthat a munkahelyén.   

A magyarországi választók majd eldöntik, kinek szavaznak bizalmat. Ezúttal (első alkalommal) már azok a határon túli nemzettársaik is csatlakozhatnak hozzájuk, akiknek állandó lakhelye az Unió területén kívül található, de rendelkeznek magyar állampolgársággal.

Forrás: MTI

Forrás: MTI

Az EU választói immár kilencedszer dönthetnek arról, hogy kik képviseljék őket a 751 tagú EP-ben. A Strasbourgba kijutók július 2-án teszik le a hivatali esküt, amivel gyakorlatilag megkezdődik az új parlamenti ciklus. A megválasztott képviselők az EP-ben – ideológiai kötődés alapján – pártcsaládokba tömörülnek. Emiatt elsősorban nem országuk, hanem frakciójuk érdekeit képviselik.

A társállamok a népességarányuknak megfelelő számú képviselőt küldhetnek az EU parlamentjébe. A legtöbbet (96-ot) tehát Németország, a nála valamivel kisebb Franciaország (74-et) és Nagy-Britannia (73-at).

Az EP fontos, ráadásul az egyetlen választott tagokból álló intézménye az EU-nak, ám mégsem a legfontosabb. Az uniós döntéshozó hierarchia csúcsán két testület foglal helyet. Az egyik az Európai Tanács, a másik a brüsszeli székhelyű Európai Bizottság.

Az EP immár tíz éve egyik mérvadó jogalkotónak számít. Képviselőit 1979 óta választják közvetlenül. Az érdeklődés az induláskor még viszonylag magas volt a lakosság körében, amit az is igazol, hogy 40 évvel ezelőtt majdnem 62 százaléknyian voksoltak. Az előző EP-választásokon, 2014-ben viszont már alig haladta meg a 42,5 százalékot az uniós részvételi átlag. 

Az EU-ban 426 millió választásra jogosult személyt tartanak nyilván. Ám nagy kérdés, hogy ezúttal hányan élnek szavazati lehetőségükkel.

Az egyéb „kérdőjelekről” sem szabad megfeledkezni, hiszen a voksolások egyik fő jellemzője a bizonytalanság. Nem tudni például, hogy az Egyesült Királyság mikor találja meg végre a kijáratot a közösségből, s így azt sem, meddig ülnek a képviselői az EP-ben. Csak annyi biztos, hogy a britek távozásával (a Brexittel) az EP-mandátumok száma 705-re fogyatkozik.

Bizonytalanok a parlament legnagyobb centrumpárti frakciói is: az eddig legtöbb képviselőt a táborában tartó jobbközép (kereszténydemokrata) Európai Néppárt (EPP) és a tőle valamivel gyengébb szocialisták (S&D). Támogatottságuk ugyanis jelentősen visszaesett, s aligha számíthatnak arra, hogy az elmúlt négy évtizedben létező kényelmes parlamenti többségük megmarad. Ezért alighanem ez a két pártcsalád várja legtürelmetlenebbül a végeredményt.

Náluk talán már csak azok az euroszkeptikus, populista, szélsőséges EU-, bevándorlás-, elit- és sok egyéb ellenes erők nyugtalanabbak, amelyek az EPP és az S&D rovására jelentősen megerősödtek. Ezek a pártok abban bíznak, hogy az EP történetében először érnek el olyan sikert, ami jelentős beleszólást biztosíthat számukra az uniós ügyekbe. Reményeik és várakozásaik alighanem túlzottak, ám a felmérések arra utalnak, hogy érzékelhetően több emberük ül majd az uniós parlamentben, mint korábban bármikor. Ezáltal erősen befolyásolhatják a vitákat, bár aligha lesznek képesek azokat uralni.

Az euroszkeptikusok arra számítanak, hogy céljaikkal összhangban lassítani és akadályozni tudják a másik tábor integrációs törekvéseit, a nemzetállami jogkörök – általuk elfogadhatatlannak tartott – további megnyirbálását.

Sokak szerint a jelenlegi erőpróbának – amelyben az integráltabb Uniót, a tagországok közötti szorosabb együttműködést támogatók hívei és a nemzetállami hatáskörök és döntési jogok megerősítését sürgető, EU-ellenesek csapnak össze – nagyobb a tétje, mint az előző EP-választások bármelyikének. A voksolások végeredményét, s az EP új összetételét éppen ezért talán még soha nem övezte a jelenlegihez hasonló várakozás a politikában és a médiában.

Bár Európai szinten, illetve az EP-ben a populista, euroszkeptikus pártok megerősödésére lehet számítani, korántsem biztos, hogy mindegyik tagállamban is ez lesz a jellemző.